Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Heim Ernő: Ismert látványok új nézőpontból

kell rendelnünk egyik legszebb hidunk, a Margit-híd architektonikus harmóniájának; itt csak rendkívül könnyed, nagy üvegfelületekkel feloldott, horizontális jellegű alkotás jöhet számításba. De e gondolat kapcsán nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a lehetőséget sem, amely a Margitsziget üzemen kívül helyezett víztornyának kilátó-étteremmé alakításával önként kínálkozik. Kétségtelen, hogy erről az újabb nézőpontról az előbbitől alapvetően eltérő jellegű, egészen más témájú látvány tárul elénk: olyan körkilátás, amelynek a fókusza mindez ideig megközelíthetetlen volt. Innen, a valamennyi égtáj felé megnyíló panorámában az egész város képe kibontakozhat. Noha a torony a szigeten kissé északra tolódva helyezkedik el, az átfogó kép domináns elemévé ezúttal is az előbbi téma válhat; bár amazénál kétségkívül kevésbé kedvező, felülnézeti látószögben. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az építmény nem sokkal emelkedik a sziget fáinak a lombkoronája fölé, tehát a szabad kilátást a terasz kialakításakor a jelenlegi legfelsőbb szint felmagasításával kellene biztosítani. Vétek lenne ezt a lehetőséget — Budapest madártávlati képének a bemutatását, akár, mint az Opera nyári intézményének kiegészítését is — nem kiaknáznunk. A VÁROS EGÉSZÉT ÁTFOGÓ NAGY TÁVLATÚ PANORÁMÁK legismertebb témája mindenkor a Citadelláról, vagy a Halászbástyáról, esetleg a János-hegyről, vagy a Hármashatár-hegyről feltáruló pesti látkép marad. Aligha akad külföldi, aki ne ennek az emlékét vinné magával. Hiába keresnénk hát helyette más alaptémát. A kilátóhelyek sorát azonban kiegészíthetjük egy olyannal, ahonnan — különleges adottságai folytán — a már megszokott látvány újszerűnek tűnhet, sőt, amely önmagában is sajátos vonzerővel rendelkezik. Mert pl. a Citadellának és környékének — minden nagyszerűsége ellenére — ma már tehertétele, hogy lassanként forgalmi csomóponttá válik. A Halászbástya viszont csaknem predesztinált arra, hogy elsősorban a sétáló városnézők kilátóhelye legyen. Ezért nagyon is vitatható, helyénvaló-e itt egy vendéglátó ipari üzem elhelyezése, amelynek igényei azután nehezen hangolhatok majd össze a bástyasétánynak — ennek a többé-kevésbé öncélú építészeti alkotásnak — elsődleges rendeltetésével. Végül: a budai hegyvidéken található kilátók és éttermek főként kirándulási végcélként élnek a köztudatban; s nem annyira magának a városnak, mint inkább a nagy tájegységnek messze szétterülő látványát tárják elénk. Fejlődő idegenforgalmunk láttán tehát semmi esetre sem lehet céltalan, ha az újabb kilátóhelyek kiépítésének a lehetőségeit — akár ugyanannak a látványnak a bemutatására — felkutatjuk. Elsősorban azokat, amelyek az eddigiekkel legalábbis egyenértékűek, de velük szemben, éppen a fent említett vonatkozásokban, valami többletet is nyújtanak. Talán nem egészen véletlen, hogy pl. a budai vároldalnak az a pontja, amely az előbbiek mellé méltán felsorakozhat, alig ismert. Hogyan is volna tudomásunk róla, ha — bár jóformán a forgalom sodrában helyezkedik el — még ma megközelíteni sem igen lehet. Nem messze a Halászbástyától ugyanis — az utca felől felépített tágas udvarban, teraszos függőkertek kialakítására szinte önként kínálkozó terepen — áll és rohamosan érik bontásra Táncsics Mihály és Kossuth Lajos egykoii börtönének többszintes, boltozatos épülete. Aligha minősülhetne e történelmi emlék profanizálásának, ha azt reliquiákkal és kisebb múzeummal kiegészítve megnyitnánk a nagyközönség számára, s ezzel a biztos pusztulástól is megmentenénk. A helynek sajátos hangulata lehetne, és újszerű keretbe foglalva tárulna fel innen a város képe is. Mert a háttér felől elzárt teraszról szemlélt és jobbról-balról épülettel, bástyafallal, dús növényzettel lehatárolt panoráma itt oly keretet nyerne, mely a látnivalót most már egyetlen összefüggő, konkrét témára redukálja. Miért ne lehetne hát Budapestnek éppen ezen a helyén reprezentatív, nagy befogadóképességű, ugyanakkor a forgalomtól és zajtól elkülönített, teraszos kilátó-éttermet kialakítani ? Fővárosunk legattraktívabb látványa mindenkor a közvetlen partmenti magaslatokról feltáruló megkapó városkép lesz. Éppen ezért, amint az előbb a Margit-híd al-28 A vároldalon kialakított függő-kertes kilátó-terasz (Pfannl Egon rajzai)