Budapest, 1968. (6. évfolyam)

7. szám július - Dr. Berti Béla, Mezei András, Dr. Zoltán Zoltán, Polgár Károly írásai

Pest környék településfejlettsége MA MÁR DÖNTŐEN IPARI FOGLALKOZÁSÚ — és nem mezőgazdasági lakosság a közel száz legnagyobb lélekszámú és leginkább városiasodott község közül 40-ben él. Ezek közül 18 község jut a Dunántúlra, 11 Pest környékre, 9 az Északi-hegyvidékre és 2 az Alföldre. Ez is bizonyítja, hogy a községek urbanizálódásának folyamata területileg Pest környéken érte el a legnagyobb koncentráltságot, amely így egymagában nagyon természetes és örvendetes folyamatnak tűnik, de ha tüzetesebben megvizsgáljuk, látnunk kell, hogy ez a helyzet milyen ellentmondásokat takar. Pest környéken köztudomásúan nagyon magas a lakosság települési koncentráltsága, ami a f

őváros agglomerációs hatásával magyarázható. Pest megye 179 községében 725 ezer ember élt 1965-ben. E nagyszámú népesség 30,3 százaléka a 15 legnagyobb lélekszámú 10 ezer lakoson felüli településen lakott. Érdemes ezeket a településeket név szerint is felsorolni, hiszen amint majd a továbbiakból kitűnik, helyzetükkel, fejlődésükkel a jövőben kiemelten kell foglalkoznunk. Pest megye 10 ezer lakoson felüli települései nagyságrendben a következők: Érd (31 ezer lakos), Dunakeszi (19), Vecsés (18), Monor (16), Dunaharaszti (16), Abony (15), Budaörs (14), Szigetszentmiklós (14), Dabas (13), Nagykáta (12), Albertirsa (11), Gyál (11), Budakeszi* (11), Gyömrö (10), Pilisvörösvár (10). Ezeknek a községeknek a lakossága Abony, Nagykáta és Dabas kivételével többségében már az iparban, még pontosabban: a fővárosi üzemekben keresi a kenyerét. így nem véletlen, hogy igényeik egyre inkább városi, sőt „fővárosi" jelleget öltenek. Ez a körülmény számukra és mindannyiunk számára az urbanizálódást nemcsak községfejlesztési, hanem kiterjedtebb, általános társadalmi problémává is teszi. Az urbanizálódás egyik területét, amely szintén nem problémamentes —, az 5 10 ezer lakosú községek alkotják. E 29 településen él a lakosság 27,4 százaléka. A két településkategória, illetve a 44 község adja a falusi lakosság több mint a felét (57,7 %-át) és az iparban foglalkoztatottak 67,6 százalékát. Dinamikus szinte robbanásszerű társadalmi változásaikkal számtalan belső ellentmondást, megoldhatatlannak tűnő problémát hoznak felszínre, amely nem kevés fejtörést okoz a helyi és megyei vezetésnek. Pest megyében így sokszorozottan jelentkeznek azok a gondok, amelyeket a város és a falu közötti ellentmondások felszámolása problémakörében szoktunk összefoglalni. A TELEPÜLÉSEK KONCENTRÁLÓDÁSA országos jelenség, de hogy ez településfejlesztési szempontból milyen problémákat vethet fel, azt itt, Pest környékén lehet a legjobban tapasztalni. A nagyarányú koncentráltságra irányuló természetes társadalmi törekvéseket az bizonyítja a legjobban, hogy itt az 1000 lakoson aluli településkategóriákban a népességváltozás egyenlege erősen ne-Í0 gatív, de még az 1000 - 5000-ig terjedő kategóriákban is lényegében stagnáló; az ország más részein ez ma még nem jelentkezik ilyen tömegesen. Az 5 és különösen a 10 ezer lakos feletti települések fejlesztése tehát a Pest környéki településfejlesztés kulcskérdése. Nagymértékben megnehezíti a helyzetet, hogy ezek a községek egy sor ellátási mutató tekintetében sokkal rosszabb képet mutatnak, mint a kisközségek. Egy olyan furcsa ellentmondással állunk tehát szemben, hogy a lakosság egyre inkább olyan településekre koncentrálódik, amelyek rosszul ellátottak; amit a nagyarányú beáramlás csak tovább fokoz. Elsőként vegyük sorra a lakás- és kommunális ellátottságot a 15 legnagyobb településen. Pest megyében 1965-ben a 100 lakásra jutó lakosok száma 352 fő volt. A 10 ezer lakosúnál nagyobb települések közül ennél jobb mutatóval csak 5 — főként alföldi község rendelkezett. Gyálon például 447, Dunakeszin 427, Érden 386, Dunaharasztin 382, Budakeszin 378 fő jutott 100 lakásra. 