Budapest, 1968. (6. évfolyam)

8. szám augusztus - Címlapunkon: Az Illés-együttes az Új Világ kapuban. Ágoston István felvétele.

a FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: SZAMOS RUDOLF Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20 Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 16 -18-ig Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Alalia Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodánál (Budapest V. József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30, - Ft félévre ... 60,— Ft egy évre .. 120,— Ft 68.2135 100 éves az Athenaeum Nyomda íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25 151 A TARTALOMBÓL Közbiztonság a bíró szemével Dr. Patkós Lajos, a fővárosi "»íróság elnökének cikke ... 4 Tudjátok-e, ki vagyok? Tersánszky Józsi Jenő önmagáról 6 igyszázezer budapesti gyermek birodalma Halász Zoltán írása 8 Budapesti Beatlesek Alport az Illés-együttesről .. 12 Kinőtt áruházak Nagy Lajos riportja 14 Egy világváros születése Vörös Antal írása 16 Történelem: Kunfi Zsigmondról Erényi Tibor, a magyar internacionalistákról Gerelyes Ede írása 19 Érdekli önt saját öregkora ? . . . 25 FÓRUM Nyílt levél Hegedűs Andráshoz Irta a Műegyetem pedagógiai tanszékének vezetője, Székely Endréné 26 Hegedűs András válasza .... 28 Problémák az idegenforgalmi propagandában Tarnóczy Loránd cikke 29 Az Illés-együttes legújabb slágere 37 A magyar Metró és az utcák nélküli város 38 Címlapunkon: az Illés-együttes az Új Világ kapuban. Ágoston István felvétele. A hátsó borítón: Anna Margit festménye: Október <Szelényi Károly reprodukciója) VI. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1 968 A ü G U S ZT U S Szerkesztő bizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács V. B. elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója Szamos Rudolf Idegen kezek A város értem, érted és ö érte van. Egyszóval értünk, kik e várost lakjuk, kik várossá tesszük a várost. Igényeink estéről estére — valahányszor kikapcsoljuk a képernyőt —, más városok láttán a váltóláz hőhullámaival vetekedve ugranak egyre feljebb. S mert az űrhajó fogalma oly természetes lett, mint nagyapáinknak a bicikli — már csillagvárosokról, szuperkényelemről áhítozunk, és reggel a feltúrt Rákóczi úton csetelve-botolva szidjuk a kátrányos ibrikben lécekből rakott tűz fölött szalonnájukat sütögető embereket, kik e nagyvárostól idegen nyugalommal ülnek a járda szélén. Miattuk, miattuk nem lehet az utca egyik partjáról a másikra átvergődni. Miattuk késik a busz, miattuk késünk reggelente. Miattuk ... kik feltúrták az utcát, kik csatornákat ásnak, kik rendetlenséget, földkupacokat támasztanak. Aluljárókat, új utcákat, városnegyedeket építenek . . . Mi nagyvároslakók, párt és felekezeti hovatartozástól függetlenül, bosszúsan veszszük tudomásul, hogy vannak, kik csak túrnak, babrálnak városunkban. A szél porfelhőt kavar a főútvonalon, mintha a Rákóczi út a forró nyárban a bugaci pusztát szelné ketté. Igényeink vannak és prüszkölünk. Az újságokban százával áll a hirdetés: felveszünk ..., így kezdődik mind. Munkást, hozzáértőt és nem hozzáértőt, csak ereje, mozgatható keze legyen. Mestert és inast, egyszóval — kezeket. Tevékeny munkáskezeket, mert a Duna mellett máról holnapra igazi nagyvárost szeretnénk teremteni. De hol vannak a kezek! A főváros tanácsa pénzt még tudna adni, de hiányzanak a kezek, melyek tavaly is két iskolával, száz lakással többet építhettek volna. Pedig ez is, az is és nagyon sok minden mily nagyon kellene . .. Pesten és Budán kétmillió ember él Tíz százalékának nincs hol embermódra laknia és 5 százalékát hívná a város, hogy jöjjön, építsen házat, utcát, földalattit, s nincs még 1 százalék sem — ki pesti —, aki városát építeni, beállna a sorba. — Akkor ők kicsodák ? Akik hol itt, hol ott, és itt meg ott egyszerre túrják utcáink köveit, rakják az állványokat! Kicsodák ők, akik nékünk építik ezt a várost, s akik a Rákóczi úton vagy fönt a várban, púpos földkupacok tövén kátrányos bögre lángja fölött sütik reggeli vagy déli kis szalonnájukat ? Magam sem tudtam, csak dühödten húztam fejemre a párnát, amikor a Baross térbe futó főút torkolatában reggel 6-kor háborús ricsajjal megszólaltak a betont törő légkalapácsok. Dühödten átkoztam őket. . . hisz kéznél voltak, s mit érdekelt akkor, hogy tegnap még magam is áradoztam a köteles áldozatról, mellyel magunknak s utódainknak tartozunk egy világváros alapozása közben. De mégis, ez a zaj. Más áradozni s más, ha az utcákon pokoli dübörgéssel nap mint nap, szinte az ember fülében hangokból formálódik egy ragyogó főút, épület, metró és ostornyél. Hát így éljünk mi, örökké kubikgödrök fölött, s a városra csak a 67-es villamos emlékeztessen, melynek 35 esztendeje fából tákoltan, oly nagyon örültem egy karácsonyeste! Pedig én értem. Láttam, a megálmodott jövőt. Azt is tudom, olyan lesz ez a város, mint ahogy a rajzok ígérik ... A kezek pedig feszesen tartják a dörgő kalapácsot, én pedig morcosan, félsiketen botladozom köztük a szomszédos Közértbe, a reggeli tejért. A sarkon újságos. A Kenyérmező utcában bódék. Szerszámok és gépek. Nem is figyel-1