Budapest, 1968. (6. évfolyam)

1. szám január - Vécsey György: A turizmus — útlevél a békéhez!

VÉCSEY GYÖRGY, a FIJET elnöke A turizmus - útlevél a békéhez! Gondolatok a Nemzetközi Idegenforgalmi Év végén Eljött egv új év kezdete. Az 1967-es év a világturizmus szempontjából nagy jelentőségű esztendő volt. Az utóbbi idők e jellegzetes tömegmozgására felfigyelt az ENSZ is. És hogy hangsúlyozza, mennyire jelentősnek tartja a turizmust: az 1967-es esztendőt Nemzetközi Idegenforgalmi Évnek nyilvánította. Valaha — egészen a XX. század elejéig — csak kevesek szánták rá magukat, hogy kényelmetlenségeket vállalva, nyomós ok nélkül elhagyják lakóhelyüket, és messze idegenbe menjenek. Ma a turizmus a modem ember életmódjának egyik jellegzetes alkotóeleme. 1961 és 1966 között a külföldre utazó turisták száma évenként átlagosan io százalékkal nőtt. 1966-ban már 128 millió ember hagyta el néhány napra vagy hétre hazáját, hogy ismeretlen országokat járva, az utazás szép élményét keresse. Igaz, a körülmények lényegesen megváltoztak. Az utazás levegőben, vízen vagy szárazon gyors, kényelmes és viszonylag olcsó lett. Az autóipar rohamos fejlődése milliókat és milliókat ragadott magával a világturizmus országútjaira. A turisták számának mintegy 70 százaléka autós, campingező turistából formálódott ki. Európa népei „berendezkedtek" a turizmusra és az azzal kapcsolatos vendégfogadásra. A turizmus fogalma ma már egyetemlegesen meghatározott. Turista az (életszemléletet illetően), aki évről évre előre gondosan megalapozott tervek alapján, új és új ismeretlen tájakra, idegen országokba utazik, hogy életét az ott szerzett élményekkel gazdagabbá, teljesebbé tegye-A Nemzetközi Idegenforgalmi Év jelmondata tökéletes definíciója az igazi turizmus gondolati tartalmának, hitvallása humánus értékének: „A turizmus útlevél a békéhez". A turizmus fogalma milliók és milliók új emberi kapcsolataival lett egyértelmű. Segít eloszlatni az ismeretlenség, az idegenség fenyegető homályát; az emberek — és rajtuk keresztül a népek — megismerik egymást, tanúi egymás ünnep- és hétköznapjainak. Rájönnek arra — és egyre többen fogalmazzák meg magukban a felismerést —, hogy mindenütt azonos az életideál: a boldog, szép, békés alkotó élet. a turizmus korunk egyik legnagyobb jelentőségű tömegáramlatává. Tartalma gazdasági és politikai síkon is nagy fontosságú. A turizmus nem az országhatárnál kezdődik. Saját szülővárosában és hazájában is turista lehet valaki, ha az a vágy sarkallja, hogy szülőföldje szépségeit, értékeit törekedjék rendszeresen megismerni. Sajnálatos, hogy a magyar nyelvhasználatban az „idegenforgalom" szó és a „turizmus" egymástól elszakadt két fogalmat jelent. Ügy érzem, az „idegenforgalom" rossz és helytelen kifejezés. Embertelenül, bürokratikusán hangzik. Mentes a szépségtől, gondolati tartalma a statisztikák világába utal. A turizmus szó magyar értelmezése a helyi kirándulás szintjére korlátozódik. (Kivéve az útlevél kérdőíveket.) Fogalomkörébe szeges bakancs, hátizsák, görcsös bot tartozik. Ha idegenforgalomról beszélünk, külföldre vagy külföldiekre gondolunk. Időszerű lenne, ha az idegenforgalom szó helyét a köznyelvben a turizmus venné át, mely többet, mást jelent. A hatvanas évek elejéig, mint fogadó ország, Svájc, Olaszország, Görögország, Franciaország és Ausztria a világturizmus 85 — 90 százalékát lekötötte. Ezer turista közül kilencszáz szinte habozás nélkül ezekbe az országokba indult, évről évre. A hatvanas évek elején a turizmus világa megnagyobbodott. Együtt haladva azzal a paradox módon ellentétes fogalommal, hogy „napjainkban a világ egyre kisebb", vagyis bármely pontja egyre jobban megközelíthető, új és új országok felé fordul e modern népvándorlás, melynek résztvevő milliói új élményeket keresnek. A modern iskolai nevelés is nagy szerepet játszik a turizmus fejlődésében. Valaha a földrajz elvonatkoztatott tudomány volt. Sem a tanár, sem a növendék nem gondolt arra, hogy oly módon szemléltesse vagy szemlélje a világ nagy földrajzi objektumait, hogy azok a saját életükben eleven valósággá válhatnak. Ma a turizmus gondolatformáló világa az iskolában kezdődik. A diákok már arra készülődnek, hogy