Budapest, 1968. (6. évfolyam)

1. szám január - Borsos Béla — Gink Károly: A nagytétényi kastélymúzeum

GINK KÁROLY FOTÓI DR. BORSOS BÉLA ÍRÁSA HA A FŐVÁROSBÓL dél felé száguldó vonat utasa Budafokot elhagyva, szemében a korai ébredés felszakadozó fátyolával ki­tekintett fülkéje ablakán, impozáns barokk kastély tovasuhanó képére figyelt fel. Köz­vetlenül a Duna csillogó víztükre mellett nyújtotta a kastély az egykori díszudvarát körülölelő karjait Nagytétény apró föld­szintes házikói felé. Gazdag szobordíszes oromzatai, s központi épületrészét egybe­foglaló magas sátorteteje finom körvonalak­kal rajzolódtak az erősödő fényben úszó reggeli égboltozatra. Ez a látomásszerű fel­villantás mély benyomást tett rá s éreztette még a laikussal is, hogy nem mindennapi építőművészeti értékre figyelt fel. Ehhez az élményhez járul sajnos igen sok éven át az elhanyagoltság, lassú pusztulás, omladozó, vedlett falak keltette lehangoló érzés is. Annál nagyobb az öröme, hogy később mára helyreállítás, a lassan szerveződő rend, majd ma már a külsejében teljesen újjászületett épület vidám látványában gyönyörködhet. Nagytétény, egykor önálló község, ma megnövekedett fővárosunk területének legdélibb nyúlványa, történetével kicsiny­ben megismétli Budapest múltjának talán legjellemzőbb sajátosságát,atelepülés életé­nek évezredeken átnyúló folyamatosságát s ez élet építészeti kereteinek egymásba fo­nódó, egymást át-meg átszövő kontinuitá­sát. Területén már az új kőkorszak embere megvetette lábát, s földjében otthagyta éle­tének sok apró tárgyi emlékét. Évezredek múltán a római birodalom határa mentén Campona néven része az impérium rendje felett őrködő védelmi rendszernek. A tábor falakkal körülvett nagy négyszögében az elszórt pénzleletek tanúsága szerint még az V. században is volt élet. Falait a népván­dorlás hullámai sem tudták teljesen elmos­ni. A földdel borított romokra még a XVII. század végén is felfigyelt Marsigli, a törököt kiűző nemzetközi sereg olasz hadmérnöke. Csak ezután borult rájuk a teljes feledés homálya, amit Dáni Gézának, a község múlt­ja lelkes kutatójának sikerült eloszlatnia. A kastély — amely közvetlenül a római tábor mellett emelkedik, a középkori tele­pülés emlékeit rejti magában. 1279-ben Kun László tartott e helyen országgyűlést. A község a Tétényi családé. A hagyomány ar­ról is tud, hogy Mátyás király vadászatainak színhelye. Ha a vadászkastély helyét nem is sikerült teljes biztonsággal megállapítani, a mai kastély egy donga boltozatos pincéje és faragott kő ajtókerete kétségtelenül a nagy király idejéből származik. A XV. szá­zad végén Korvin Jánost is birtokosként említik a források, őt követte a török hódí-A kastély belső termeinek falát egykorú és a helyreállításkor restaurált falfestmények díszítik. Egyik falmezőben a kastély képét láthatjuk tás előestéjén a Paksy család, amelynek egyik tagját a szerencsétlen emlékű Ulászló király parancsára kivégezték. A százötven éves török uralom alatt a romladozó közép­kori várkastélyt török főtisztek lakták. A NAGY FORDULAT a török uralom alóli „felszabadítás" után következett be. A Habsburgok kegyében sütkérező arisz­tokrácia váltotta fel a régit. A tétényi kas­tély a Paksyak kései utódaitól leányágon öröklődött tovább. Két kiemelkedő erélyes férfi és nőalak határozza meg sorsát a XVIII. sz. folyamán. Daróczy Katalin Száraz Györgynek, Száraz Júlia Rudnyánszky Jó­zsefnek nyújtja kezét. Mindketten alacsony sorból küzdik fel magukat, gazdasági, majd társadalmi emelkedésüket előnyös házas­ságuknak köszönhetik. A század folyamán ők teremtik meg több építési periódusban a mai nagyszerű műemléki épületet, amely a fővárosunkat többedmagával gyűrűben övező kastélyokkal jellegzetes példája a Mária Terézia kegyencéről, Grassalkovich Antalról, a tétényi kastély uraival rokoni kapcsolatban álló főúrról elnevezett stílus-» változatnak. A múlt században a kastély fénye egyre hanyatlik. Gazdái elszegényednek, mind több és több résztulajdonra tagolják a rom­ladozó épületet. A harmincas évek elején Dáni Géza kezébe kerül. Az új tulajdonos megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Lelkes amatőr gyűjtő, akinél gyűjtőszen­vedély, tudomány, a történelmi környezet szeretete szerencsésen ötvöződik. A kastély megszerzésével szinte megoldhatatlanul nehéz feladatot, a kastély építészeti értéké­nek megmentését vállalja magára. A máso­dik világháború pusztításai azonban a rom­bolás művét teszik teljessé. AMIT NEM VALÓSÍTHATOTT meg egy ember lelkesedése, magára vállalta az új élet­re ébredő közösségi erő, s ha lassan és nagy nehézségek árán is, de elsősorban Borsos László építész munkája nyomán régi, XVIII. századi fényében éledt új életre a kastély 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom