Budapest, 1968. (6. évfolyam)

2. szám február - SchieltIstván: A „Huszadik század"

Ezt a marxi megállapítást a folyóirat egyre több munkatársa fogadta el. Ennek eredményeképpen a folyóiratban a marxizmus lett az uralkodó szellemi irányzat. „Ha az első három év a spencerizmust uralta, a másik három a marxizmushoz jutott közelebb: a gazdasági érdekek és az osztályharc-szempontok legnagyobb mértékben foglalták le érdeklődésünket." (Jászi: Tíz év. u. o.) Ez az előrelépés nemcsak elméleti fejlődésükből, hanem politikai gyakorlatukból is következett. Azon túl, amit Engelmann Pál írt, azt is felismerték, hogy minden vágyuk: a kulturális felemelkedés, a reakciós politikai élet átalakítása stb. mind-mind a munkásosztály harcának sikerétől függ. Különös képet mutat ekkor a folyóirat. Közli a Társadalomtudományi Társaságban a társadalom fejlődési irányairól szóló vita mind a négy referátumát: Szabó Ervinét, aki a szocializmusról, gróf Batthyányi Ervinét, aki az anarchizmusról, Gratz Gusztávét, aki a liberalizmusról, sőt Geőcze Sarolta sületlenségeit is, aki a konzervativizmusról tartott előadást. Ugyanakkor egyetlen fóruma volt Szabó Ervin elmélettörténeti jelentőségű, a nemzetközi munkásmozgalomról szóló ismertetéseinek, melyekben e korszak legragyogóbb magyar szocialista teoretikusa a reformizmussal és az opportunizmussal csatázott. De csakhamar megszűntek ezek a kiáltó ellentétek. A folyóirat törzsgárdája továbblépett, és az addigi, részben öncélú elméleti vizsgálódások helyett egyre inkább a politikai gyakorlat kérdéseire figyeltek. És ez döntött. Mert mint Rónai Zoltán írta: „Még a forradalmi tanítás is tűrhető, ha térben és időben messzi dolgokra vonatkozik, de a tudományos eredményeknek magyar praxisra való felváltása tűrhetetlennek látszott." (Rónai Zoltán: A Társadalomtudományi Társaság fejlődése. H. Sz. 1912. 26. k.) A reakció és a megalkuvás emberei — miután kísérletük, hogy puccsal kizárják a radikális elemeket, megbukott — nyilvánosan és nagy csinnadrattával leszakadtak. S csakhamar — ami a Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság nagy jelentőségének bizonyítéka — megalakították a Magyar Társadalomtudományi Egyesületet és a Magyar Társadalomtudományi Szemlét, melynek fő funkciója a polgári radikalizmus támadása volt. E lépést nemsokára követte a Tisza—Herczeg-féle Magyar Figyelő megindítása is. A szakítás után a Huszadik Század fejlődése meggyorsult. Ezt — hely hiányában — csak a mozgalomnak egyre inkább központi alakjává váló Jászi Oszkár cikkeivel szemléltethetjük. Nem véletlen, hogy ebből a szempontból egyik legjelentősebb cikkét Párizsban írta. Természetesen, nem előzmények nélkül; de ott, a francia osztályharc fejleményei és a francia szocialisták és radikálisok elméleti munkásságának hatása alatt jutott el ahhoz a meggyőződéséhez, hogy Magyarország társadalmi struktúrájának gyökeres megváltoztatására van szükség. Egy mélyen átélt kérdésfeltevés eredményeként alakította ki ezt az álláspontját. Párizsban érezte igazán, mennyire tragikusan elmaradott Magyarország szellemi élete. Ugyanazt élte át ő Is, amit Ady — és éppúgy válaszolt rá. Hadat üzent a Magyar Ugarnak. „Talán csakugyan igaz az, hogy ez a nemzet történelmi okoknál fogva intenzív szellemi erőfeszítésre nem alkalmas?... Vagyis, hogy egy fatális race-jelenséggel állunk szemben? Avagy okunk van-e azt hinni, hogy kulturális lemaradottságunkat nem az itt lévő emberanyag organikus és lélektani mivolta okozza, hanem hogy szellemi állapotunk tökéletesen párhuzamos azokkal a politikai, gazdasági és szociális alakulatokkal, melyek a legszigorúbb történelmi determinizmus szerint fejlődtek ki...? És ha eddig sokat haboztam, hogy e két válasz közül melyiket fogadjam el: ma a legkisebb kétségem sincs az iránt, hogy szellemi elmaradottságunk okai kizárólag a társadalmi struktúrában keresendők." Jászi tudta: e felfogása a történelmi materializmussal azonos. És le tudta vonni — oly határozottan, mint azelőtt soha — ennek politikai következményeit is: „Nyugaton ... a polgárelem vezető szerepe vége felé közeledik. Ismét egy új osz-A „Huszadik Század" 1905-ös júliusi számának címlapja tály jelent meg a történelem színpadán: az emberi haladás legújabb fázisainak letéteményese, az ipari és mezőgazdasági proletariátus. S egészen úgy, amint az ő munkája és szervezkedései hozzák létre a társadalom új gazdasági struktúráját, akként a jövő kultúrértékeit is egyre fokozottabb mértékben az ő törekvései, az ő eszméi, az ő érzelmei és ideáljai határozzák meg. Ő maga a világtörténelem egyedüli csakugyan kultúrszomjas alkateleme, mert — mint jól mondották — semmit sem veszíthet és egy egész világot nyerhet meg. Mint par exellence forradalmi elem, par exellence tudomány- és művészetsóvár is." (Jászi: Kulturális elmaradottságunk okairól. H. Sz. 1905. 12. k.) Láthatjuk: Jászi útja a szocializmushoz tipikusan értelmiségi út volt. Ezt az utat járta meg a Huszadik Század is azzal, hogy követte fejlődését: 1906-tól Jászi lett a szerkesztője. A Huszadik Század ezzel lezárta előtörténetét: az elméleti keresés korszakát. Ettől kezdve vált azzá, amivel el nem avuló érdemeket szerzett: műhelye és terjesztője lett a magyar értelmiség legkiválóbb eszméinek, a polgári radikalizmusnak és a tudományos szocializmusnak. Ezt ne csak úgy értsük, hogy a lap közölt szocialista és polgári radikális szemléletű cikkeket is — hanem főleg úgy, hogy e két irány egyes cikkeken belül együtt jelentkezett. Ezen értelmiségi csoportok helyzetét szemügyre véve, ezt természetesnek találhatjuk. Elméleti tevékenységük — részben európai szemléletük következtében — eljuttatta őket a szocializmus elfogadásához. De a magyar problémákat — melyeknek a nyugatitól való eltérését látták — nem tudták mindig a tudományos szocializmus elvi alapján megoldani, döntően azért, mert a szocialista munkásmozgalommal nem volt szerves kapcsolatuk. A kétségtelenül meglevő intellektuel magatartás mellett döntően közrejátszott a magyar szociáldemokrácia ortodox dogmatikus elméleti tevékenysége, megalkuvó, reformista politikája, s a pártban akkor igen erős értelmiségellenesség is. Nagyrészt ez volt az oka annak, hogy nemcsak Jászi, Szen-Szabó Ervin saját kezű bejegyzésével a „Huszadik Század" 1914. júl.-aug.-i megsemmisített számának egy példánya 7