Budapest, 1968. (6. évfolyam)

4. szám április - Dr. Kőszegi Margit — Dr. Berti Béla: A megújuló Újpest

Dr. Kőszegi Margit— Dr. Berti Béla A megújuló Újpest A megyeri csárdától a toronyházakig A fővárosba érkező Dunát az északi kapu jobb oldalán a kétezeréves Óbuda fogadja, ugyanakkor a szemben levő balparti település — Újpest — még másfélszázados múltra sem tekinthet vissza. Múltjuk annyiban hasonló, hogy a fővárosba olvadás előtt önálló városként élték életüket; csak Újpest 77 évvel később lett a főváros egyik kerülete. * A mai IV. kerület helyén 1830-ban Károlyi István a közigazgatásilag Rákospalotához tartozó káposztásmegyeri pusztájából szőlőültetés céljaira adott át területet. Ekkor a káposztásmegyeri pusztán mindössze három épület állt: az erdészlak, a csőszház és a megyeri csárda, mint vendégfogadó. A főleg Budafokról jött telepesek 1831-ben „Újmegyer" néven hegyközséget alapítottak. Miután az „új gyarmaton" az alapító levél kizárta a céhrendszert és kiváltságos levelek létesítését, a szőlőmívelők mellé csakhamar — a szabad ipar és forgalom reményében — iparosok, kereskedők is települtek. Különösen megnőtt a letelepülők száma az 1838-as nagy árvíz után, mert a területet természeti adottsága — 107 méter magas árvízmentes terasz (az Adria felett) — alkalmas lakóhellyé tette. 1840-ben a 106 főnyi lakosság önálló községi szervezetet hozott létre és 1844. január 17-én a község felvette az „Újpest" nevet. 12 évvel később, 1856-ban Hunfalvy János a településről már ezeket írja: „Az éjszaki irányban menő váczi országúton haladunk, mellynek két felén kertek és nyaralók vonulnak el, majdnem szakadatlan sorban, egész Űjpestig. E helyiséget csak néhány év előtt alapíták gr. Károlyi István pusztáján, a Duna bal partján, egy órányi távolságra Pesttől. Az új gyarmat gyors virágzásnak indult, lakosainak és házainak száma egyre növekvék, s jelenleg Újpesten csinos lakházakból álló szabályos utczákat, több kisebb-nagyobb gyárt, gyümölcs és szöllökerteket találunk. A szomszédjában épített új kikötő, melly az 1855-diki év folyamában annyira elkészült, hogy a hajók és malmok már medenczéjében telelhettek, szintén előmozditá felvirágzását. Újpest lakosságát már 2000 lélekre tehetjük . . ." A Hunfalvy által említett kikötő Újpest és a Népsziget közötti Duna-ágban 1863-ra készült el véglegesen mintegy két km hoszszúságban. Medencéjének területe 32 hektár, jégzajlás ellen védőgáttal védett. 1883-ig bérlők kezelték, majd az állam vette át. A kikötő létesítése természetesen további lendületet adott a már megkezdett ipartelepítéseknek. Ugyancsak ezt mozdította elő az 1866-ban meginduló Közúti Vaspálya Társaság lóvasútja, amely a mai Kálvin tértől a Váci úton Újpest határáig közlekedett. 1869-ben Újpest és Rákospalota, illetve Újpest és Megyer között is megteremtik a vasúti öszszeköttetést. Mindezeken a tényezőkön kívül a település növekedésében és annak ipari fejlődésében nagy szerepet játszott Pest közvetlen közelsége. így pl. a bőripar kezdete az 1830-as alapítási évig visszavezethető és ez elsősorban Pest nagy mennyiségű húsfogyasztásán alapult. (A Wolfner és Tsa alapította bőrgyár először juhbőrből készített szattyánt, majd ebből nőtt ki a talp és mindenfajta bőrt előállító nagyüzem, amelyhez végül feldolgozó iparként cipőgyár is csatlakozott.) A Duna, mint természetes víziút a fa- és ezen belül elsősorban a bútoripar kialakulását segítette elő. E két legősibb iparág Újpest speciális iparává fejlődött, s Újpest kezdettől fogva, mint ipari település szerepelt a köztudatban. * Az ipari fejlődés következtében rohamosan nőtt a település lakosságszáma is: az 1869-es népszámlálás idején már hétezer lakosa van és a kisközség nagyközség lett. A századfordulóra pedig — 30 év alatt — a lakosságszám meghatszorozódott (1900-ban 42 ezer). Ez alatt az idő alatt további üzemek választják Újpestet telephelyül, így egy másik bőrgyár (a Mauthner-féle), vegyészeti üzemek (Leiner enyvgyár és Krayer festékgyár), a Magyar Pamutipar Rt. 1900-ban 23 ezer az iparból élők száma, lakosságának tehát 55,6%-át az ipar tartotta el. Ebben az időszakban — a 70-es években — sor került az utak kövezésére és a „légszesszel" történő közvilágítás bevezetésére is. 1887-ben határozta el a főváros vezetősége, hogy városi vízművét a közigazgatásilag Újpesthez tartozó Káposztásmegyeren létesíti. A természetes szűrésű, napi 120 ezer m3 vizet termelő Vízmű építése 75 éve, 1893. április i-én kezdődött meg. Újpest már 1907-ben városi rangot kapott. Ez indította a település vezetőit arra, hogy olyan létesítményeket hozzanak létre, amelyek városhoz méltók. 1912-ben a gáz és petróleum világítást az 1905-ben alapított Phöbus termelte villamosáram váltotta fel, kiépültek többi közművei és középületei is. Az első világháborút megelőző egy-másfél évtized alatt olyan vállalatok öregbítették a város hírnevét, mint az 1900-ban ide áttelepült Egyesült Izzó, amely működését 700 munkással kezdte és hat év múlva már 3 ezret foglalkoztatott. Vagy az 1907-ben alapított Egyesült Villamossági és Gépgyár, az Istvántelki Főműhely, valamint a Chinoin, amelynek alapját 1911-ben rakták le. Az első világháború előszeleként a nehéz és vegyészeti ipar jutott túlsúlyra. Újpesten 10 év alatt — 1900 és 1910 között — 13 ezerrel nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, a lakosságnak már 65%-a az iparban dolgozott. A két világháború között viszont a Bamert (a mai Duclos elődje) kivételével inkább könnyűipari gyárak alapját vetették meg: az Angol—Magyar Cérnagyárét, az Újpesti Posztógyárét és még számos fa-, bőr-és textilipari üzemét. Ezzel a nehéz és könynyűipar aránya az előző időszakokhoz viszonyítva a könnyűipar javára tolódott el. * A város életében végbement fejlődés, amely túlnyomórészt ipari jellegű, maga után vonta azt, hogy már a második világháború előtt ez a Pest környéki ipari övezet teljesen egybenőtt, összekapcsolódott a fővárosi gyáriparral és annak a Váci út mentén kialakult területéhez szervesen hozzátartozott. Csupán jogi-közigazgatási különállása maradt fenn. 1950. január i-én ez is megszűnt és Újpest fővárosunk egyik — a IV. — kerülete lett. A fővároshoz csatolt IV. kerület területe 18,5 km2

