Budapest, 1968. (6. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: Gink Károly: Lánchíd

Gink Károly felvétele Pestnek a század közepén felpezsdülő gazdasági és politikai élete Csepelre sem maradt hatástalan. Az akkor még kifejezetten mezőgazdasági települést politikailag a jobbágyfelszabadítás érintette, gazdaságilag pedig a növekvő lakosságú Pest biztos fogyasztó piacot jelentett. Lakosságszáma fokozatosan emelkedett, és 1869-ben (az első hivatalos népszámlálás idején) 1329 fő volt. Mindennél nagyobb változást hozott a település életében Weiss Manfréd 1892-ben történt gyáralapítása. Az ország minden részéből tódult ide a munkát keresők tömege. Csepel lakosságszáma a századfordulóra elérte a négy és félezret, a gyár további bővülése — a hadiiparra történő teljes ráállás — következtében 1910-re megkétszereződött, 1920-ban pedig már közel 15 ezer lakosa van. További területeket kellett lakóterület céljaira igénybe venni: így került sor a nagy-Duna njelletti, ún. Rózsadomb és a Kertváros parcellázására. 1930-ra újabb 10 ezer fővel növekszik a csepeli lakosságszám; elkezdődik a soroksári Duna-ág felé eső Királyerdő irtása és parcellázása is. (Az erdőt a II. világháború alatt majdnem teljesen kiirtották.) 2 A II. világháború éveiben Csepelen már 46 ezer ember lakott. A mai lakosságszám: 73 ezer! * A háború nemcsak a hatalmas gyártelepen okozott felbecsülhetetlen károkat; a községben is alig maradt ép lakóház. 1120 lakás teljesen megsemmisült, s az amúgyis súlyos lakáshelyzet tovább romlott. A gyártelep újjáépítésével egy időben megkezdődött lakóépületeinek helyreállítása is. Új, korszerű lakóházak építésére csak akkor került sor, amikor Csepelt a fővároshoz csatolták. 1950. január i-től Budapest XXI. kerülete lett. (Ezt megelőzően, 1949. július 15-én városi rangot kapott.) Az állami erőből történő lakásépítés gyorsítására helyi építőipari vállalatot szerveztek 1950-ben: az ÉM. 25. Állami Építőipari Vállalatot, amely Csillagtelepen a főváros akkori egyik legnagyobb lakásépítkezését kezdte meg. Még 1950-ben átadták a Béke téri 356 lakásos lakótelepet. A következő évben felépült a Sallai Imre utcai 152 lakás. 1956-ban már a csillagtelepi épületekbe is megkezdődött a beköltözés; itt kétezernél több lakás épült fel. De még ma is ötezer a jogos lakásigénylők száma. Budapest egyik legmodernebb városrésze a városközpontban valósul majd meg. Az erre vonatkozó tanulmányterv szerint az új lakóépületek megépítéséhez csupán a szakaszosan készülő, különleges szerkezetű tartótornyok helyén álló házak bontása szükséges; lakói régi otthonukból egyenesen a kész újba költözhetnek — s csak ezután kerül sor a régi házak felszámolására. Az épületeket egyébként gazdag lakásvariációk és ezek flexibilis alakíthatósága jellemzik; az átlagos lakásalapterület 55 m2

. A tervben az épületek kialakításánál érdekes megoldást alkalmaztak: az egymással összeépített házakon tetőkert-sétányon keresztül lehet eljutni a lakótelep egyik végéről a másikra, ugyanakkor a legalsó (földszinti) szint beépítetlen maradna, így biztosítva az átszellőzést. A kerület rekonstrukciójának nagyságát talán azzal tudjuk a legjobban érzékeltetni, hogy a kerületben 1970-re (a magántulajdonban levő lakásokat nem számítva) a tanácsi és szövetkezeti lakásoknak kereken a fele olyan lesz, ami 1950 óta épült. A városközpontban történő állami és szövetkezeti lakásépítéssel egyidejűleg társasház és családiház-építés igénye is jelentkezik. Az előbbi kielégítésére Csillagtelepen, a Béke téren és a Kalamár József utcában, családiház-építésre pedig a Királyerdő már felparcellázott— mintegy 600—700 — telkén indult meg a nagyfokú építkezés. Az egészségügyi intézmények tekintetében elmaradott településen a felszabadulás után elsőként létesítettek egészségházat. Azóta szakorvosi rendelő is épült. 260 ágyas kórházát belgyógyászati pavilonnal bővítették és korszerűsítették. A kerületben 635 bölcsődei férőhely van; többségükkel az üzemek rendelkeznek. Első óvodája 1885-ben létesült. A WM — tekintettel a nagyszámú női munkaerőre— 1918-ban alapított óvodát. Ma az óvodai férőhelyek száma 1337. A feljegyzések szerint az elemi iskolai oktatás az országban az elsők között itt indult meg. Középfokú iskola viszont 1915-ig nem volt; ekkor jött létre a polgári iskola, mint magániskola. Ezenkívül 1912 óta működött egy iparostanonc-iskola. Ma két középiskolája van —a „Jedlik Ányos" gimnázium s a „Kossuth Lajos" gépipari technikum —, és egy iparitanuló-intézete. A Budapesthez csatolás után épült az Iskola téri, a Tejút utcai (Csillagtelepen) és a Szárcsa utcai általános iskola is; az utóbbi az ország egyik legmodernebb iskolája. 14 működő művelődési otthona közül a legújabb az 1963-ban épült csillagtelepi „Radnóti Miklós" Művelődési Otthon. Épül a király erdei is. A munkásotthon 1920-ban létesült; a világ minden tájáról érkeztek adományok az építés céljaira. Azóta minden jelentősebb csepeli megmozdulás a munkásotthonból indult ki, a bérharcok és sztrájkok alkalmával innen irányították a sztrájkolók küzdelmeit. A csepeli kommunista mozgalom tevékenységének is fontos területe volt ez az otthon. 23 millió forintos beruházással 1964—65-ben épült meg új, korszerű áruháza (amelynek telepítése a csepeliek szempontjából nem a legszerencsésebb helyen történt). A felszabadulás óta vásárcsarnokkal, új ABC-üz-