Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Kollár Mária: Az örökifjú várbarát

pompájában tárul majd a látogatók és az irt lakók elé. De máris sok gyönyörűséget, boldogságot ad öregnek, fiatalnak. Itt mindenki megtalálja, amit keres: tanulást, pihenést, szórakozást. Mágnesként vonzza messzi országok polgárait. . . Bizony mondom, elmondhatatlan fájdalom volt értelmetlen és esztelen pusztítását végigélnem. Kétszeresen is tragikus volt ez a Ney család számára. A Vár ostromakor vesztette el férjét az egyik lánya. Két aprócska fiával maradt özvegyen. A Ney család akkor bizonyította humanizmusát, amikor az életveszélyes volt. A Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt, menedéket adtak sok üldözöttnek. S amikor azok a pincében szomjaztak, a veje, Buzinkay György vízért indult. Előtte csapott le egy gránát, s megölte. A súlyos sötét árnyék elől a messzibb múltba menekültünk. Előkerültek a Ney család muzeális értékű dokumentumai, melyek egyúttal hazánk történelmi emlékei is. Micsoda értékes leveleket, képeket, kötetekre való kéziratot s egyéb régiséget rejt ez a barátságos lakás! Az első Ney (az Y felett két ponttal írta a nevét) Franciaországból érkezett hazánkba, De la Motte tábornokkal, XIV. Lajos, a Napkirály megbízásából. Amióta Louis Ney tüzérkapitány hazát cserélt, több mint 250 esztendő telt el, nemzedékek váltották egymást és a Ney család máig sok erős jellemű, kiváló embert adott a magyar nemzetnek. Jó hazafiakat, akik helytálltak a munkában, s ha kellett, küzdöttek, harcoltak szóval, tollal és karddal a hazáért. . . Köztük is kivált Ney Ákos nagyapja, Ney Ferenc, aki 1848-ban harcolt a szabadságért, s akinek neve Világos után ott szerepelt a halálraítéltek listáján. Véletlenül maradt életben. Haynau, a hóhér, bizonyítani akarván, hogy nem is olyan kegyetlen, megkegyelmezett néhány magyarnak. Az életet jelentő kegyelmi leirat, Haynau aláírásával hitelesítve, a család féltett dokumentuma. Ney Ferenc sohse lett hűtlen negyvennyolc eszméihez, ezért többször is meghurcolták a Bach korszak alatt. E ritka, nemes jellemű férfi kiváló pedagógus és jeles író volt, a Kisdedóvó Képezde, majd a Belvárosi Főreáliskola igazgatója. Már akkor nemcsak a tanuló ifjúságba plántálta a szabadságszeretetet, nemcsak azok nevelését tartotta fontosnak, hanem a nép nevelését is. Könyvet írt „A népnevelés hatása a magyar hon népeinek erkölcsiségére" címmel. Ez a munkája 1848-ban az Akadémia pályadíját nyerte el. Rendkívül sokoldalú volt, többek között szerkesztette a Családi Lapokar, írt regényeket, drámákat, gyermekmeséket, kiadatta Garay János összes költeményeit. A Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Egy szekrény tele van muzeális értékű hagyatékával. Levelezett Arany Jánossal, Tompa Mihállyal, Deák Ferenccel stb. Nem lehet meghatódás nélkül olvasni e leveleket. Kéziratban őrzik Emlékezések című önéletrajzát, Bécsi levelek című naplóját stb. Életrajzát dédunokája, Dr. Ney Klára Mária írta meg, Dédapám címmel, 1943-ban jelent meg. A lakásban van még egy érdekes dokumentum, amit nem lehet szó nélkül hagyni. 1896-ban a fényképész azt a pillanatot örökítette meg, amikor az ország nagyjai ünnepélyesen átveszik Munkácsy Honfoglalás című képét, ott áll Munkácsy Mihály is, az ünnepi beszédet Ney Béla tartotta, Ybl Miklós munkatársa. Ney Ákos nézi a képet és fájdalmasan mosolyog. — Én vagyok az utolsó Ney . . Ötvenöt éve tartó boldog házasságunkból két lányom született. Fiú egy sem. De azért kibékülök a sorssal, mert az egyik, aki oly tragikusan maradt özvegyen, három unokával ajándékozott meg. És külön öröm, megnyugvás számomra, hogy kegyes volt hozzám a sors, második vömmel rokonlelkek vagyunk a műgyűjtő szenvedélyben. A legkisebbik leányunokám már ebből a házasságból való. Remek teremtés, kirakatrendező lesz. Az érettségi után írtak a diákokról az egyik újságban. Valamelyik osztálytársa így jellemezte az újságírónak: a legokosabb koponya és jó pajtás. Tömör, kitűnő jellemzés, minden benne van. Nagyon sok boldogságot adnak nekem az unokáim, a fiúk is okosak, becsületesek. És ha nem is Ney néven, de bennük mégiscsak tovább él a Neyek humanitása, szelleme, karaktere. Az egyik fiú unokám az idén végzett mérnök (most volt az esküvője, évfolyamtársát vette el), a másik örökölte nagyapám és édesapám, Ney Béla íráskészségét. Dolgozik, s közben a Bölcsészkaron tanul, a népművészeti szak esti tagozatán. Máris sok kitűnő dolgot írt, a memoár irodalommal foglalkozik. Benne van a reménységem, hogy ő majd megírja családunk történetét. Valóra váltja azt, amire nekem már nem futja az erőmből. Szeretném, ha nem maradna rejtve az a sok értékes dokumentum, amit családunk sok-sok nemzedéken át összegyűjtött... Ney Ákos lezárja a kétszázötven éves családi albumot. Feláll és egyenes tartással indul a könyvtárszobába, hogy a becses dokumentumok a helyükre kerüljenek. Amikor visszatér, az arca újra felhőtlen, egy kéziratot lobogtat. — Majd elfelejtettem megmutatni. Több mint száz éve írta ezt az édesapám, egy 1863-ban rendezett technikus bálról, a magyar virtusról szól. Hogyan választottak olyan lady-patronesst, aki nem állt szóba az osztrákok által kinevezett kormányzóval, gróf Pálffy Móricz-cal. A lady nem volt más, mint az első magyar vértanú miniszterelnök lánya, gróf Batthyányi Ilona, gróf Keglevich Béláné. És Ney Ákos nem titkolt gyönyörűséggel felolvasta az érdekes és érzékletesen megírt történetet. Az arcán végtelen boldogság ragyogott. Néztem és nem hittem el, hogy közel jár a kilencvenhez, hogy jövőre, 1968-ban megkapja a VasdiplcJmát is. Hiába, nem ér rá megöregedni. Mindig temérdek tennivalója van. A legtöbb a Várral kapcsolatban. Egyetlen vágy élteti: az utolsó percig a Várért akar dolgozni. A Balta-köz A Mátyás-templom restaurálás előtt (Ney Akos gyűjteményéből származó fotó, A mai Mátyás-templom (Ney Ákos tusrajzai) 33