Budapest, 1968. (6. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: Gink Károly: Lánchíd

letházakkal, vendéglátóipari egységekkel gazdagodott a kerület. A soron következő feladat a szolgáltatóipari hálózat színvonalának emelése. A kerületünk Budapest központjához és többi kerületéhez hidak segítségével kapcsolódik. 1924-ben épült meg az ún. Kvassayzsüip. A felette levő hidat 1928-ban adták át a forgalomnak. Ma ezen át közlekedik Budapest egyetlen — 1950—51-ben létesített — gyorsvasútja, amely utasait a Boráros térről 10 perc alatt röpíti Csepel központjába. A kerület belső közlekedését autóbuszhálózat oldja meg. A helyben és Budapest más kerületeiben lakó csepeli dolgozókon kívül a tíz-tizenegyezer vidéki munkás szállításából a MÁVAUT is kiveszi a részét. A település egyre nagyobb területen történő terjeszkedése — már egészségügyi szempontból is — szükségessé tette volna a minél szélesebb körű, mielőbbi közművesítést. A község azonban ehhez anyagi erőforrásokkal nem rendelkezett. A WM-gyár ugyanis adókedvezményt élvezett, így a község jelentős bevételtől esett el. Az 1910-ben Csepelen üzembe helyezett vízmű a kispesti Wekerle-telep ellátására épült, és Csepel anyagiak hiányában még a területén létesített vízműbe sem tudott bekapcsolódni. Csak 1930-ban került sor a vízmű bővítésére és a csepeli vízvezetékhálózat kiépítésére. A növekvő vízszükséglet kielégítésére Hároson egy másik vízműtelepet is kellett létesíteni. A teljes vízhálózat kiépítése 1970—72-re várható. Villanyvilágítás 1912 óta van Csepelen; a hálózatot most korszerűsítik. A kerületben jelenleg csak a Kossuth Lajos utcában van kiépített városi gázvezeték, amely a Béke téri lakótelepet látja el. E vezeték korszerűsítésével és bővítésével biztosítható a városközpont ellátása. Szükséges lenne Csillagtelep és a többi lakóterület földgázzal való ellátása, ami gazdaságilag és a levegőszennyeződés csökkentése szempontjából is előnyös lenne. A települést természetföldrajzi adottságai kezdettől fogva alkalmassá tették mezőgazdasági művelésre. Budapest egyik legintenzívebben művelt, városellátó övezete alakult itt ki. Ma a gyorsvasút töltése és a soroksári Duna-ág közötti területen működik az 1961-ben alakult „Duna" mezőgazdasági termelőszövetkezet. 740 kat. holdon öntözéses rendszerrel zöldséget, 50 ezer m2

területű melegágyában primőröket termel. 15 millió forintos beruházással épült konzervüzeme 1967 óta üzemel. * Csepel nevének említésekor először a Vas- és Fémművek képe jelenik meg előttünk. Az alapító Weiss Berthold és Manfréd robbanásveszélyes lőszerüzemüket kénytelenek voltak Budapest lakott területéről kitelepíteni. Választásuk az olcsó nemzetközi víziút mentén fekvő Csepelnek akkor még lakatlan szélén levő, ún. János mezejére esett. A kezdetben öt hektárnyi terület pár év alatt 55 hektárnyira nőtt. 1896-ban megszületett a Fémmű, hogy a lőszergyártáshoz szükséges alapanyagot saját kohó-, öntő- és hengerművekben állíthassák elő. A fegyverkezés fokozására 1911-ben megkezdte működését az Acélmű, így most már a tüzérségi lövedékek alapanyagát is helyben gyártották. Az I. világháború kirobbanása egy vertikális felépítésű hadianyaggyárat talált. A háború idején a gyár tulajdonképpen a magyar Krupp Művek szerepét töltötte be. Négy év alatt munkáslétszáma hatszorosára nőtt: meghaladta a 25 ezret. A színesfém és vaskohászati bázis megteremtése következtében lőszer és hadianyag mellett más kereskedelmi árukat is előállítottak. A gyár berendezéseinek egyik előnye éppen a gyors átállíthatóság volt. A háború után mezőgazdasági kisgépek gyártására tértek át. 1921-ben az üzem Zománc- és Csőgyári részlegekkel bővült. A csőgyártás a hazai olajtermelés növekedésével állt kapcsolatban. Ez lehetővé tette, hogy a válság éveit különösebb megrázkódtatás nélkül vészeljék Csapolás a nehézfém-j'ormaöntödében (Siklós Péter felvétele) 3