Budapest, 1968. (6. évfolyam)

11. szám november - Balogh László: Közlekedési szimpózium 1968

Közlekedési szimpózium 1968 Ismert hazai és külföldi szakemberek részvételével nagyszabású tanácskozást tartott október végén a főváros közúti forgalombiztonságáról a Közlekedéstudományi Egyesület és a Fővárosi Közúti Balesetelhárítási Tanács. A konferenciának az volt a feladata, hogy megkeresse és alkalmazza azokat az elméleti és gyakorlati új módszereket, amelyekkel hatékonyabbá tehetik a balesetmegelőzési munkát. A városi közlekedés egyik szembetűnő jelensége a járművek számának rohamos növekedése. Ez a világ valamennyi nagyvárosában, így Budapesten is, nem kis gondot okoz. A fővárosban jelenleg iooo lakosra mintegy 25 személygépkocsi jut és összesen 130 ezer közlekedik naponta az útvonalakon. A nyári hónapokban ez az egyébként is tekintélyes szám megsokszorozódik: 1967 nyarán mintegy 500 ezer külföldi jármű közlekedett Budapesten. A nagyobb forgalom a baleseti statisztikában is érezteti hatását: Budapesten évente 4 -5 ezer személyi sérüléses baleset történik, de ennél is aggasztóbb, hogy átlagosan kétnaponként egy halálos kimenetelű. Az évi 10 — 12 ezer karambol, amely nem jár személyi sérüléssel, több 10 millió forint anyagi kárt okoz. Az aggasztó baleseti statisztika miatt mind nagyobb szerepet kap a baleset-elhárítási és baleset-megelőzési tevékenység, amelynek fontosságát aláhúzza a közlekedéssel foglalkozó szakemberek egyértelmű állásfoglalása: a forgalom növekedéséből nem következik törvényszerűen a balesetek számának növekedése. A konferencián több értékes előadás hangzott el (a közúti forgalombiztonság elméleti vonatkozásai; a pálya- és forgalomtechnika kérdései; a korszerű tömegközlekedési járművek és személygépkocsik kialakítása; a városi közlekedés szociológiai és pszichológiai vonatkozásai), melyek közül különösen időszerű az egyik ismert magyar közlekedési szakember referátuma a közlekedő emberek egyéniségéről, a közlekedési morálról. E téma fontosságát bizonyítja, hogy 1968. első nyolc hónapjának aggasztóan magas budapesti baleseti statisztikája — a szakemberek egyöntetű álláspontja szerint — a közlekedési morál további lazulásának eredménye. * Közismert tény, hogy a veszélyforrások száma állandóan nő: gyakorlatilag minden új gépjármű eggyel több veszélyforrás a forgalomban. Ez a városi közlekedésben azért jelent az átlagosnál nagyobb gondot, mert a veszélyforrások koncentráltan — tömörülten — jelentkeznek. Viszonylag kis területen nagy számú jármű és gyalogos közlekedik, jóval nagyobb az érintkezési gyakoriság, tehát gyakrabban jelentkeznek a konfliktusok. A közlekedésben részt vevő emberek — gyalogosok, utasok vagy járművek vezetői — magukon viselik közlekedésük során is belső lényük jegyeit, jellembeli tulajdonságaikat. A közlekedési morál — tömör megfogalmazásban — a közlekedő emberek jellemének tükröződése. Ennek megfelelően a közlekedő embernek több típusa ismert. Szerencsére azok vannak többségben, akik jól közlekednek, kötelességtudóak, tisztelik a szabályokat, türelmesek, előzékenyek és tiszteletben tartják mások jogait. Az ilyen emberek magatartását olyan belső lényegi tulajdonságok motiválják, mint a rendszeretet, humanitás, jóindulat. Egy másik típus a közlekedésre képtelenek csoportja. Ebbe a csoportba főként élemedett emberek, vagy egészen kiskorú gyerekek tartoznak. Magatartásuk az úttesten szintén pszichés adottságaikból fakad. Általános jellemzőjük, hogy nem képesek a veszélyt felmérni, arra reagálni — vagy még nem alakult ki, vagy már eltompult a veszéllyel szembeni érzékenységük. Nem urai akaratuknak, cselekvéseik nem tudatosak. A következő csoport a gondatlanok csoportja. Veszélyességük mind önmagukra, mind másokra rendkívül nagy. A bekövetkezett balesetek mintegy negyedrészét az e csoportba tartozók okozzák. A közlekedés részvevőinek legveszélyesebb rétegébe az önfejű, erőszakos típus tartozik. Ha összegezzük az áthaladási elsőbbség és előzés szabályainak durva megszegéséből, a követési távolság megtartásának elmulasztásából és a gyorshajtásból bekövetkezett balesetek számát, kiderül, hogy ilyen okok miatt történik az összbalesetek mintegy 45 — 50 százaléka. Az effajta szabálysértések jelentős részénél pedig éppen az önzésnek, az erőszakosságnak, a kíméletlenségnek van döntő szerepe. A közelmúltban érdekes vizsgálatot végeztek a közlekedés biztonsága szempontjából kritikus jellemű személyeket illetően. A vizsgálatok 1200, balesetet okozó személyen történtek. Az eredmény több, mint elgondolkoztató volt. A megvizsgáltak 10,6 százalékánál csökkent szociális alkalmazkodást, 8,7 százaléknál agressziós tendenciát, 7,5 százalékuknál neurotikus állapotot, valamint 4,4 százaléknál csökkent ítélőképességet állapítottak meg. Szembeötlően jellemző volt, hogy akiknél csökkent szociális alkalmazkodást, vagy agressziós tendenciát mutattak ki, azok kivétel nélkü! az áthaladási elsőbbség szabályának megszerésével, illetve gyorshajtással okoztak baleseteket. A közúti közlekedés szabályai pontosan körülhatárolják a közlekedés részvevőinek egymáshoz való viszonyát — kötelességeit és jogait. A KRESZ 34. paragrafusa ezt általánosítva úgy foglalja össze, hogy aki részt vesz a közúti közlekedésben, köteles a többi közlekedővel — járművezetőkkel és gyalogosokkal — türelmes és előzékeny magatartást tanúsítani. A jogszabály azonban önmagában nem oldja meg a problémát. Nem szabad magunkat abban a hitben ringatnunk, hogy csak szabályokkal és rendőri intézkedésekkel elérhető a közlekedés résztvevőinek egymás iránti jó viszonya, kölcsönös megértése, segítése: a közlekedési morál magas szintű kifejlesztése. A közlekedő embereknek meg kell érteniük, hogy a szabályok fegyelmezett betartása, egymás érdekeinek kölcsönös szem előtt tartása — közös érdek. A baleseti statisztika adatai csak akkor csökkennek majd jelentékenyen, ha a forgalom növekedésének arányában a közlekedési morál is javulni fog. Balogh László Hajápolási Szaküzlet VI., Tanács körút 4. Hazai és külföldi hajápolószerek nagy választékban Tanácsadás — szakvélemény Keressen fel bennünket! A szép frizura alapja a jóI ápolt haj