Budapest, 1968. (6. évfolyam)

4. szám április - Tömöry Márta: „Piros kedvű, új ütemű lovaghad”

vagy az orosz fogságba kerültek — akik bolsevista elvtársakra találva ott — a marxista eszmék propagálóivá váltak, mint pl. Dukesz Artúr. Mártírja is lett az eszméknek, fehérgárdisták lőtték agyon. S az itthonmaradottak ? Vajon a megcsappant régi s a vérszegény új tagság ( az egyetemi hallgatók létszáma a háború éveiben évről évre csökkent) feledték a jól indult sokszínű munkát? „Robogj föl láznak ifjú serege" 1914. július 31-én politikai gyilkosság áldozataként halt meg a francia békeharcos, a francia revansisták terveinek nagy ellenfele, Jean Jaurés. Magyarországon a GK az a szervezet, amely emlékünnepélyen siratja el, ahol Ady tragikus hangulatú, Jean Jaurést s vele a békét sirató versét szavalják el. (Emlékezés nagy halottra.) Még ebben az évben a munkásoktatáson túl szorosabb kapcsolatot építenek ki a munkássággal, az induló „Nőmunkás" c. lapon keresztül. 1915-ben a vidéki gimnáziumokhoz intéznek „kiáltványt" s létrehozzák összekötőkön keresztül a szervezett kapcsolatot az egyetemre készülő vidéki ifjúsággal. Az egyetemen belül a diáknyomor enyhítése érdekében megkeresik a többi diákszervezetet, sőt a dékánt is, s ezzel a szervezett segítségadás kezdeményezői. Előadássorozatuk sem szünetel, s ha a háború kezdetén — a tömeghisztéria miatt — nem is léphetnek fel nyíltan a háború ellen, a háborúk romboló hatásáról szóló sorozattal kezdik. Megesik, hogy a rendőrség mégis betiltja egyik sorozatuk folytatását — még az orvosi előadások megtartását sem engedélyezik — adminisztratív hibára hivatkozással, valóban pedig azért, mert túl nagy tömegeket vonzottak magukhoz előadásaik. „Progresszív" szemináriumok bevezetését szorgalmazzák a közép-, sőt elemi (általános) iskolákban is, céljuk ezzel a természettudományos nevelés terjesztése lenne. Sok mindenben előljárnak, de ahogyan múlik a háború egyik éve a másik után, érdeklődésük mindinkább a béke ügye felé fordul. Igaz, a fordulat 1916 végén általában bekövetkezett: békéről beszélnek már mások is, a Kör marad azonban az egyik fő forrása a háborúellenes megmozdulásoknak. Mellettük fejlődik a munkásosztály forradalmi szárnya, amely mindjobban kivonja magát az SZDP ekkorra erősen opportunista vezetése alól. Mintha ingoványon járnánk, 1917 őszének budapesti talaja megmozdul, s itt is — ott is újabb forrásai buggyannak fel a forradalmasodé szándékoknak, lendületnek. Sok új, hirtelen növekvő, duzzadó magánvállalat — gyárak, kereskedelmi vállalatok, bankok — tisztviselőgárdája, műszaki alkalmazottai kívánalmainak megfelelően például a „Magánalkalmazott" c. szaklap szinte forradalmi fórummá válik. Elsősorban a lap társ-, majd főszerkesztőjének, a galileistákkal állandó kapcsolatot tartó Zádor Pálnak munkája folytán. Egymásután jelennek meg a lapban a szakszervezetek taglétszámának növekedéséről szóló cikkek, de hoz részletes beszámolót arról, hogyan tör fel az elégedetlenség a rossz bérek, az embertelen bánásmód — a szervezkedést tiltó rendelkezések stb. — miatt s sodorja egy táborba a fizikai dolgozót a tisztviselővel, szakmunkást a mérnökkel. Az SZDP-nek még baloldali vezetőivel sincsenek megelégedve a párt szürke tagjai; a szinte felburjánzó szakmai, szakszervezeti lapokban egyre több a kritika, a helytelenítés; sok az üzemeken belüli nagygyűlés és sztrájk. Mindenütt inog a föld, nemcsak az uralkodó osztályok erőszakszervezeteinek vezetőit fogja el az idegesség, de az SZDP vezéreket és a titkos szabadkőművességet is. Miért? Egyre több az izgatott hangú, békét követelő, több vállalatra átterjedő gyűlés, munkabeszüntetés, s a rendőrségi besúgók nem tudnak olyan gyorsan jelenteni, hogy meg tudják előzni az eseményeket; a SZDP sokszor kénytelen olyan nagygyűlést hirdetni, s vezetni, amit egyáltalában nem volt szándékában. És a szabadkőműves páholyokban titkon dolgozó jómódú polgárság, nagyiparosok, értelmiségiek — közöttük a SZDP jó pár értelmiségi vezetőjével — meg szeretnének maradni minden haladó mozgalom irányítójának — most már fékezőjének!—,rá kell azonban jönniök, hogy a szervezetek önállósultak, nem bábok többé, akiket vezetni, irányítani lehet. Először a galileisták mennek túl tanácsadóik intencióin, nincsenek megelégedve azzal, hogy nekik a távoli jövőre kell programot adniok, mikor a háború sokkal égetőbb programot, a gyors különbékét követeli és rádöbbenti őket a szocialista forradalom közeledtére. A gyárak, iparvállalatok, bankok nagylétszámú alkalmazotti rétegeit, munkásait, mérnökeit összefogva létrejön az Ipari és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége (IKTOSZ) nem sokkal azután kiépí-Bresztovszky Ernő előadást tart a galileistáknak 1918 május l-én, Marx Károly születésének 100. évfordulója alkalmából (Az Érdekes Újság 1918. 19. számából) ^Állandó békét akarunk/" A „Galilei Kör" békefelhívása 1917 novemberéből 11 A „Galilei Kör" egy heti programja (1917 november)