Budapest, 1968. (6. évfolyam)
1. szám január - Borsos Béla — Gink Károly: A nagytétényi kastélymúzeum
és az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteménye lelt benne új otthonra. A második világháború vihara elől a nagy múzeumok anyaga Európa-szerte raktárak többé-kevésbé biztos rejtekhelyeire vonult. Az ötvenes évek rendkívül ízléses, nagy didaktikus értékű, de kis alkalmi kiállítások rendezésének jegyében telnek mindenütt. Ez az időszak, úgy érezzük, nálunk kissé már túlságosan hosszúra nyúlik. Nagy múzeumainktól joggal várjuk ismét, hogy törzsanyagukat a teljes történeti fejlődést bemutató nagy állandó kiállítás keretében vigyék a nagyközönség elé. Az Iparművészeti Múzeum gazdag bútoranyagának állandó jellegű bemutatására kiválóan alkalmas a nagytétényi kastély. A Múzeum Üllői úti törzsépülete — amint erről a háború előtti idők kísérletei mindenkit meggyőzhettek — nem volt képes a régi bútoranyag kiállítására harmonikus, szuggesztíven meggyőző keretet biztosítani. Annál inkább alkalmasak erre a régi kastély ízlésesen helyreállított, az újabb mészrétegek alól gondosan felszínre hozott, késő barokk kori, naivan orientalizáló, kínaiaskodó falképekkel díszített teremsorai. A történelmi építészeti keret szükségszerűen kínálta a kiállítás hatásos megoldásaként az intim hatású enteriőrök egymás mellé sorakoztatását, ugyanakkor igen nagy nehézségek elé is állította a rendezőket, Szabolcsi Hedviget és Batári Ferencet. A kiállításnak ugyanis, nagyobb időtávlatot (a késő középkortól századunk elejéig) ölelvén fel, a XVIII. századot megelőző és követő anyag bemutatásánál bizonyos mértékig szükségszerűen szembe kellett kerül-Empire fogadószoba részlete az újabban megnyílt XIX. századi bútormüvészeti kiállításon nie az építészeti keretekkel. Ennek következményeként érzünk például bizonyos diszharmóniát a XIX. századi empire bútorok és az azokat magába foglaló terem chinoiserie falképei között. Helyenként a túlságosan kisméretű helyiségek kereteit a nagyobb bútorok szétfeszíteni látszanak, zsúfolt hatást keltenek. Ezek a nehézségek azonban természetesen az adottságokból következnek és eltörpülnek a történelmi keret által nyújtott nagyszerű élményfokozó lehetőségek mellett. A rendezők kitűnő ízlése, ötletessége egyébként is szinte mindenütt úrrá tudott lenni a nehézségeken, s a lehető legjobbat nyújtotta. A bútorokat mindenütt a kornak megfelelő, önmagukban is kiemelkedő értékű ízléses mértéktartással elrendezett használati tárgyak, faliszőnyegek, urbinói és spanyol—mór fajanszok, szőnyegek, ónok, ezüstök, porcelánok és apró csecsebecsék kísérik, rendkívüli erővel fokozván fel a környezet egyébként is szuggesztív hatását. Helyenként nem érezzük elég határozottnak az egyes társadalmi osztályok, a különböző életformák elkülönítését. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy ez a követelmény csak jóval nagyobb terjedelmű anyag bemutatása esetén volna lehetséges. NAGY ÉS MARADANDÓ ÉLMÉNY hatása alatt állunk, amint kitekintünk a késő őszi napfényben sütkérező kastélykertre. Itt még minden kopár, rendezetlen összevisszaság. Sok még a tennivaló. Képzeletben már újjáteremtve látjuk az egykori francia kert nyírott bokrait, szabályos utait. A kertet eredeti nagyságában kellene helyreállítani, egyesítve vele a jelenlegi úttal leválasztott részét, benne a kis kerti építmény-