Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Egy világváros születése Vörös Antal írása

délyt adtak ki kirakatszerkezetek és üzletportálok építésére vagy átalakítására: 6 híján valamennyit a mai Váci. Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Dorottya utcák által határolt területre. A fejlődés ütemének a hatvanas évek közepétől kezdődő meggyorsulását bizonyítja a házbéradó összegének rohamos emelkedése is: 1860-ban 1 300 000, 1863-ban 1 600 000, 1867-re 1 872 000, 1869-re 2 201 000, 1872-re roppant ugrással 3 042 000, 1873-ra 3 400 000 forintra nő fel. Az adónövekedés 1860—1872 között a Bel- és Lipótvárosban — tehát a területileg már nehezebben terjeszkedő városrészekben — kétszeres, míg a másik három kerületben háromszoros. A modern városépítés kezd túllépni a Bel- és Lipótváros határain; a Bajcsy-Zsilinszky úttól keletre levő területeket, valamint a belső Király és a Kerepesi út környékét egyre inkább bérházakkal, a Józsefvárosban a Múzeum környékét mágnások és nagypolgárok palotáival népesíti be. De egy négyszögölet még mindig a Lipótvárosban építenek be a legdrágábban: 1872-ben 840 forintért; a Belvárosban ez az összeg csak 598, a Terézvárosban 457, a Józsefvárosban 387, a Ferencvárosban 346 forint. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a város ilyetén növekedése egyszerűen a reformkorban megindult klasszicista városkép továbbépítését jelentette. Az 1850-es évek elején még valóban úgy látszik, mintha ez dominálna, legalábbis mennyiségileg: az ekkor kiadott 2244 építési engedély alapján 2030 épületet 28 mester épít, közülük 1179-et két csoport: Zofahl Lőrinc (461) és a két Hild: József (115) és Károly (603) csoportja. Ám Zofahlt már az ötvenes évek legelején támadják azért, hogy olyan kontároknak, mint a céhen kívüli Feszlnek vagy Kausernak a terveit is aláírja; és néhány késői nagy bérházán az öreg Hild érdekesen kísérletezik a korai eklektikával. De részben már az ötvenes, majd a korai hatvanas, és még inkább a hetvenes években már mégsem ők a hangadók. Új építészek jelentkeznek, s a régiek közül is azok kerülnek előtérbe, akik képesek megtanulni az új építészeti ízlés stílusnyelvét: előbb a romantikáét, majd a historizáiú eklekticizmusét. Mert a reformkorban épúlt klasszicista épületek józan, bár kétségtelenül kissé száraz arányai, nagy, sima, legfeljebb egyszerű lizénákkal tagolt homlokzatai közé — az 1848 előtti első fecskét, a Majakovszkij utcai Pekáry házat követve — csakhamar eddig soha nem látott új építészeti formák nyomulnak be ,,a középkor rég elhamvadt, de most íme újjászületett építőelemei": a gót és román, de adott esetben mór, sőt bizánci stílust idéző épületek is. Az ötvenes évek legjobb épületein már jórészt ezek a stílusok uralkodnak. Ybl már 1852-ben középkori elemekkel díszítve építi meg a Múzeum körúti Unger-házat, és 1859-ben a Nemzeti Múzeum mögött a Lovarda épületet. Wieser Ferenc a Szent István tér sarkán a máig álló Pichler-házon a velencei középkori palazzók gótikáját eleveníti meg — ugyanő mint különösen rugalmas szellem már a reneszánsz formanyelvén építi át a Kossuth Lajos utca és Szép utca sarkán ma is álló klasszicista Pollack-házat, hogy végül barokk elemekből vegyített stílusban rakja fel a Ferenciek templomának nemrég restaurált tornyát. De neogótikával kísérletezik Hild is a városligeti Hermina kápolna, és Pán József a Bajcsy-Zsilinszky út külső végén álló, azóta eltűnt London szálló épületén. Petschnigg is gótikában építi fel a Vár oldalában máig álló Toldy Ferenc gimnázium épületét. S ugyancsak mórral kevert