. Ezen a területen a csatolás időpontjában 70 ezer ember élt, a mai lakosságszám pedig meghaladja a 80 ezret. Ha a kerület mai életét jellemezni akarjuk, akkor elsősorban azt állapíthatjuk meg, hogy ez napjainkban is fővárosunk egyik legnagyobb gyárnegyede és munkáslakta kerülete. A kerületben 56 ezren dolgoznak olyanok, akik Budapesten laknak. Ezek fele kerületi lakos. A vidékről ide bejárók számát pontosan nem ismerjük, de feltehetően eléri a húszezres nagyságrendet. A száznál több dolgozót foglalkoztató üzemek száma meghaladja az ötvenet. Ma már az Egyesült Izzó 14 ezer, a Chinoin — Közép-Európa egyik legnagyobb vegyi üzeme — 4 és félezer dolgozót foglalkoztat. E két gyár termékeinek 70%-a kivitelre kerül. A 140 asztalosipari üzemében előállított stil- és intarziás bútorok jelentős részét szintén exportálják. Az Újpesten készült panofix-bundák ugyancsak keresett cikkei a külföldi piacnak. Az iparvállalatok zöme főként a kerület déli részén, a Váci útra felfűződve és Rákospalota határán helyezkedik el. A két iparterület között kisvárosias jellegű, zömében földszintes, vagy legfeljebb egyemeletes, zártsoros beépítésű lakóterület alakult ki, amelynek bruttó laksűrűsége meghaladja a hektáronkénti 200 lakost, mert a telkek beépítési aránya — sok esetben a mélyen benyúló épületszárnyak miatt — meg-13