Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Kollár Mária: Az örökifjú várbarát

Kollár Mária Ney Ákos a muzeális értékű tárgyakkal zsúfolt lakásában (Bérezi Lóránt felvétele) Éppen esztendeje, hogy három lelkes és értő várbarát, Bokor Artúr nyugdíjas közgazdász, a várbéli pártszervezet titkára, tanácstag, Dr. Földmár György orvos, tanácstag és Ney Ákos, gyémántdiplomás mérnök, nyugalmazott MÁV főigazgató, megalakította a Várbarátok Körét. Ebben a közösségben az emberek, pártállásra való tekintet nélkül, a Vár érdekeinek a szolgálatára szövetkeztek. E nemes társadalmi összefogás tudós Nagyöregje a 86 éves Ney Ákos, a régi várlakó és várkutató, aki magát egyszerűen „a Vár vénjének" nevezi. De ez csak az éveit, tudását tekintve igaz, lelkesedése, szellemi frissessége örökifjú. Elmélyültebb kutatásokkal 61 évvel ezelőtt kezdett foglalkozni, amikor az Úri utca /9-be költöztek (a Budapest januári számában ő mutatta be ezt a nagymúltú, klasszicista műemlékházat), amely 130 éven át anyai ágon, a Lenkeyek révén tulajdonuk volt (az államosításig). Azóta vallatja a Vár házait, köveit. S fél évszázada, hogy szóban és írásban is a propagátorává szegődött. 1917-ben jelent meg az első irása a Várról az Építőművészet című folyóiratban. Azóta számtalan cikkben, előadásban hívta fel a figyelmet a a Vár műemlékeire, kincseire. Még ma is előadásokat tart a Várról, az Aranymérnökök és a Várbarátok körében. Pontosan ismeri a házak történetét, kuriozitásait, kik építették, kik lakták; az utcák régi nevét. És évtizedek óta, a mérnök pontosságával számtalan rajzon örökíti meg a Várat, felszabadulás előtti épületeit, utcáit, de régi fényképek, festmények után is kutatott, ezekről aztán másolatokat készített. Finom tusrajzain a Vár újjávarázsolt, gyönyörű műemlékházai, utcái és terei is szerepelnek. Ney Ákost minden érdekli, ami a Várral kapcsolatos: a múlt, a jelen, a jövő dolgai. Élő lexikona a Várnak. Nap mint nap árgus szemekkel figyeli, mit hogyan csinálnak, építenek. Volt idő, amikor kétségbeesett, mert tapasztalta, hogy egy-egy új épület „kilóg" a Vár pompás együtteséből. — Ne gondolja, hogy a kákán is csomót keresek, de ha itt elrontanak valamit, azt nem lehet helyrehozni. És hogy lehet jól, szépen tervezni, bizonyítja nem egy új épület. A Vár ügyében leveleztem az egyik legjelesebb építésszel, Major Mátéval is. Azt írtam neki: „. . . Szinte érthetetlen, hogy ennyi kiváló ember adott esetekben nem tud dönteni ?!..." Ugye, mennyit vitáztak, kísérleteztek, milyen legyen a Vár világítása, milyen formát válasszanak? Mi a legegyszerűbb megoldást javasoltuk: külső formára ugyanolyan lámpatesteket készítsenek, mint a régi gázlámpák, csak higanygőz világítással. Javaslatunkat elfogadták. Más egyéb dologban is érvényesült már a Várbarátok közösségének szava, elképzelése. Jó érzés, hogy az illetékesek a Várat érintő kérdésekben, a döntéseknél figyelembe veszik javaslatainkat. Rögtön hozzáteszem : a fő érdem Bokor Artúr párttitkáré és Földmár doktor tanácstagé, akik a Vár Ukóinak a megbecsülését is kivívták, olyan sokat és önzetlenül munkálkodnak. Biztató, hogy egyre több olyan közéleti személyiség is keresi velünk a kapcsolatot, akiknek hivatalból van beleszólási joguk a Vár ügyeibe. Így Kékedi György, az I. kerület tanácselnöke, Keresztessy István, kerületünk főmérnöke. Az érdeklődés a nagyközönség részéről is egyre fokozódik. Igen népesek a pártszervezet klubhelyiségében, a volt Forgách palotában (Úri utca 58) megtartott havi összejöveteleink, s az ezek keretén belül vetített képes vagy illusztrált előadásaink esetenként színvonalas