Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Dr.Seenger Ervin: A budahegyvidéki „Dűlőkeresztelő˝

hegy). Buda 1686. évi felszabadító ostromában a hadsereg északi részének őrhelye volt. József-hegy nevét a dűlő egy Sz. József szoborról nyerte; ma ismét József-hegy; a Szemlő-hegy nevet a dűlőn kívül csak egy azonos nevű utca őrzi. 3. Vér halom (Ferenchegy). A Thuroczi-krónika (1488) szerint in temették el a belviszályok áldozatait, így Hédervári Konth Istvánt és 31 társát (1393); ide temették Hunyadi Lászlót (1457), akinek holttestét a következő évben Gyulafehérvárra szállították. 6. Törökvész (Rochusberg és más nevek is). II. Szulejmán, Budavára őrségét megerősítendő, három ízben vezényelt ide csapatokat. Első alkalommal a keresztény seregek 8000-ből 3000-et, a második alkalommal ugyanitt 10 ooo-ből 2000-et öltek meg, a harmadik kísérlet is hasonló eredménnyel járt, mert 2000 janicsárból legfeljebb 500-nak sikerült a Várba jutnia. 7. Pasarét (Disznórét, Zsírdomb). Abdurrahman Arnaut, Buda utolsó pasájának emlékére. 8. Nyék (Leopoldfeld, Teufelsgraben). 1536-ban Oláh Miklós már ezen a néven említi. 9. Kuruczles (Maxengraben, Kreutzenwinkel). Miller Ferdinánd „Epitome vicissitudinum de Urbe Budensi . . . (1762) c. művében azt írja, hogy a kurucok ezen a vidéken szőlőmunkásokat lestek és támadtak meg. 12. Ferenchalma neve I. Ferenc emlékére fenntartatott. 18. Tündér-hegy (am Himmel). A zugligeti Tündérsziklánál, ennek közelében volt a dűlőkeresztelő első részének színhelye. 19. Hunyadorom. Hunyadi János emlékére. 20. Istenhegy (Barát-hegy, Pap-hegy, 1776). Az Istenhegyet emezeknél megfelelőbbnek találták. 25. Nádorkút (Doctorbründl). József nádor emlékére, akinek nádorsága 50. évfordulóját az előző (1846) évben ünnepelték. 26. Sváb-hegy (Kleiner Schwabenberg). A Buda ostroma idején itt táborozott svábok emlékére. 27. Németvölgy. Azon németek emlékére, akik segítettek a török uralom alól felszabadulni „. . . habár a'magyar nép a.' 25 éves utolsó harczokban ebbeli tartozását bőven lerótta, azért mégis . . . az elismerés . . . kifejezése illő ." 28. Sasad (Burgerberg). Sasad-puszta 1291 és 1298-ban már szerepel, majd Mátyás király Budának ajándékozza. 30. „Kelemföld" (Circumvallations-Linie, Donaulinie). A Thuroczi-krónikában már szerepel, de nem bizonyos, hogy a jelenlegi Kelenföldet kell alatta értenünk. 36. Kőérberek (Kammerwald). I. Lipót 1703 évi adománylevelében „Kwer" (Kőér)-puszta néven szerepel, erdős jellege miatt azonban jelenleg Kőérbereknek neveztessék. 37. Petneházy-rét (Sonnenwirthswiese). Petneházy Dávid (1645 —1687) emlékére, aki 1686 szeptember 2-án, Buda visszafoglalásakor, elsőként ért a Várba. (Döbrentei itt tévedett, mert későbbi kutatások kiderítették, hogy ez a dicsőség Fiáth Jánost és két társát illeti.) Mint már emiitettük, összesen 57 dűlő neve változott meg, illetve kapott magyar nevet, de a többi húsz elnevezés nem történeti jellegű, hanem a német dűlőnevek egyszerű fordítása (mint pl. Schönthal-Szépvölgy, Petersberg-Péter-hegy, Brunnthal-Kútvölgy, vagy a biedermeier hangulatú Lusthügel-Vígdomb stb.). A határozat szerint az új elnevezések 1848. november i-től érvényesek. A telekkönyvben fel kell őket tüntetni; a csőszöket pedig kötelezik, hogy területükön táblák jelezzék az új dűlőneveket. A közgyűlés azt is elhatározta, hogy térképet kell készíteni az új nevekkel és magyarázatokkal. Döbrentei Gábor pedig jegyzőkönyvi elismerésben részesült. Cikkünk megírásában — a helytörténeti közlésen kívül — az a szándék vezetett, hogy