1961 65 között az ezer lakosra jutó tiszta lakásszaporulat 25 lakás volt — a 15 legnagyobb településen viszont a nagyarányú beköltözés ellenére is csak 26 lakás. A VILLANNYAL ELLÁTOTT LAKÁSOK száma megyei viszonylatban 70,6 százalék. A 10 ezernél népesebb településeken ennél csak némileg több: 72,2 százalék; ugyanakkor a 300 főnél kisebb községekben 79,8, az 500 1000 lakosú községekben pedig 75,3 százalék. A megyei átlagnál jobb aránynyal a 15 legnagyobb településből 8 rendelkezett. A legjobban ellátott községek: Dunaharaszti (94,4 %) és Budaörs (92,0 %). Ezzel szemben a villannyal ellátott lakások aránya Monoron csak 40,9, Dabason 52,4, Albertirsán 55,1, Abonyban 60,1, Gyálon 62,3 százalék. A megyében a lakásoknak csak 4,2 százaléka rendelkezik folyóvízzel, a 10 ezernél népesebb községek lakásainak is csak 7,6 százaléka. Ebben a vonatkozásban csak Szigetszentmiklós, Budakeszi, Dunakeszi és Budaörs ellátottsága éri el, illetve haladja meg a 20 százalékos arányt. Albertirsán, Gyálon, Gyomron, Monoron, Nagykátán, Dunaharasztin egyáltalán nincs vezetékes vízszolgáltatás, annak ellenére, hogy az ásott kutak többségének vize egészségtelen, nitrátokkal fertőzött. Égetően szükséges lenne ezekben a községekben is a törpevízműhálózat megteremtése, miként néhány évvel ezelőtt Vecsésen történt. A csatornahálózat még siralmasabb képet mutat. A megye községeiben levő lakásoknak mindössze 1,3 százaléka van bekapcsolva a csatornahálózatba; a legnagyobb településeken is csak 2,3 százaléka. Ezek közül csak Szigetszentmiklóson és Dunakeszin van említésre méltó csatornázás. A hirtelen növekedett metropolisokra jellemző slumok ma már nem a fővárosban alakulnak ki mert a Valéria telephez hasonlóan lebontják , hanem a túlzsúfolt, kommunálisan és lakásviszonyokkal rosszul ellátott Pest környéki községekben, amelyeket később csak óriási erőfeszítések révén számolhatunk fel. Az elhanyagolt út- és járdahálózat is nagyon gondozadan külsejűvé teszi ezeket a községeket. Amíg megyei viszonylatban a községi belterületi utak 18,2 százaléka van kiépítve, addig ez az arány a 10 ezernél népesebb településeknél csak 12 százalék. Például Érd 392 kilométer belső úthálózatából csak 34 kilométer a kiépített, Albertirsán 45 kilométerből csak 1 (egy), Gyálon 48 kilométerből semmi. Ugyanakkor olyan kisebb községekben, mint Tura, Budakalász: 16, Piliscsabán: 10 kilométer. Az 1000 lakosúnál kisebb települési kategóriákban viszont az utak 32—35 százaléka kiépített. A járdáknál se sokkal jobb az arány. Itt megyei szinten 17,9 százalékos a kiépítettség; a 10 ezer lakosú községeknél 17 százalék, ugyanakkor az 1000 lakosúnál kisebb falvakban 40 66 százalék. Például Dunakeszi 110 kilométernyi járdahálózatából csak 1, Gyál 97 kilométeres hálózatából pedig 2 kilométer van kiépítve. EZ A KONTRASZELEKCIÓ a kommunális ellátottságon túl valamennyi más minőségi mutató alakulására is kiterjed. A legnagyobb, már városi méretű lélekszámot elért községekben a legrosszabb az iskolai elhelyezés, a könyvtári, művelődési házi, a bolti és vendéglátóipari ellátottság. A 10 ezer lakoson felüli kategóriában például 55 tanuló jut egy osztályteremre, amíg a kétezren aluliban csak 22 36 gyerek között mozog a tanteremkihasználtság. A már említett legnagyobb községekben még egy fél könyv sem jut egy lakosra a közkönyvtárakban, ugyanakkor a 300 fős településkategóriában minden lakosra a csecsemőktől az aggastyánokig 11 darab. De hasonló a helyzet a művelődési házaknál is. A legnagyobb községekben 25 kultúrházi férőhely jut ezer lakosra, a kisközségekben viszont 340—450. Egy-két kirívó példát is megemlíthetünk: Vecsésen 14, Szigetszentmiklóson 22 az ezer lakosra jutó férőhely, ugyanakkor Váckisújfalun 531, Lóréven 519, Tésán 371, Ipolytölgyesen 368. Az elmúlt évtizedben különösen általános volt, nagyon sok kisközség tanácselnöke, az anyagi erőket nem kímélve, mintegy emlékműként a helyi igényeket meghaladó művelődési házak építése mellett kardoskodott és nem is eredménytelenül! —, ezzel olyan pénzeszközöket kötve le, amelyeket máshol fontosabb és égetőbb hiányok kiküszöbölésére lehetett volna felhasználni. ÉPPEN ITT AZ IDEJE, hogy a községfejlesztésben is felhagyjunk a „kirakatpolitikával" ! Minden kisközség tanácselnökének meg kell értenie, hogy amíg a legnagyobb lélekszámú községekben — mondhatnánk már azt is: városokban egy sor égető igény nincsen kielégítve, addig különösebb állaim támogatási ne igényeljenek községfejlesztési elképzeléseikhez. Ha továbbra is fenntart-