Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Heim Ernő: Ismert látványok új nézőpontból

Heim Ernő ismert látványok — új nézőpontból HÁNYSZOR HALLJUK IDEGENEKTŐL, hányszor nyugtázzuk magunk is büszkén a már-már szállóigévé vált megállapítást: „Budapest Európa egyik legszebb városa!" És mily könnyen tesszük hozzá, szinte gondolkodás nélkül: hogyne volna az, hiszen itt oly csodás harmóniában olvad eggyé a Nagyalföld síksága, a Duna széles folyama és a budai hegyek sziklái, lankái, vadregényes erdői. Valóban ebben, vagy legalábbis valóban csak ebben rejlik-e azonban ennek a városnak a szépsége ? Aligha! Mert igazat kell adnunk Pogány Frigyesnek, aki „A világ szép városai" című előadássorozatában Budapestről szólva, nyíltan feltette a kérdést: vajon vetekedhet-e a Dunának ez a szakasza — mint táji érték — a Wachau, a magyar Duna-kanyar, vagy a Kazán-szoros természeti szépségeivel? De a kérdésre mindjárt a választ is megadta. Mégpedig azzal a képsorozattal, amely mindennél többet mondóan győzi meg az embert arról, hogy ebben a látványban nem a táj önmagában, de nem is a tájtól elvonatkoztatott város a tulajdonképpeni téma: a teljes értékű élményt végül is a kettő csodálatosan összehangolt egysége nyújtja a szemlélőnek. Vagyis a természeti adottságok, valamint az emberi alkotások egymást kiegészítő együtteseinek változatos sorozata és ugyanakkor egyetlen összefüggő egészbe fonódó látképe. Ez az, ami a városnak számtalan komponensből összetett panorámájában elénic tárul. De ez nyilvánul meg a Duna-partok házsora által keretezett folyam és a hidak egymásutánjának szinte tudatosan megkomponált képében is. Ez jut kifejezésre a város testébe szinte beleszövődött hegyeknek és domboknak építészeti alkotásokkal — a Citadellával, a vári palotával, a Mátyás-templommal, a Halászbástyával — megkoronázott voltában. És ez érvényesül a városkép szüuettjének mozgalmasságában is, melynek a parlament és a budai templom-tornyok sorozata ma már épp oly szerves alkotó elemeivé váltak, mint maga a változatos terepalakulat, a hegyek és dombok. Nem meggyőző cáfolata-e tehát mindez egyben annak a gyakran hangoztatott megállapításnak is, hogy mi magunk meglehetősen rosszul gazdálkodtunk e város természet-nyújtotta értékeivel? Vagy mégis? Valóban fennállna az a sajnálatos tény, hogy az ember csak rontott az itt talált szépségeken? Úgy vélem, nem lenne helyénvaló, ha ezzel a felfogással most vitába kívánnék szállni. Sőt, még csak mentséget sem szándékozom keresni mindarra, amit hosszú évtizedek során e tekintetben itt is — ott is vétettünk. (Hiszen legutóbb éppen ezekből gyűjtöttem össze szerény csokorra valót.) Kíséreljük meg ezúttal inkább felkutatni, hogyan tudnánk a figyelmet fokozottan ráirányítani arra, ami ebben a városban valóban úgy ötvöződött össze, mint a természeti-táji tényezők és az emberi alkotások kivételesen harmonikus együttese. A NAGYSZABÁSÚ TÉMÁK TERMÉSZETESEN ADOTTAK. Újakat felfedezni aligha lehetne. De miért ne tudnánk a már annyiszor látottakat, még a számtalanszor fényképezetteket is, olyan helyről nézve bemutatni és úgy feltárni, hogy azok — a maguk újszerűségében — szinte általunk sem ismerteknek tűnjenek majd. Miért ne találhatnánk meg pl. azokat a kilátópontokat, amelyekről szemlélve ez vagy az a kép a már közismert komponensek teljesen újfajta összetételében jelenhet meg előttünk? Vagy ahonnan nézve merőben megváltozik