Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Egy világváros születése Vörös Antal írása

mutatják, mögöttük a város többi része még meglehetősen falusias benyomást kelt. (1870-ben Pest 72",,ban még földszintes házakból áll; ezek aránya Bécsben már csak 17, Párizsban 8, Berlinben S"i,.) A kialakuló gazdasági központ megnöveli a helyi, ekkor még elsősorban kereskedelmi tőkefelhalmozás lehetőségét is. A felhalmozott tőke, befektetést keresve, a gyorsan fejlődő városban ugyancsak szükségszerűen bukkan rá a bérházépítésre. Nem új dolog ez. van már hagyománya, főleg Pesten. A Lipótváros telkei, melyeket a XVIII. század végén a város aránylag olcsón bocsátott áruba, csekély fél évszázad alatt már a nagy árvíz utánra, szerencsés esetben 15—20-szoros értékre tettek szert, és értékük továbbra is emelkedett, kivált akkor, ha a tulajdonosuk rajtuk időközben bérházat épített, drágán bérbe adható lakásokkal. A tőkefelhalmozás tehát már a hatvanas években és a hetvenes évek elején, a városegyesítés éveire újból nagy energiákkal fordul a bérházak építése felé. Hogy milyen eredménynyel. az jól látszik abból, hogy 1873-ban Pest 1072 legnagyobb adófizetője a város házállományának 25"n-át — 1388 házat — birtokolja és a kb. 16,5 milliónyi házbérjövedelemnek 40"),-a — kb. 6 800 000 forint — folyik a zsebébe. Az Apáczai Csere János utcában ma is álló, négy utcára nyíló Thonet-udvarnak, melyet a híres hajlított bútorgyárosok építettek, 166 ezer forint az évi jövedelme; az Orczy család öreg, az 1930-as évek elején elbontott háza, melynek helyén ma a Tanács körút modern palotasora áll. 66 600 forintot jövedelmez. Közel 80 ezer forintot jövedelmez a Mocsonyi család Bálvány utcai bérháza. Összesen 47 további lakóház jövedelme van még felül az évi 25 ezer forinton. A házbéradó után ítélve, 1870-ben csak Pest 5300 épülete összesen mintegy 13'.. millió forintot jövedelmezett tulajdonosainak. Ha tudjuk, hogy egy négyszögöl beépítése ugyanakkor földszintes ház esetén 167, kétemeletes ház esetén 425, háromemeletesnél 538. négyemeletesnél 902 forintba került (míg egy kőműves napszámbére ugyanakkor 2 forint 20 krajcár, a napszámosé ennek fele, s a legminőségibb munkát végző kőfaragóé is csak -4 forint volt), s hogy pl. 1872-ben a Pesten végrehajtott építkezések költségei több mint 14 millió forintot tettek ki, képünk a városépítés és a helyi tőkés fejlődés összefüggéseiről még világosabbá válik. így azután érthető az építkezések nagy fellendülése is. 1850—1860 között 2244 építési engedélyt adott ki a pesti városi Építő Bizottmány, de ebből új lakóépületre még csak 555 szólt (ebből is 376 földszintes és csak 94 a két- vagy háromemeletes ház), a többi 1024 esetben átalakításról vagy toldaléképítkezésről (köztük legfeljebb egy-egy emeletráépítéssel), 241 esetben pedig ipari műhelyek építéseiről volt szó. Bár ezek az aránylag szerény számok még a város kezdődő fellendülésének korából származnak, a városkép alakulásának szempontjából igy is különösen jellemző, hogy már ekkor is 189 enge-A Váci utca és a Kálvin tér a század elején A Duna-parti palotasor részlete a Vigadóval Klfisz Gy. felvétele