e helyen is kij elentsük: véleményünk szerin t helyes lenne az utcanévtáblákon a dűlőneveket is feltüntetni! Az 1937-ben megjelent 1:5000-es térkép szelvényein amúgyis olvashatók, tehát az utcanévtáblákra nehézség nélkül átvezethetők. Kár, hogy a régi dűlőneveket Nagy-Budapest létesítésekor eltörölték. Állítsuk vissza; ezzel a reformkori városigazgatás egy nemes gesztusát örökítenénk meg. Diadalmenet bérkocsin ábrázolása, a múlt századot megelőzően, főleg allegorikusán történt, és a képhez hozzátartozott a fényes hintó, a pálmaágak, a diadalív, a legyőzött ellenség holttesteinek egész szőnyege. A mellékelt kőrajz egy kevésbé színes, de annál jelentősebb diadalmenetet ábrázol: Táncsics Mihály, az „egyeneslelkű népbarát, s alkotmányszerető honfi" kiszabadulását budai börtönéből. Ez a márciusi esemény egyben a cenzúra eltörlésének diadala is volt. A hintó, amelyen vitték — de inkább hurcolták, ahogy egy szemtanú írta —, nem volt valami díszes, csak egy pesti bérkocsis batárja. Igaz, ezekben az időkben nem a pompa és a fény volt a lényeges, mégkevésbé a hintó, s talán el is felejtkeztünk tömegből húzták tovább a kocsit. Fáklyák égtek az emberek kezében, a budai házak ablakait szintén fáklyákkal világították meg — amit a metszet is, szinte a mai kor fényképészét is meghazudtoló pontossággal, ábrázol. Nem túlzás ez a jelző, mert a metszeten még a bérkocsi 86-os száma is látható, és ez egyezik a levéltári iratokban lelt, s az ígért adalékot dokumentáló anyag adataival. A Lánchídon át a Városházára vitték az ünnepeltet, majd onnan az alig egy évtizede épült Nemzeti Színházba. Erről az útról álljon itt egy szemtanú leírása: ,.Estefelé a Barátok teréről (ma Károlyi Mihály utca eleje) éppen az Úri utcába (Petőfi Sándor utca) akartam átmenni, midőn a Kígyó utcából óriási tömegnek előre tolongását, rengeteg éljenriadással, s egy hintót láttam. Táncsics diadalmenete. Walzel A. kőmetszete (A Budapesti Történeti Múzeum anyagából — Harsányi József felvételei) volna róla, ha egy kis epizód nem történik a diadalmenet után. Kezdjük azonban sorjában. hogy miután a pesti egyetemi ifjúság kinyomtatta híres proklamációját, gyakorlati tevékenységhez látott. Egy bizottságot választottak, amely a helytartótanácshoz fordult Táncsics szabadonbocsájtásáért. Ezt elérvén, a bizottság tagjai, Nyári Pál és Klauzál Gábor vezetésével, a nevezett bérkocsin átmentek Budára, mintegy 800—1000 főnyi tömeg kíséretében. Velük tartott a fogoly felesége is. Ő lépett be először a cellába. A kölcsönös üdvözlések és örömteli pillanatok után Táncsics összeszedte holmijait, majd feleségével együtt a kocsiba ült. Közben a lovakat kifogták és néhányan a melyet, úgy látszott, csak a sokaság hullámzása tolt előre. A járókelők mindnyájan megálltunk. A Sebestyén utcából (később beépült) és a Párizsi utcából •nagy emberáradat ömlött ki, s körülözönlött bennünket. A Barátok terén, a Hatvani utca (Kossuth Lajos utca) elején, a Barát-templom mellett az óriási éljen riadalom hallatára összetorlódott a közönség. Kit hoznak erre?... kérdezték mindenfelől. Táncsics Mihályt hozzák Budáról és viszik a Nemzeti Színházba — válaszolták azok, akik a Városháza felől özönlöttek felénk ... Egyszercsak ott álltam a Nemzeti Színház földszintjén ... Az előadás javában folyt, midőn mi, illetőleg az iszonyú emberáradat, mely engem idáig sodort, pokoli lármával, ÉLJEN TÁNCSICS! ordítással a színházba berontott. Elözönlötték a páholyokat is, nemcsak a földszintet. Lássuk Táncsicsát! kiabálták a szín-27 A diadalmenetek Közismert,