Budapest, 1968. (6. évfolyam)

12. szám december - Hantos János: Akikről közösen kell gondoskodnunk

1963-tól csökkent. Ez azonban nem az igény csökkenéséből adódott. Valójában az intézeti elhelyezés igen korlátozott lehetőségei szabták meg a határt. Érdemes — ha csak vázlatosan is — áttekinteni azokat a tényezőket, okokat, amelyek előidézik a gyermekek veszélyeztetettségét és indokolják az intenzív gyermekvédelem igényét. A budapesti nők foglalkoztatási aránya 1959—1967 között 70,4%-ról 76,1%-ra növekedett. Az igény természetes. A dolgozó szülőknek intézményes segítséget kellene nyújtani gyermekeik felügyeletéhez és neveléséhez. A lehetőségek megnövekedtek — mégis korlátozottak. Az általános iskolába úgy jutnak a budapesti gyermekek, hogy többségük (76%) óvodai nevelésben részesül. Az óvodai férőhelyek jelentős fejlesztése ellenére mégis csaknem 2200 óvodás korút nem tudtak felvenni ez év őszén. Az általános iskolák első négy osztályához kapcsolódó napközi otthonokban a tanulók 37,8%-át, a felső tagozaton 21,9%-át tudták elhelyezni. A növekedéssel párhuzamosan tehát egyre nagyobb mértékben maradnak felügyelet nélkül a gyermekek, és ez magában hordja veszélyeztetettségüket. De nyugtalanító a tanulók kimaradásának, túlkorossá válásának viszonylag nagy száma is. (Ebben a tanévben 19 740 fő.) A néhány iskolában végzett vizsgálat adatai szerint a bukott tanulók 60—80%-a súlyosan veszélyeztetett. A válások évente több mint 4000 budapesti gyermeket érintenek. Sajnos, a szülői felelőtlenség több példája bizonyítja, hogy e gyermekek jelentős része terhessé válik közvetlen környezetének. Fel kell figyelnünk arra is, hogy az újszülöttek között egyre több a koraszülött. A szakorvosok véleménye szerint legtöbbjük munkaképes felnőtté válik; de csak minden második tekinthető kifogástalanul egészségesnek. Ehhez hozzátehetjük, hogy növekszik a házasságon kívüli újszülöttek aránya, akik közül csupán az elmúlt évben 321 csecsemőt vettek állami gondozásba. A FIATALKORI BŰNÖZÉS ALAKULÁSA az utóbbi években hullámzó képet mutat a fővárosban. A 60-as évek elején tapasztalt stagnálás után 1963—65 között emelkedés következett be, amely 1966-ban megállt, 67-ben pedig csökkent. A gyermek- és fiatalkori bűnözést befolyásoló okok különbözők, de rendszerint kölcsönhatásban vannak. A leggyakoribb ok: a családi élet felbomlása, a szülők alkoholizmusa és erkölcstelen életmódja. Hatnak az egészségügyi ártalmak, a rossz lakásviszonyok és az anyagi nehézségek is. Gyakori a gyermekek nevelésének, felügyeletének elhanyagolása, és nem ritka a brutális bánásmód. Az ifjúságelleni bűntettek 55,5%-a kapcsolatos a túlzott alkoholfogyasztással. Az állami gondozásba kerülő gyermekek több mint 50%-ánál találkozunk a szülők iszákosságával. A fentiek alapján természetesnek tűnik, hogy a fővárosi gyermekvédelem törekvései, a gyermekek veszélyeztetettségét okozó körülmények megváltoztatására, illetve felszámolására irányulnak. A felderítés cs meg-A képeket Fejes László a XII. kerületi Lóránt úti Gyermeknevelő Intézetben készítette