Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Dr.Seenger Ervin: A budahegyvidéki „Dűlőkeresztelő˝

Dr. Seenger Ervin A budahegyvidéki ,,Dűlőkeresztelő" Zugligeti táj. A kép bal oldalán a Tündér-hegy. Alt Rudolf kőrajza Buda-Pest című sorozatából (184s) Areformkori Buda városigazgatásának igen kedves, sőt, romantikus mozzanata volt az a tanácsülési határozat, amely a budai hegyvidék ötvenhét dűlőjének addig német nevét magyarrá változtatta. A javaslatot Döbrentei Gábor terjesztette elő, a Tanács pedig 1847. június 1 i-i ülésén el is fogadta. Döbrentei történeti források kutatása alapján állapította meg az ötvenhét dűlő közül harminchétnek középkori és török-kori eseményekkel, vafey személyekkel kapcsolatos neveit, és így terjesztette elő javaslatát. Nyolc nappal a tanácsi határozat kelte után, tehát június 19-én zajlott le a dűlőkeresztelői ünnepség a zugligeti „Vadászudvar"-ban. Ez a vendéglő a XII. Zugligeti út 61., illetőleg a Szilassy út 2. sz. saroktelken állott, ahol később a ma is fennálló iskola épült. Az „Életképek" 1847. évi 25 — 26. száma hangulatos képet fest erről a kedélyes ünnepélyről. Csak néhány mondatot a beszámolóból: „Nemzeti Ünnep. Múlt szombaton a' budai hegyeknek régóta hirdetett keresztelése csakugyan megtartatott. Kedvezett még a' legszebb idő is. Mint előre jósoltuk, mert van még magyar szív a' népben, igen számosan gyűltek össze ez ünnepélyre, minél nevezetesebbet 's tisztán magyarabbat alig látott a' budai „Virányos". A „Vadászudvar"-nál Döbrentei Gábor fogadta a mintegy 150 vendéget. Megjelentek a hírlapok képviselői is. Déli egy órakor a társaság felsétált a Tündér-hegyre, ahol Döbrentei előadta az ünnepség okát és célját, majd felolvasta az új dűlőneveket. írott forrásokkal indokolta ezek új elnevezését, amelyek a legtöbb esetben tulajdonképpen a régi, elsődleges elnevezések, illetőleg a német nevek magyar fordításai voltak. Ezután visszamentek a „Vadászudvar"-ba, ahol ízletes ebéd következett. Az ebéd első tósztját természetesen Döbrentei Gábor mondotta, ezekkel a szavakkal kezdve beszédét: „Tisztelt tavaszológyülekezet! Áldomásozzunk! Itt e' szép Virányosban virágzó elmével tavaszoljuk szabad királyi Buda nemes fővárosa ezen egyik legnevezetesebb magyar napját. . ." További tósztuk elhangzása után újból Döbrentei Gábor emelkedett szólásra. Buda városát köszöntötte, megemlítve, hogy Buda 2000 forinttal járult a Magyar Tudós Társaság — a későbbi Magyar Tudományos Akadémia — alaptőkéjéhez; a Tanács magyar utcaneveket rendelt el; valamint azt is, hogy az alacsonyabb fokú iskolákban a gyerekek magyarul tanuljanak. Éltette Buda város polgármesterét, aki ezeket a nemzeti szellemben fogant intézkedéseket hozta. Az „Életképek" lábjegyzetben említi meg, hogy amíg Buda városának német nevű, de magyar lelkű polgármestere van, addig más városnak magyar nevű, de német lelkű a polgármestere, ,,. . . nem szükség mondanunk, mellyiket éltettük mi ezek közül?" Az ,, Életképek" eme jegyzetéhez csak annyit, hogy Buda ekkori polgármesterét Oeffner Ferencnek hívták — a „más város" alatt nyilván Pestet kell értenünk, polgármestere Szepessy Ferenc volt. Beszédének további részében Döbrentei megemlíti, hogy amikor a dűlőkeresztelő a június 11-i „polgártanácskozásban szóba hozatott", ellene egyetlen hang sem szólt. Pest város Tanácsát ezen az ünnepélyen egyetlen tag sem képviselte. Az „Életképek" cikkírójának csípős megjegyzése szerint azért, mert ezen a napon nyílt meg az 1847 februárjában leégett német színház utóda, a „Noththeater", a pesti német „szükségszínház". A dűlőkeresztelői ünnepély aláírási ívét is üresen küldte vissza Pest város polgármestere. A dűlőkeresztelő vendégei, „köztük több úrhölgy is", késő estig maradtak együtt. A lakomára összegyűlt pénzből fennmaradt összeget Czélkuti Züllich Rudolf szobrászművész által készítendő Hunyadi János-szoborra kívánták fordítani. Züllich Rudolf ekkor Rómában élt, a szobrot pedig a Nemzeti Múzeum gyűjteményének szánták. A Pesti Hírlap 1847. július 15-i (914.) számában arról értesülünk, hogy Czélkuti Züllich elkészítette a Hunyadi-szobor modelljét, és azt Döbrentei Gábornak el is küldte. A „Magyar szoborműegylet" megfelelőnek találta a szobrot, és megbízta a művészt a végleges elkészítéssel, remélve, hogy tíz hónap vagy legfeljebb egy év alatt a szobor el is készül. Nem tudjuk, a végleges formában megvalósult szobor milyen anyagból készült volna, valamint azt sem, elkészült-e egyáltalán? Ennek feltétele ugyanis bizonyos, közelebbről meg nem nevezett összegek előteremtése volt. 1847 július közepéig harminckilenc arany gyűlt össze, feltehetően már a dűlőkeresztelő alkalmával felajánlottal együtt. Sem a modellről, sem pedig a netán elkészült szoborról további adatot nem ismerünk. A vonatkozó szakirodalomban nem szerepelnek; a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria ez irányú érdeklődésünkre nemleges választ adott; bizonyosra vehetjük tehát, hogy a szobor nem készült el. Ezt egyébként Czélkuti Züllich Rudolf kalandos élete is valószínűsíti. Sajnálatos, hogy a Hunyadi-szobor modellje is vagy elpusztult, vagy legalábbis kallódik valahol. Visszatérve a dűlőkeresztelői ünnepély végére: a vendégek Döbrentei Gábort gyalog kísérték lakásáig, búcsúzáskor pedig megkérték őt, hogy ezentúl, az évforduló emlékére, rendezzenek minden év június 19-én mulatságot a Virányosban. Nincs tudomásunk arról, vajon az évfordulókat valóban megünnepelték-e. Döbrentei Gábor ekkor 62 éves volt, és alig négy évvel később, 1851. március 28-án meghalt. A z átkeresztelt ötvenhét dűlőnévből közlünk néhányat az ismertebbek közül, zárójelben az előző német vagy egyéb névvel: 1. Rézmál (Kálvária, Kőbánya). Ennek a rózsadombi dűlőnek a neve egy 1394. évi oklevélben már előfordul. 2. Szemlő-hegy (József-26