műsort ad az Állami Együttes huszonnégy tagú énekkara is! Az érdeklődők száma állandóan emelkedik, egyegy alkalommal 120 -150-en is eljönnek. Igaz, arra törekszünk, hogy érdekes tematikár állítsunk össze. Például bemutattuk, látogatással egybekötve, a Vár alatt húzódó tizenöt kilométeres mésztufa barlang-rendszert, ami páratlan a világon; aztán a Budapesti Történeti Múzeumot, a helyreállított Romkertet stb; a programunkban szerepel a Bartók Archívum megtekintése is. Arról is beszélt aztán Ney Ákos, hogy a Várbarátok közösségében mi az, amivel nem értenek egyet a tervezett új házakkal kapcsolatban, vagy milyen köznapi hiányosságok bosszantják a Vár lakóit. — Nem tartjuk jónak a volt Eszterházy hármas hercegi palota helyére az egytömbből építendő iskola terveit. Szerintünk oda egy jól tagolt épület lenne hatásos. Nem lehet eleget ismételni, hogy a legnagyobb körültekintéssel kell kiválasztani az új épületek terveit, mert megbontják a Vár harmóniáját. A Vár nemzeti kultúránk kincse! És mint lakott műemlék-váregyüttes, egész Európában csaknem egyedülálló! Reméljük, hogy az illetékesek a döntéseknél figyelembe veszik észrevételeinket, melyek nincsenek híján a hozzáértésnek, és melyeket szeretetünk, lelkiismeretünk sugall. Milyen jó lenne, ha például helyreállítanák a Siklót! Közlekedési eszköz lehetne, s azontúl értékes műszaki emlék is. Abban sem bővelkedünk! Hamar megtérülne a költség, a Sikló idegenforgalmi érdekességé válna. A hiányát főleg mi várbeliek érezzük, mert nincs megoldva a Vár gyors közlekedése. A Lánchídhoz csak nagy kerülővel tudunk lejutni. Úgy értesültünk, hogy a Várból az autóbuszt a híd felé lehetetlen közlekedtetni, mert a csúcsforgalomban nagy a torlódás. Azt viszont megígérték az illetékesek, hogy rövidesen beállítanak egy hatvanszemélyes autóbuszt és sűrítik a járatokat. Aztán szabályozni kellene a Szentháromság tér forgalmát, a Hunyadi János út Dísz téri betorkollása is veszélyes, ez is sürgős megoldást kíván. Ha már elkezdtem panaszkodni, hadd folytassam is. Itt fönt nagyon rossz a kereskedelmi ellátottság. Amióta az egyetlen háztartási boltban a tatarozáskor felfedezték hazánk első patikáját, a XV. századból, másikat nem létesítettek. Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Mert patika-múzeumunk lesz, de hol lesz háztartási boltunk? Hírt kaptunk arról is, hogy a Tárnok utcában, a csemege volt helyén, egy ABC áruházat nyitnak. De mikor? Ne hallgassak a vendéglátóiparról sem. Nagyon szép dolog, hogy egymás után építik az előkelő, drága éttermeket, bár ez a mostani non stop Bécsikapu szórakozóhely nem szolgál a várbeliek lelki épülésére, a gyerekeinkére különösen nem, reggelente láthatjuk a sok részeg embert. . . Jó lenne, ha gondolnának a vendéglátóipar vezetői a kisebb pénzű kül- és belföldi polgárokra, idesorolom magunkat, várbelieket is. Nincs a zsebünkhöz mért, szolid, jó étterem, eszpresszó, cukrászda, a Russwurmot kinőttük, Bokor Artúr barátom találóan mondja: „Mi várbeliek megértjük, hogy múzeumban lakunk, de azért ne tekintsenek bennünket múzeumi tárgyaknak . .." — A Várbarátok Körében ezekkel a panaszokkal és egyéb, kisebb-nagyobb ügyekkel is foglalkozunk. Idegenforgalmi szempontból az se válik dicsőségünkre, hogy a műemlék kapualjakban ott sorakoznak a szemét-tároló kukák, vagy nincsenek nyilvános WC-ék. Hangsúlyozom azonban: azért teszem szóvá a hibákat, mert szeretjük a Várat és igen nagyra értékeljük a Vár újjáépítését, amely óriási áldozatot követel a mi kis népünktől. Egyébként még jó néhány év eltelik, amíg a Vár teljes 32 Az • • • • I • r» r orokifju várbarát