kitűzzék maguknak turisztikai életprogramjukat: mit nézzenek meg, hova igyekezzenek eljutni. Mutat-e nálunk e megnyilvánuló tendencia egészségtelen jeleket? Ha maximalista módon jelentkezik, kétségtelenül! Ha a fiatalok szinte mindennél előbbre helyezik a vándorlási vágyat — mely különben az ifjúkor romantikus hajlamaiban kétségtelenül jelen van —, ez hiba. De nem hiba, ha valaki eljövendő útiterveit elosztja egy teljes élet évtizedeire, olyan sorrendben, ami alkatának, érdeklődési körének valóban megfelel. Főként, ha elsősorban hazája szépségeit akarja minél teljesebben megismerni! Ezek a legkönynyebben megközelíthetőek, és ismeretük a pihenés és szórakozás adta örömök mellett a műveltség alapelemei közé tartozik. — egészen a második világháborút követő évekig — a nemzetközi turizmus sajátos képet mutatott. Túlnyomó többségben nem „turistákról", hanem „nyaralókról" kellett beszélni. Elsősorban fürdőhelyeket, gyógyhelyeket kerestek fel az emberek, ahol két-három hetet töltöttek. Vagy csak nagyvárosokba utaztak, hogy a műemlékeket és a szórakozási lehetőségeket élvezzék. A turizmus történetében kétségtelenül az autó hozta a döntő változást. Ma már a „nyaralók" száma a „turisták" tíz százalékára csökkent. A többiek programszerűen utaznak, és minden útjukon többet és többet kívánnak látni, megismerni. Ez nem más, mint törekvés az élménykoncentrációra, élménygazdagságra. (Sajnálatos színfoltot képvisel a szervezett társas utazásoknak az a fajtája, mely egy-egy jelentős természeti szépség megtekintését, egy-egy műemlék meglátogatását előre kiszabott percekre, mondhatnám, másodpercekre korlátozza.) Ebbe a nagy világáramlatba az utóbbi évek folyamán hazánk is egyre nagyobb mértékben kapcsolódik be. Egyre több a látogató, a bel- és külföldre utazó turistáink száma is egyre jelentékenyebb. politikai értelemben is nagy jelentőségű a turizmus ügye. Azok közé az országok közé tartozunk, amelyekről 1945 óta töméntelen rágalmat terjesztettek külföldön. A turizmus millió és millió embert hozott közel hozzánk; nemcsak a határátlépés pillanatában, hanem lélekben, a távozás utáni időkre is. Ami a devizabevétel fontosságát illeti, a turizmus jelentősége mindenki előtt nyilvánvaló. A magyar turizmus fővárosa az ország fővárosa, Budapest. Amikor a turista Magyarországra lép — kevés kivétellel —, Budapestre igyekszik, vagy legalábbis útjába iktatja, akkor is, ha más tájaink vonzzák. Ma már az európai népek elsősorban a szomszédok — egyre inkább napirendre tűzik Magyarország meglátogatását. Ezt a számadatok is bizonyítják. 1958-ban 317 000 külföldi lépte át határainkat. Mi ez a szám az 1966-os 3 100 ooo-hez, és milyen nagy a továbblépés az 1967-es év első kilenc hónapját jelző 3600000-hez képest?! A számok nem tartalmaznak egyértelmű tényeket. A beutazók között sok a tranzitutas, akik a szomszédos országok felé utaztukban érintik hazánk területét; ez mintegy negyven százaléka a teljes számnak. De a tranzitutasokat sem gazdasági, sem politikai szempontból nem szabad lekicsinyelni. Sokan az átutazás során látnak, figyelnek, tapasztalnak és pénzt költenek. Nagy részük — egyre nagyobb és erre fel kell figyelnünk — nem siet. Szívesen állnak meg kocsijukkal néhány órára, fél vag>' egész napra, és igényt formálnak azokra az élményekre, amelyek az útirányban és annak környékén várnak rájuk. Ezek is találkoznak, ismerkednek népünkkel és hazájukba visszatérve nehezebb, vagy lehetetlen lesz félrevezetni őket téves információkkal szándékainkról, valamint életkörülményeinkről. A ma tranzitutasaiból lesznek gyakorta a jövő szezon tur'stái, akik évi szabadságukat Magyarországon óhajtják tölteni. Beutazók és átutazók — megszoktuk már — elsősorban Budapest szépségét dicsérik, és csak azután ejtenek szót a Balaton, a Duna-kanyar vonzásáról, a puszta romantikájáról vagy más tájainkról. De elsősorban Budapest az a hely, amit a legkritikusabban néznek. A turista fogalma alatt mi eleve csak a jó szándékú utasokat értjük. A jó szándékúak kritikája pedig lényeges nekünk — ha jó, ha rossz. zajlott le Magyarországon a Nemzetközi Idegenforgalmi Év egyik legjelentősebb rendezvénye, a FIJET (Idegenforgalmi Újságírók és írók Nemzetközi 4