Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - Becsky Andor: Zárt tárgyalás (tárca)

Miért lehet egy kiskorú cigánylányt hátra­csavart kézzel a mezőre kényszeríteni és le­dönteni ? Ezen a vádlott sértők nemigen tö­rik a fejüket. A fiatalkorú sértő Kovács Ist­ván „önkritikát" tartott. — Sajnálom — mondta felnőttesen a bí­róság előtt —, hogy Tarisnyás Mária csak 12 éves volt. Többnek látszott. Ezért elné­zést kérek. — Hátra csavartad a kezét, becipelted a szántóföldre, sikeresen erőszakoskodtál ve­le, ezért nem kérsz elnézést? — kérdezte a tanácsvezető bíró. — Nem kérek, jött magától. A többit utó­lag találták ki, az anyja is, de főleg a bátyja. A sértők szabadlábon védekeztek. Sze­rénységet mímelő növendékek. Még nem férfiak, de már nem is gyerekek. Férfiaknak önérzeteskedték magukat, de a felelősség vál­lalása elől megfutamodtak. Kovács István 16 éves ipari tanuló vallo­mását csaknem szóról szóra megismételte két ugyancsak 16 éves barátja: Kelemen András és András Endre. Három, a cselekményben részt vett fiú egy leány ellen ... A tanácsot vezető bírónak nem kellene töprengenie, hiszen a Büntető Törvénykönyv 280. §-a a kiskorú megrontását szigorúan bünteti. A három fiatalember népes családot vonul­tatott fel. A cigánykérdést tolták előtérbe, így akarván mindenáron ők diadalt venni. Egyik tanú a másik után — óvatosan per­sze — boszorkánypert igyekezett a négytagú cigánycsaládra nyomni. Többen bizonygat­ták, hogy ilyesmi nem-cigánnyal nem fordul­hatott volna elő ... A sértő Kovács István érdekében tíz, Ke­lemen András mellett nyolc mentőtanú je­lent meg ez „elvi" kérdés bizonygatására. Kovács Istvánról édesanyja elmondta, hogy alapjában jó gyerek. Nyolcadikban el­érte a 5 eredményt. Otthon az utóbbi idő­ben szót fogad. Kimaradni, csavarogni nem szokott. Nevelőapja van — de nevelőapjával megértik egymást, holott az meglehetősen szigorúan neveli. Fia anyagilag megbízható, mozgékony, eleven és jóakaratú gyerek. Meggyőződése, hogy a baj nem következett volna be, ha nem egy „olyan" lánnyal talál­kozik. A bíróság Kovács István és Kelemen And­rás fiatalkorúakat megrontásban bűnösnek mondta ki, és háromhónapi szabadságvesz­tésre ítélte; de a végrehajtást egyévi próba­időre felfüggesztette. Ha a fiatalkorúak újabb bűntettet követ­nek el, vagy az előírt magatartási szabályo­kat súlyosan megsértik — javítóintézeti ne­velésre, vagy új büntetés kiszabására kerül sor. * A fiatalkorúakra való tekintettel a nevek nem valódiak. De a probléma valódi—ér­demes rajta elgondolkodni... 38 Ferenczy Károly: Cigányok (Olajfestmény, Magyar Nemzeti Galéria, Petrás István felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom