Budapest, 1968. (6. évfolyam)
2. szám február - Kövendi Judit: Jász Dezső, a forradalmár publicista
Régi barátok találkozása. Jász Dezső a gyengélkedő Illés Bélánál Jász Dezső legutóbbi budapesti tartózkodásakor a spanyol polgárháborúról tartott előadást a Zrínyi Katonai Akadémián nevelte őket.) Az irredentizmusnak — ez is a kommunisták, Jász Dezsőék érdeme — Kelet-Szlovenszkóban a munkások között nem volt talaja. A munkásszervezetek a védőgát szerepét játszották a Horthy-fasizmus ellen. Ezért élvezhettek bizonyosfokú szabadságot a magyar kommunisták Szlovákiában. S hogyan buktatta meg Jaroslav Klímát, a Kelet-Szlovenszkói rendőrigazgatót ? Ez a püspökség elleni támadásnál sokkal nevezetesebb história... Ki volt ez a Jaroslav Klima? A Monarchia idején a prágai rendőrség politikai osztályának vezetője. Az ő nevéhez fűződik a cseh nemzeti ellenállás üldözése. Ő tartóztatta le a későbbi köztársasági elnök, Masaryk feleségét. Ő buktatta le Kramar-t, a Narodny Listy főszerkesztőjét. Az ellenállás vezetői a lap vezércikkeiben közölték utasításaikat, rejtjeles formában. Klímának sikerült megfejtenie a rejtjelet. Kramar-t azonnal lefogatta. Halálra ítélték — de IV. Károlytól kegyelmet kapott. A Monarchia összeomlása után Kramar miniszterelnök, majd belügyminiszter lett és — Klimát nevezte ki Kelet-Szlovpnszkó rendőrigazgatójává! Azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy Klima, mint legfőbb szakértő, segít a Kommunista Párt felszámolásában .. . Klima tehát megérkezett Kassára. Jász Dezső — akárcsak a többi lap helyi rovatának vezetője — mint már említettem, bejáratos volt a rendőrségre is. Egy alkalommal, amikor a szokásos kérdéssel bekopogott a politikai osztály vezetőjehez — Van-e valami esemény? —, beszélgetésüket félbeszakította a telefoncsöngés. Jász Dezső csak annyit hallott: Igenis, miniszteri tanácsos úr, azonnal jövök! S a rendőrtiszt kirohant. Klima hivatta valami sürgős ügyben. Jász Dezső szétnézett gyorsan az íróasztalon. Észrevett eg}' papírost, amelyen a prágai belügyminisztérium „szigorúan bizalmas!" utasítása állott. A rendelkezés az 1921-i május elsejére tervezett rendőri provokációra vonatkozott. Átfutotta a szöveget, majd gyorsan feljegyezte az irat prágai és kassai titkos iktatószámát. Ezután visszaült székébe, elővette zsebéből a Kassai Munkás aznapi számát, azt olvasgatta nagy lelkinyugalommal, amikor a rendőrtiszt visszatért. Folytatták a beszélgetést, majd barátságosan elbúcsúztak. Jász Dezső azonnal a szerkesztőségbe rohant, megírta másnapi cikkét: Provokációra készül a rendőrség! Kassán még négy magyarnyelvű — nem kommunista — napilap jelent meg. Mozgósította azok rendőri riportereit is: menjenek fel Klímához a Kassai Munkás aznapi számával és kérjenek magyarázatot. Klima persze mindent letagadott. „Kommunista rágalom"-ról írtak a másnapi lapok, hivatkozva Klímára, s cáfolva a Kassai Munkás nagy feltűnést keltő cikkét. A következő lapszámban Jász leközölte a belügyminisztériumi utasítás prágai iktatószámát. A rendőri riporterek ismét Klimát faggatták, aki rendületlenül tagadott. A riporterek kellőképpen felfújták az ügyet, kirohanásokat intézve a kommunista sajtó ellen. Ismét a rákövetkező napon a Kassai Munkás-ban megjelent a titkos kassai iktatószám! A rendőrségen kitört a botrány. Keresték az árulót. Több rendőrtisztet felfüggesztettek, szigorú fegyelmi eljárások indultak — természetesen, soha nem derült ki, hogyan jutott mindez a Kassai Munkás tudomására. A hírhedt Klimát a Belügyminisztérium nemsokára elhelyezte Kassáról. És még egy kassai emléket idéznék a fiatal Jász Dezső életéből. Illés Bélát ott ismerte meg, a lehető legtermészetesebb körülmények között: ült a szerkesztőségben, amikor bekopogott egy ugyancsak fiatal ember, kutyanyelveket húzkodván elő a zsebéből. (Akkoriban kutyanyelvekre írtak, többnyire kézírással, a nyomdászok arról szedték ki a szöveget.) Illés Béla volt; riportot hozott, amely meg is jelent az újság másnapi számában. Nem sokkal ezután hallották, hogy Illés Bélát Beregszászon letartóztatták. A párt csak annyit tudott, hogy két detektív kíséretében eltávozott a lakásáról, de napokon át nem tudtak a nyomára bukkanni. Jász Dezső is letörten fogadta a hírt. Nagyon szívébe zárta a fiatal írót, már első találkozásukkor. S mi történik? Álldogált albérleti szobája ablakában, ami a kassai börtön udvarára nézett s ahonnan gyakran figyelte, hogyan sétál 8—10 rab a rendőr felügyelete mellett, körbe-körbe. Ilyenkor mindig eszébe jutott a Gyűjtő — s minden bizonnyal a jövő is, ami az ő számára tele volt előre nem látható veszélyekkel. Állt hát az ablakban, s nem akart hinni a szemének: ezúttal egy rab sétált, és öt rendőr vigyázta! Akkor ez nem lehet akárki. S amikor felismerte a rabot, már rohant is. Ennivalót vásárolt, majd látogatási engedélyt kért s kapott a rendőrségtől. Másnap délben a kommunista képviselők közbenjárására Illés Béla ismét szabadlábon volt. (Amikor most Jász Dezső feleségével együtt meglátogatta a gyengélkedő írót, velük tartottam. Illés Bélát ennyire örülni, meghatódni még nem láttam. Jász Dezsőről csak úgy beszél, mint aki az életét mentette meg akkor .. . Nem fogytak ki a tréfából, egymás ugratásából — de búcsúzáskor eleredtek Illés Béla könnyei. 47 éves, mindvégig hű barátság köti össze a két férfit — belegondolni sem lehet megindultság nélkül...) 1922 elején Jász Dezső a megváltozott politikai viszonyok folytán kénytelen volt elhagyni Csehszlovákiát. Bécsbe ment. A lap szerkesztését Farkas Gábor szlovenszkói kommunista tanító vette át. * Jász Dezső további publicista, lapszerkesztői tevékenységéről ő maga számol majd be saját visszaemlékezésében, melyet „Kassától Bukarestig" címmel a Budapest márciusi számában közlünk. 14