Budapest, 1968. (6. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: Gink Károly: Országház utca 20.

körrel jelentkező anyagi érdekeltség szélesedése. A tanácsok a korábbi időszakokban a költségvetés összeállításához, kimunkálásához központilag kötelezően előírt bevételi tervszámokat kaptak, és a kiadási oldal felhasználásait túlzottan részletezett, központilag előírt normák szabályozták. Ez pl. azt jelentette, hogy a különböző rendeltetésű pénzeszközök közötti átcsoportosításra nem volt lehetőség, végső soron tehát a tanács (tanácsok) önálló pénzügyi elhatározó lehetősége nagyon korlátozott volt. A jövőben — így tehát már 1968-ban is — a tanács a kormánytól és a központi szervektől részletezett, kötelező előírásokat nem kap. A kormány az állami költségvetés jóváhagyása során csak az átengedett bevételi források körét és az azokból való részesedés mértékét szabja meg öt évre, és egyidejűleg ugyancsak öt esztendőre állapítja meg az állami támogatás mértékét. A kiadási és felhasználási oldallal kapcsolatos megkötöttségek nagy része megszűnt, a tanács a pénzeszközöket a tényleges szükségleteknek megfelelően saját hatáskörében átcsoportosíthatja. Az átcsoportosítás jogköre, illetve a tervezésben való önállóság együttesen nyújt lehetőséget ahhoz, hogy a tanács — az országos ágazati politika figyelembevétele mellett — önálló, területileg indokolt ágazati fejlesztési politikát folytasson. Korábban a tanács, illetve a tanácsok anyagi érdekeltsége a költségvetési gazdálkodásban a finanszírozás bizonyos automatizmusa miatt minimális volt. Az a körülmény, hogy a tanács átengedett bevételi források fölött szabadon rendelkezik, az érdekeltséget több szempontból is növeli. Ugyanis a bevételek jelentős része a tanács által irányított vállalatok nyereségéből származik. Következésképpen érdeke a tanácsnak, hogy a vállalatok növeljék gazdaságosságukat, ez pedig függ a tanács döntéseitől is. Ezen túl érdeke a tanácsnak az is, hogy adóbevételi lehetőségeit jól munkálja ki, jó legyen tehát az adóelőírás és az adóbeszedési munka. A költségvetési megtakarítások terén jelentkező érdekeltség: az eddigi gyakorlattól eltérően az év végi pénzmaradványok tartalékalapba helyezhetők. A megtakarítások fejlesztési vagy fenntartási célú felhasználása felett a tanács szuverén joggal dönt. Az állami költségvetés részeként a főváros költségvetése is betölti a nemzeti jövedelem újra elosztásának funkcióját. Az elosztási funkciónak is van gazdasági, de talán még inkább társadalmi hatékonysága. Miután a tanácsok helyi ismeretei differenciáltak és konkrétak, és ezek a jövőben gazdasági önállósággal párosulnak, biztosíték van arra, hogy az elosztás társadalmi hatékonysága egyre emelkedik. A lágymányosi lakótelep új általános iskolája (MTI Fotó — Balassa F. felvétele) ß