Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Négyszázezer budapesti gyermek birodalma Halász Zoltán írása

mekbirodalom Halász Zoltán írása, Fejes László fotói A lazábban beépített, kertes, levegős úi lakónegyedekben az efféle zajongás sokkal feltűnőbb, s az ebből eredő ellentétek száma nem csekély. Egymástól függetlenül, de csaknem teljesen egy időben két tömegszervezetben is mozgalom indult néhány esztendővel ezelőtt a gyerekek érdekében. A Hazafias Népfront műszaki és városfejlesztési bizottságában tevékenykedő szakemberek elsősorban a 10 éven felüli korosztályok számára alkalmas játszó- és sportkertek létesítését kívánták napirendre tűzni. A Nőtanács aktivistáit emellett a régebbi, sűrűn beépített városrészek problémája is foglalkoztatta. Arra gondoltak, hogy sok esetben viszonylag csekély társadalmi munka és anyagi áldozat árán maga az érdekelt lakosság teremthetne játszóterületeket a „foghíjakon". Igaz: az efféle területeket előbb-utóbb beépítik. De néhány esztendő is komoly nyereség lehetne a felnövekvő generációk életében. Nem akarnám itt feleleveníteni a történtek minden részletét: nyilvánvaló, hogy az effajta kezdeményezés megvalósulásához sok és szívós erőfeszítés, s némi idő is igényeltetik. A tények amúgyis többet mondanak. A fejlesztési hitelekből, melyeket a Fővárosi Kertészeti Vállalat kapott, jónéhány „minta játszó- és sportkert" létesült: a Jászai Mari téren kívül a Diószegi úton, a Vérmezőn, a Mechwart András téren, a Kun Béla téren, a Köztársaság téren, a Városligetben, a Gellért-hegyen, s városunk több más pontján. Örömök és bosszúságok a Városmajorban. Azoknak, akiket a „világszínvonal" elérése vagy el -nem- érése érdekel, ajánlom, látogassanak el valamelyik délután a Városmajorba. Személyes élmény és összehasonlítás alapján állíthatom, hogy amit ott találni, eléri — sőt, néhány vonatkozásban tán felül is múlja — a legkorszerűbb finn-, vagy svédországi játszótereket. A tervezők és a kivitelezők kiváló szaktudással, s nagy szeretettel hozták létre ezt a játszókertet. Újból és újból erre emlékeztetnek a kertben megvalósított kedves ötletek: a pázsitba telepített, betonkockákból kirakott „féllábas ugróiskola" csakúgy, mint a kapura-lövés gyakorlását szolgáló, sokszínű kockákra beosztott célzófal, amelyen mindegyik kocka más pontértéket képvisel, a rúgás szögének nehézsége szerint. Érdekes geometriai alakzatokká kiképzett állványokon kosarakat helyeztek el a kosárlabdázás hívei számára, mókuskerékre emlékeztető forgódobokon, görgős csúzdákon, 333 méter hosszú roller és görkorcsolya pályán fejleszthetik ügyességüket kicsik s nagyobbak. A játszókert jó elrendezésével, felszerelésével szinte „szervezi" a játékot. A futballban olyan csapatszellem alakult ki, hogy némelyik sportklub is megirigyelhetné: nemcsak egymással mérkőznek a „csapatok", hanem a városmajori játszókert saját válogatottat is kiállít, amely óriási izgalmak közt méri össze tudását más csapatokéval. (A városmajori focizok különösen büszkék arra, hogy közülük került ki Jaskó, a Ferencváros utánpótlásának tagja, s Alapi, a Szállítók centere. Időnként mindkettő ma is ellátogat a Városmajorba.) Az élet azonban még a játszókertben sem egyszerű. A terméskőből épült házikóhoz, amely részint esővédőül, részint raktárként szolgál, két fiú jön, s labdát kér a gondnoktól. Helyes, jó arcú gyerekek, de mivel szülő vagy pedagógus kísérete nélkül jöttek a kertbe, nem kaphatnak játékszert. (Minthogy a gyerekeken nem lehetne az elveszett, vissza nem szolgáltatott játékszerek, sporteszközök árát behajtani, kizárólag szülő vagy pedagógus kezébe igazolvány ellenében adhatók ki.) Lehet, hogy adminisztratív szempontból valaki helyesnek találta ezt az intézkedést —, de a két fiú kedveszegetten távozik. A kosárlabdaállvány körül izgatott csoport nyüzsög: a közeli, városmajori általános iskola diákjai. Labdát hoztak magukkal a tornaszertárból, kosarazni szeretnének. De nem lehet, mert „ismeretlen tettes" letörte s eltüntette az összes kosarat. Most drótból próbálnak ideiglenes pótlást összeeszkábálni.. . 9