Budapest, 1968. (6. évfolyam)

11. szám november - Mozaik a főváros múltjából

Mozaik a főváros múltjából Koronás király fej a XIV. századi „Háromkirályok" sorozatból (Tárnok u. 9 — 11.) Molnár János felvételei Főúri galerik a XIX. századi Pesten 1871. január 17-én csukták be Pest leghírhedtebb mulatóhelyét, a Berger-pincét. Dáridók dolgában csak a „Blaue Katze", a régi Király utcai Kék macska tett túl rajta. Itt szeretett bele Edward angol király, trónörökös korában, a mulatóhely világszép énekesnőjébe, Waldan Jeanette-be. A világbotránnyal fenyegető, égigérő érzés-hullámnak, mint akkoriban rebesgették, végülis a keménylelkű mama, Viktória királynő vetett véget. Waldan — immáron — Janka, amikor megöregedett, a Teleki téren nyitott kávémérést, majd pedig szegényen halt meg. A Kék macskában rendezte botrányait Bismarck Herbert, a „vas-kancellár" elpuhult fia, aki egyízben „paradicsomi kosztümben" jelent meg barátaival, egy főúri galerivel, a mulató nézőterén. A „térdig dekoltált, nyakig mezítláb" mágnások láttára felhördült a nézőtér. Ám mondani sem kell, Pestváros tapintatos konstáblerei, a rendőrök nem Bismarckékat távolították el a mulatóból, hanem a közönséget. Tökéletes pongyolában táncolt itt az orléans-i herceg is. A mulatónak gyakori vendége volt a Belgrádból fel-felruccanó Obrenovics Milán szerb király, aki Károlyi István, Zichy Jenő és Batthyány Elemér társaságában zajos dáridókat rendezett itt. A mulatóhely egyik-másik takarosabb lánykája sűrű vendége volt a belgrádi királyi nyaralónak is, „hozzájárulva ahhoz, hogy nemzete elhidegüljön" a nagytermészetű uralkodótól. ízesebb mulatozásokat rendeztek a pesti jurátusok. Pálffy Albert, a Vasárnapi Újság szerkesztője jegyezte fel Beöthy Algernon esetét. A kapatos fiatalember, úgy hajnaltájt, így fordult az egyik bóbiskoló bérkocsishoz: — Nem tudja, hol lakik Beöthy Algernon? — De hiszen a fiatal úr tetszik lenni Beöthy Algernon, — rebegte a konflis érdemes vezetője. — Azt én is tudom, — mondta Beöthy —, csak azt nem tudom, hol lakom?! Híres embere volt a reformkornak Kossuth ifjúkori barátja, Besze János. Végigfarsangolta kerek Magyarországot, s így terjesztette politikai eszméit. A bécsi „cabinet noir", a titkosrendőrség megneszelte a dolgot, s Besze János sarkába eresztette mulatós jogásznak álcázott kopóját. Besze — aki részegnek tettette magát — túljárt a spicli eszén. Mire az asztal alá ivott rendőrkopó felérzett a rózsaujjú hajnal jöttére, Besze már a harmadik határban járt. Az érdemes besúgót viszont bécsi főnöksége egyszer s mindenkorra menesztette. Középkori szobormaradványokat találtak A budavári Tárnok u. 9 —11. sz. telken — amelyen a XVII. század vége óta az Esterházyak budai palotája helyezkedett el, s ahol a vár új iskolája épül — a romok bontási anyagából, majd a területen végzett ásatások során, értékes közép- és török kori emlékek kerültek a felszínre s onnan a Budapesti Történeti Múzeum tárlóiba. Az itt elásott s a háború után megtalált ún. Esterházy kincstárnak — ma már az Iparművészeti Múzeumban restaurált — anyagához méltán sorakoznak fel az újabb leletek. A feltárások során — amelyeket most fejeztek be — egy egész középkori posztós-műhelynek s ötvös-műhelynek a felszerelése került elő. Gombostűk, gyűszűk, ruha-kapcsok, szabó szerszámok, nyugat-európai posztógyárak ólombullái, fémöntő tégelyek tucatjaihoz 14 Zsigmond-kori aranydukát is csatlakozott. Az egyik kút aknájából egy szinte teljesen ép XVI. századi perzsa porcelánváza került elő; ehhez hasonló alig néhány akad a nagyvilágban. Itt kerültek elő — az épületek bontási anyagából — a törökkori Buda első szerb sírkövei is, 1673, 1676-os évszámmal. Az előkerült igen változatos együttest értékes leletekkel egészítik ki azok a kisméretű, XIV—XV. századi szobortöredékek, amelyeket a török kori pusztítás rétegében találtak meg. Alighanem a Háromkirályok csoportjához tartozhatott az a két, nagy művészi érzékkel megformált, kőből faragott szoborfej, amelyet most vettek vizsgálat alá a szépművészet történetének búvárai. Az egyik koronás királyfej francia kézre, XIV. századvégi nyugat-európai iskolára