gótizáló elemeket is találunk a kor legjelentősebb pesti épületén, a többféle történeti stíluselemet hatásosan, szuggesztíven és kétségtelenül egyfajta magyaros ízű látványban öszszeolvasztó Pesti Vígadón: Feszi pompás épületén. A romantika és benne a neogótika szerepe a városépítésben nem volt hosszú életű. Egyrészt némileg megkésve is érkezett Magyarországra, másrészt a színvonalas kivitelezés költséges — habarccsal való helyettesítése esetén pedig túlságosan is szegényes, kevéssé reprezentatív — volta sem tette népszerűvé. A neogótika Pest ekkori épületein többnyire csak a meglehetősen szerény, többnyire vakolatból kinyomott díszítésekben, és itt-ott a nyílások formálásában jelentkezik; az épületek szerkezete, tömegelosztása, alaprajza, de még homlokzata is alapjában megőrizte a klasszicista korban már kialakult, jól bevált bérház vagy palotatípus fő vonásait. Egyedül a korban divatossá lett öntöttvas építészeti elemeken érvényesült erőteljesen a gótika; jellegzetes példája ennek Feszi Duna-parti rácsa, a pesti dunai kikötő hajdani szép vaskapuja, s néhány öregebb pesti ház ma már többnyire rozsdától maródó belső vasmintái. A hatvanas évek közepétől a városépítés meggyorsulásának korszakát már új stílus jellemzi: az ekkor elsősorban a reneszánszból merítő eklektika. Az építészek új formanyelvet alkalmaznak; elsősorban Ybl. Színvonalas, jól képzett építőmesterek és mérnökök dinasztiái jelentkeznek: a még a klasszicizmusban indult Diescherek, a Kauserek (utóbbiakból egy periódusban 7 ember is épít Budapesten), s többek között, mint az új stílus egyik legjellegzetesebb, ha nem is legjelentékenyebb alakja, Gottgeb Antal. Pest-Buda városképébe ennek az új stílusnak jegyében épülnek be Ybl olyan alkotásai, mint Balassa orvosprofesszor háromemeletes bérháza a Bajcsy-Zsilinszky út és a Lázár utca sarkán, a Budai Takarék Clark Ádám téri palotája (melyen a testvérvárosokban először alkalmaznak faragott kő burkolást), a Tolbuhin körút 15 alatti Dlauchy ház, a Puskin utca 26 alatti gróf Festetics palota, Ganz Ábrahám Duna-parti háza, a Kálvin téri Geist ház, gróf Károlyi Lajos Puskin utcai palotája és a Ráczfürdő gőzfürdője. A hatvanas évek második felében épül Budán a Lánchíd Társaság palotája (ma Legfelsőbb Bíróság), a Bródy Sándor utcai képviselőház, Kovách László Veres Pálné utca 26 alatti háza, gróf Pálffy Pálné Puskin utcai palotája (44. sz.), és Ybl egyik főműve, a Vámház, a mai Közgazdaságtudományi Egyetem. Feszi gótikus Duna-parti díszrácsa után Ybl a Vár lejtőjének (jórészt a fémgyűjtés áldozatául esett) díszrácsait már a neoreneszánsz stílusban tervezi meg. Az ötvenes évek legvégén kezdi működését Gottgeb Antal. Neoreneszánsz stílusban építi fel házait, ha megközelítőleg sem annyi formai vagy szerkezeti invencióval, művészi részletképz^ssel, mint Ybl. A gazdag polgár kedvelt építésze lesz.: Csak 1859—1860-ban 29 építkezést indít el. Ugyanis az átlagépíttetők igényei nemcsak esztétikai, hanem nyilván anyagi okokból is változnak: házaik jobb jövedelmezőségét remélik elérni a divatos, újszerű homlokzattal, díszesebb ablakkeretekkel, lépcsőházakkal. Ami a házakba költöző szélesebb polgári közönség ízlés változására is utal: már másnak kívánja látni lakóhelyét. A bontakozó magyarországi kapitalizmus központjává vált testvérvárosokban a népességszám növekedésének, a házépítésbe invesztálódó kereskedelmi tőkének és a kor „modern" stílusait felhasználó építészek munkájának eredményeként így kezd kialakulni az a városkép, mely még ma is megelevenedik előttünk. A Lánchíd. Klösz Gy. felvétele 18