Budapest, 1968. (6. évfolyam)
8. szám augusztus - Négyszázezer budapesti gyermek birodalma Halász Zoltán írása
400 ezres gyer Jelentés a budapesti játszóterekről Játszókert a bérházak között. Tedd a szívedre a kezedet, nyájas olvasó, s vallj ad meg töredelmesen: hányszor haladtál át a Margithídon Pestről Budára, vagy viszont, hányszor siklott végig tekinteted a Jászai Mari tér észak felé eső szegletén, anélkül, hogy felfigyeltél volna a nyüzsgő kis gyerekbirodalomra, mely a legutóbbi idők során ott keletkezett? E sorok írója őszintén megvallja: tucatszor is elhaladt mellette, s csak nemrégiben, egy stockholmi utazás után — melynek során svéd pedagógus barátai büszkén végigkalauzolták fővárosuk mintaszerű gyermekintézményein — eszmélt a jelentős változásra, mely itt, saját városunkban végbement. A régimódi sétaterek modern játszó- és sportkertekké való átalakulására gondolok. Nézzük meg mindenekelőtt alaposabban a Jászai Mari teret. Régebben — ha jól emlékezem — egy homokozó, s néhány pad állott itt. Most játékszerek és sporteszközök sokaságát használhatják a gyerekek. A legkisebbek, akik még nem annyira egymással, hanem egyedül, s anyjukhoz, nagyanyjukhoz kötődve játszanak, a homokozókban sütnek-főznek, vagy a hintákon lengenek ég és föld között. A nagyobbak kedvenc játszóhelye a betonból készült, folyosókkal, alagutakkal tarkított, homokkal bélelt várféleség, amelynek falai közt s körül nagyszerű bújócskázás-fogócskázás folyik, kizárólag a gyerekek által ismert ütkos szabályok szerint. A következő korosztály a különféle mászóalkalmatosságokat használja: megszállva tartja a csőből készült, földgömbre, házra, toronyra emlékezjető építményeket. Egy csapat a „földgömb" tetején ül, s suttogva tárgyal valamiről. Mások fejjel lefelé lógnak, hosszasan. így bizonyára érdekesebb a világ ... A legnagyobbak versenyeznek: pingpongoznak, fejelnek, a bekerített pályán futballoznak. A játék- és sporteszközök sokasága első pillanatra túlzottnak látszik, hiszen mindez a Margit-híd, a Pozsonyi út s a régi Palatinus-házak közötti kis területen zsúfolódik össze. Valójában azonban éppen a gazdag és sokrétű felszerelés az, amely néhány tucatnyi gyerek számára alkalmas sétatérből több száz gyereket befogadó játszókertté varázsolta a Jászai Mari teret. A focizáshoz például a jelenleginél három- négyszerte több hely kellene (s még akkor is zavarná a többieket), ha a pálya nem volna magas dróthálóval körülkerítve. A testet és fantáziát egyaránt megmozgató várharchoz, mely itt a homokba helyezett, betonkerítéssel övezett cölöpvár körül folyik, még egy tágas „grund" kellett a Pál utcai fiúk idejében. Nem végeztem pontos felmérést, de alig hiszem, hogy nagyot tévednék: a Jászai Mari téren tán 3—400 gyerek is játszott ottjártamkor, egy átlagos nyári délutánon. Önmagában nem nagy szám. De jelentőségét megsokszorozza, ha Budapest krónikus játszótér-hiányára gondolunk. A XIII. kerületben, mely viszonylag a kedvezőbb helyzetben levő kerületek közé tartozik — 36 ezer gyerek él. Közülük 1 főre átlagosan 1 m2-nél kevesebb játszóterület esik. Budapest egészét tekintve a helyzet még sokkal kedvezőtlenebb: a városban levő játszóterületek összkiterjedése 309 ezer m2 ; mivel a gyerekek és a fiatalok összlétszáma (19 éves korig bezárólag) 456 ezer, egy főre mindössze 0,68 m2 játszóterület jut. A Népfront és a Nőtanács kezdeményezése. Köztudott, hogy városunk belső kerületeiben a kapitalista kor mohó, a területek maximális kihasználására törekvő építési politikája következtében igen kevés a zöldterület, s a gyerekek számára nincsen elegendő tér a játékhoz, szabad levegőn végzett testmozgáshoz. Kevésbé ismert körülmény azonban, hogy a szocialista városfejlesztés során épült új lakónegyedekben — bár a házak közt számos játszótér létesült — a probléma nem mindenütt oldódott meg maradéktalanul. A kisebbek számára gondoskodtak ugyan játszóhelyről, de a nagyobbak, a 9—10 éven felüli korosztályok több helyet igénylő, s nagyobb zajjal járó játéka, sportja számára igen kevés alkalmas hely létesült. A helyzetet alaposan megnehezíti, hogy a régi, „hagyományos" lakónegyedekben az emberek hozzászoktak az utca, s a játszó, futkározó gyerekek zajához. 8
