Budapest, 1968. (6. évfolyam)

4. szám április - Tömöry Márta: „Piros kedvű, új ütemű lovaghad”

Tömöry Márta Piros kedvű, új ütemű lovaghad" Egyre nő azoknak az írásoknak, visszaemlékezéseknek, tanulmányoknak, sőt monográfiáknak a száma, amelyek a Galilei Körről szólnak, mégis, ma is sokszor találkozunk olyan kérdésekkel: mi is volt hát az a Galilei Kör, kik voltak a galileisták, mit csináltak ? A „Budapest" hasábjain is olvashattunk már a Galilei Körről. Sós Aladár írt igen hű, érdekes visszaemlékező cikket a Kör első időszakáról. (1967. aug. szám.) S miután elmondotta, milyen munka folyt a Körben, így fejezte be: „ ... Ezt a munkát vágta ketté az 1914 nyarán kitört világháború, amely egy időre elnémított minden világnézeti, politikai és társadalmi szembenállást. Ezzel bezárult a Galilei Kör első periódusa, hőskora. Csak a háború vége felé találta meg ismét működése terét és hangját. — De akkor én már kiöregedtem a diákok sorából. A második korszakról beszámolni a résztvevők és a történetírók dolga." Én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy erről a második korszakról a „Budapest"' olvasóinak beszámoljak. Tehetem ezt nem mint résztvevő, vagy szemtanú, hanem mint a Kör történetének szerény kutatója. Galilei új ütemű lovaghada A Galilei Kör alapító tagjai — amint Sós Aladár is utalt erre — azért nevezték el egyesületüket Galileiről, mert merőben mást akartak, mint az akkori, többnyire „egyletieskedő" egyetemi ifjúsági egyesületek. Mást akartak, nem bálokra, tea estékre, vagy az uralkodó osztályok valamelyik csoportja melletti zajos tüntetésekre járni. Galilei „és mégis mozog a föld" állítását fordították szembe a magabiztos, reakciós uralkodóosztályok meggyőződésével — hogy minden örök, változhatatlan, elsősorban az ő uralmuk. Ez a szembenállásuk kicsit adott is volt; az egyetemre már magukkal hozták a társadalmi kérdések iránti érzékenységet, érdeklődést. Ugyanis a századfordulótól az egyetemi hallgatók létszáma hirtelen felduzzadt, s egyben összetételében is megváltozott. Az új, megnövekedett létszám már nemcsak az uralkodóosztályok jómódú fiaiból adódott, hanem a vidéki kispolgári, kisértelmiségi, sokszor igen kis jövedelmű, szegény sokgyerekes családok fiaiból tevődött össze. Mi sem természetesebb, mint az, hogy érdeklődésük homlokterébe elsősorban az új és haladó került; azt akarták megismerni és tovább is adni. „Tanulni és tanítani", ez volt a Kör jelszava. Ezért történhetett meg az, hogy a Galilei Kör tagsága adta „tömegbázisát" — hallgatóságát — az 1901-ben alakult Társadalomtudományi Társaságnak, mely ekkor már teljesen a polgári radikális elméleti — doktriner — társadalomtudósok, szociológusok, közgazdászok: Jászi Oszkár, Pikier Gyula, Szende Pál, Rácz Gyula stb. kezében volt. De éppen, mert elméleti térre szorítkozott e társaság, a GK munkájának köszönhető, hogy a társadalomtudományok iránti érdeklődés felébredt és terjedt is a budapesti értelmiségiek, polgárok, munkások között. A társadalomtudományi elméletek egész sorát ismerték meg — a Körön belül is élesen vitáztak egymással, érveltek, cáfoltak, ízekre szedtek egy-egy polgári elméletet. (Ez a társadalomtudományokkal való ismerkedés — egyes visszaemlékező galileisták véleménye szerint — egyenesen a marxizmus hívévé tette mindnyájukat, ami túlzás, hiszen egy kis csoportjuk foglalkozott intenzívebben a marxizmussal. Az azonban tény, hogy rendkívüli képzettségre tettek szert ezen a téren. És nem álltak meg itt, hanem megpróbálták tudásukat átvinni a gyakorlatba: javítani akartak a társadalom hibáin.) Első szárnypróbálgatásuk saját társadalmuk vizsgálata volt: kérdőívek alapján diákstatisztikát készítettek. Ez az első diákszociográfiai felmérés Magyarországon (1911). Braun Róbert tanár munkája volt az egyetlen — az első munkásosztályra vonatkozó mű —, amire támaszkodhattak. Braunnak lelkes követői, tapasztalatainak átvevői voltak. Galileista diákok készítették az első parasztszociográfiai dolgozatokat, és a további, munkásosztályra vonatkozó feldolgozásokat is; Bosnyák Béla és Tur* Ady Endre: Véres panorámák tavaszán (a Galilei Körnek nálamnál ifjabb és tán hívőbb lelkeimnek.) nowszky Sándor elsősorban, de a Galilei Körből indult el az erdély (romániai) és felvidéki (szlovákiai) hasonló természetű munkásság is. A társadalomtudományokban való jártasságukat másként is hasznosították. Évek óta működtek már a különböző szabadiskolák, munkásakadémiák — a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolája pl., amelynek galileisták is voltak hallgatói —, hirdették az osztályharc tudományát, sokszor az alapismereteket adó írás-olvasás számolás tanfolyamok egyidejű szervezése mellett, a különböző munkásotthonokban, szakszervezetekben. Nem árt aláhúzni azt sem, hogy a Galilei Körből terjedt el Ady verseinek szélesebb körbeni ismerete. Ott szavaltak először Ady-verseket, sőt, ott énekelték, a GK vasárnapi matinéin a munkások, kispolgárok, értelmiségiek, diákok előtt a Reinitz Béla-zenésítette Ady-verseket. „Nagy öregeink" legtöbbje, aki galileista volt, vagy ha csak néha fordult is meg a Körben, ma is „fújja" még kívülről az Ady-versek közül legalább a forradalmi ifjúsághoz írottakat. Vitathatatlan, hogy Ady népszerűsítői elsősorban a galileisták voltak. Ady nekik nemcsak az új formájú, de elsősorban az új mondanivalójú költőt jelentette. A galileisták miatta, hatására vallották magukat például 1848 márciusa örököseinek — s nem hazaffynak, ahogyan csúfondárosan nevezték a hangoskodó, díszmagyaros, dzsentrinagybirtokos-nagypolgári egyetemi hallgatók kardcsörtető hazafiságát, s amitől a magukét élesen megkülönböztették —, patriótának nevezve magukat, mert nem a földet, hanem annak népét értették és szerették a haza fogalmában. Ady versei mellett politikai írásaira is felfigyeltek. Tőle tanulták meg, nem elég megvetni a hangoskodó, az uralkodó osztályok pártjai mellett tüntető egyetemi hallgatókat, hanem azt is, hogy nem lehet visszavonulni a politikai kérdésektől. Ady döbbenti rá őket arra, hogy egész tevékenységük mennyire politikai tett. ,,Engedtessék meg nekem, hogy azt a politikát, mely a ti szátokban és tollatokban tagadja a politikát — mondta egyik személyes jelenlétekor a Körben —, megtagadjam: igenis politikát csinálunk mindannyian, kik termettünk valamire, még szabad tudománnyal, filantrópiával és művészettel is, sőt ezekkel talán leginkább!" Mint tudjuk, Ady szüntelen kereste az igazi haladó elemeket, így jutott el Jásziék polgári radikális társaságához, sőt a mögöttük — titkos páholyaik mélyén egyre erőteljesebben politikai kérdésekkel, közgazdasági problémákkal foglalkozó szabadkőműves mozgalomba is. Kérte felvételét is. Jól sejtette, hogy kora minden haladó szervezete mögött ott található a szabadkőművesség. (Valóban, pl. a Galilei Kör állandó támogatója — kiadásait': kiadványainak, helyiségeinek stb. fedezetét mindig a szabadkőműves páholyok teremtették elő, a páholyok közötti gyűjtéssel.) Ady útkeresésében politikai éleslátására vall, hogy mindezen haladó szervezetek között a galileistákat tartotta legérdemesebb elvtársainak. Az egyik köri ünnepség után, amikor néhányan hazakísérték, ezeket mondotta nekik: „Végre — lázadók között ülök, eleget ültem — lázítók között." Otthagyta a lázítókat — a polgári radikálisokat, szabadkőműveseket —, de a Galilei Körrel — a lázadókkal — élete végéig kapcsolatban maradt. A társadalomtudományokkal való foglalkozás ösztönzése mellett Adynak, Ady demokratizmusának is nagy szerepe volt abban, hogy a galileisták a társadalom betegségei iránt érzékenyebbekké lettek. Vitákat rendeztek a nemzetiségi kérdésről, amelyekre a nemzetiségek országgyűlési képviselőit is meghívták. Sajnos, ez a kezdeményezésük nem járhatott eredménnyel, mert a tízes években a magyar társadalom, a politikai élet a nemzetiségi kérdésre annyira soviniszta módon reagált, hogy a GK-nek ilyen irányú ténykedését fokozottabban elgáncsolták. Fentiekben csak aláhúzni próbáltam a GK-nek 1908-as alakulásától 1914-ig, a háború kitöréséig végzett munkájáról a nagyobb hangsúlyt, hogy lássuk: vajon megakadt-e minden a háborúval ? Az bizonyos, hogy a Kör tagjainak nagy részét — vezetőségi tagjait általában, hiszen közöttük volt a legtöbb tanulmányait befejezett diplomás — behívták katonának, a különböző frontokra küldték. És ők a frontokon is folytatták a baloldali eszmék terjesztését. Pl. dr. Lantos Albert orvos, dr. Rubin László, dr. Polányi Károly stb.; 10