vall. A másik szobrocska alakja alighanem a szerecsen királyt ábrázoló néger-arcot jeleníti meg. A Háromkirályok töredékes szoborcsoportja valószínűleg az itt állott, a törökkorban elpusztult budavári Szent László kápolnához tartozott s a törökök — vallási okú - képrombolásának esett áldozatául. Szomori és Tomori Virágos, gyógynövényes kertjeinknek már a kora középkor századaiban nyomát találjuk. Kolostori kertek virágaiból főzték a hajdan nemzetközi hírű „Magyar királyné vizét" — a kölni víz elődét — és „Béla király láz-csillapítóját". A felső dunai Helembai-szigeten 1230 körül ültetett, oklevelekben is említett, érseki almáskertnek - négyzetes rendben, 2,5 méteres térközökben ültetett — elszenesedett töveit a közelmúltban tárta fel a régészet. Buda régi kertművelői között a királyi palota, a Margitsziget kertészei s a — Ságvári liget környékén állt — budaszentlőrinci pálosok voltak a legjelesebbek. 1500-ban még januárban is akadt friss téli almájuk. Ügy látszik, értettek az „üvegházi" gyümölcstermesztéshez is: május végén már friss körtét, a nyár elején pedig „nagy őszibarackokat" — mint a lengyel nyelvű egyik számadáskönyv írja: wyelkie brzoskynye —, majd meg diókat hoznak a király öccsének, Zsigmond lengyel hercegnek budai szállására. A középkor végére már minden mai gyümölcsünk megterem Budán, habár a régészeti leletek szerint a szilva, dió, barack jóval kisebb volt mai gyümölcseinknél. (Mégis a XV. századi Galeotto úgy írja: hazai kármán-körtéink akkorák, hogy két kézzel alig tudja átfogni azokat az ember.) Legszebb virágos kertjeink közé a király budai és visegrádi s az esztergomi érsek esztergom-szigeti kertjei tartoztak. Az esztergomi vár kertjét s az esztergom-szigeti érseki kertet 1489-ben — Estei Hyppolit érsek számadáskönyve szerint — nyolc állandó kertész gondozta. Főnökük ekkor a Komárom megyei eredetű Szomori Mihály volt. Ugyanebben az évben az érsek visegrádi kastélykertje számára a szobi faiskolában vásároltak 400 Szerecsen fő ugyancsak a „Háromkirályok" sorozatból. A szobrok a Budapesti Történeti Múzeum tulajdonában vannak fácskái; elültetésükre maga az olasz Bacchiano mester, Hyppolit jószágkormány zója ügyelt. Neves gyümölcskertjük volt az esztergomi ferenceseknek is. Ennek földjét az i$20-as évek elején nem kisebb ember kapálgatta, mint a híres katonából ferences baráttá vedlett Tomori Pál, később Kalocsa érseke, a Mohácsnál vesztes hadvezér. Kerti munka közben itt, a kolostorkertben akadt rá Szerémi György, királyi káplán, aki ekkor, Lajos király parancsára., Tomorit a budai udvarba hívta. Milyen volt a régi magyarok „pemmican"-ja ? Jankovich Miklós történetkutatónk, a magyar szarvasmarha fejlődéstörténetének vizsgálata során érdekes középkori adatokra bukkant, amelyek a régi hazai lovasseregek élelmezésének kérdését világítják meg. Nagy Lajos király 1347 és 1361 között viselt olaszországi hadjáratairól szólva, egykori itáliai írók, Giovanni és Matteo Villani írják: a magyarok ökreikkel és teheneikkel nem munkálják a földet. Bővek a legelőik, s így ezek az állataik hamar nőnek és híznak. Marháikat megölik; bőrükkel, faggyújukkal, zsírjukkal kereskednek. A húsukat pedig megsütik nagy üstökben, s ha már megsült és besózták, a húst elválasztják a csontoktól, kemencében megaszalják, s ha megszárad, finom porrá zúzzák és elteszik. És, ha seregeik megindulnak — írják a Villaniak —, fazekakat és rézedényeket visznek magukkal. És minden magyarnál van tarisznyákba csomagolt hús-liszt a hadi élelmezés céljára. Azonkívül a király is vitet a sereggel nagy mennyiségű hús-port. Ha azután folyóhoz érnek, megállnak, edényeiket megtöltik vízzel, azt felforralják. Ha már forró, ilyen hús-port vetnek a forró vízbe, ami abban megdagad, s egy-két maréknyiból tele lesz az edény valami sűrű tésztafélével. Ez nagyon tápláló, s képes az embereket jó erőben tartani kevés kenyérrel, vagy akár anélkül is. Eszerint tehát eleink már hatszáz esztendővel ezelőtt ismerték és hadiélelmezésükben kitűnően alkalmazták azt a hús-konzervátumot, amelyet az újkorban az angolok „pemmacon", a franciák „pemmican" néven hoztak forgalomba. Z. L. 48