ezeknek egymáshoz viszonyított aránya és új keretbe kerül, miáltal esetleg alapvetően új léptéket nyer maga az egész kép. Sőt, ezen a kereten belül éppen önmagától áll össze az a látvány, amelyet már sem disszonáns elem, sem hiányérzet nem zavar. Redukáljuk az így felállított feladatot mindössze három témára, amelyek valamennyi közül vitathatatlanul a legjelentősebbek. Vagyis kíséreljük meg új kompozícióba foglalni a Dunának és két partjának grandiózus együttesét. Majd próbáljuk meg úgy tálalni a szétterülő pesti panorámát, hogy az — most már egyértelműen lehatárolva — minden megszokott volta ellenére is új értelmet nyerjen. Végül keressük meg a pesti partnak azt a pontját, ahonnan nézve más összetételben, az eddiginél más módon rajzolódik egységes képpé a Citadella, a Vár, a Duna és a hidak. A FŐVÁROS ÁTFOGÓ VÁROSKÉPÉNEK e három legattraktívabb együttese közül bizonyára az első újszerű bemutatásában rejlik a legtöbb lehetőség. Mindeddig ez — legalábbis ebben az összefüggésben — csak a Dunán észak felől érkező számára tárult fel a maga tökéletes harmóniájában. Mert a hidakkal egybekapcsolt két part, valamint a Duna és a budai hegyek egyetlen egységes képbe rajzolódása sem a partokról, sem a hegyek kilátópontjairól nézve nem jöhe* létre. Alkotóelemei csak a folyóról, vagyis az egész látvány tulajdonképpeni gyújtópontjából szemlélve állhatnak össze teljes értékű kompozícióvá. Kíséreljük meg ezt a látványt felvázolni. A Duna a sziget alatt fél km szélességűvé tágul. Innen enyhe ívben kanyarodva, a képben mintegy tószerűen összezárul, melyet dél felől, a Gellérthegy monumentális tömege előtt, a Lánchíd hatalmas pilonjai és finom vonalú sziluettje határol. Ezt a Budapest centrumában kibontakozó páratlan városképet jobbról a Vár-hegy keretezi a palotával, a Mátyás-templommal és Halászbástyával, valamint a Víziváros, számos templomtornyával. Balról a Parlament karcsú kupolája és csipkézett tornyai válnak domináns elemeivé. Joggal vetődik fel a kérdés: szabad-e ezt a látványt — Budapestnek talán a legszebb, de alig ismert panorámáját — annyira elhanyagolnunk, hogy abban jóformán még az sem gyönyörködhet, akinek figyelmét erre felhívjuk ? Mert akár a híd hajlatában a forgalomban megállva, akár a villamos vagy autóbusz ablakán kitekintve, a kép a szemlélő előtt éppen csak felvillan és már tova is tűnik. Miért ne lehetne azonban a híd dél felé nyitott tompaszögű könyökének az alján, az árvízszint felett, de közel a víz tükréhez, olyan nagyfelületű kilátó teraszt létesíteni, ahonnan e látvány nem csupán zavartalanul élvezhető, hanem egyben újszerű, még monumentálisabbá fokozott léptéket is nyer ? Mert — szinte a víz színéről tekintve — felmagasulnak a hegyek, megnő a Parlament és megnő a Lánchíd is. Miért ne lehetne itt — a forgalomtól mentes védett teraszon — olyan éttermet, presszót is kialakítani, amelynek asztalai mellől akár órákig gyönyörködhetnénk a kivilágított város fényárban úszó panorámájában? Hogy pedig a mindenkor felvethető aggályokat eleve eloszlassuk, mindjárt tegyük hozzá, hogy még a megközelítés sem okozhat nehézséget: a Dunáról hajójáratokkal, a szigetről pedig a híd alatt, járművel is kiszolgálható a létesítmény, egyaránt megoldható az árufeltöltés és az autóparkolás. A terv megvalósításakor csupán annak építészeti kialakítására kell fokozott gondot fordítani. Az építmény megformálását ugyanis mindenképpen alá 27