Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Zolnay László: Képek Budapest sportjának két évezredéből

Vértesy Miklós A régi pesti Egyetemi Könyvtár és látogatói II. József 1784-ben elrendelte, hogy az egyetem a nehezen megközelíthető budai Várból költözzék át a Duna másik partjára, a gyors iramban fejlődő Pestre. A rendelet végrehajtása elegendő pénz hiányában nem volt könnyű feladat. Építkezni nem lehetett, s ezért a célnak megfelelő üres vagy könnyen kiüríthető épületeket kellett keresni. A könyvtár elhelyezésénél a választás a ferences zárdára esett. A rendet ugyan a császár nem oszlatta fel, de a szerzetesek számát erősen csökkentette. A megmaradt rendtagok számára elég volt a kolostor egyik része, a másikat a könyvtár kapta. A költözés előtt azonban az épületet átalakították. A Barátok terére (később Ferenciek tere, ma Károlyi Mihály utca) néző szárnyban a szobák válaszfalait és a földszintét az emelettől elválasztó födémet lebontották, s így egy tágas, olvasóteremnek alkalmas helyiséget nyertek. Itt helyezték el a könyvek többségét is. A szegényes Pest akkoriban egy-két templomon, a rokkantak házán és a városházán kívül nem sok látnivalót nyújtott. így könnyen érthető, hogy az Egyetemi Könyvtár a városka egyik nevezetessége lett. Schams Ferenc, a sashegyi országos szőlőiskola megteremtője, pesti útikalauzában külön fejezetet szentelt neki. Többek közt a következőket írta: „Az itteni egyetemi könyvtár a ferences templom mellett áll, a kolostorépület egy részében. A bejáratnál a tekintet egy befalazott, vörös márványból faragott régiségre esik, ez egykor, Mátyás király idejében egy királyi kert kapujának felső része volt. Tágas szárnyasajtón át léphetünk be a múzsák templomába. Ennek a belül részekre nem osztott teremnek 126 láb a hossza, 43 láb a szélessége, és majdnem 25 és fél láb magas. (I láb = 0,316 m.) Talaja nagy négyszögletes szürke márvánnyal van kirakva, világosságát az egyik oldalon egymás felett két sorban elhelyezett 10 — 10 ablaktól kapja. A könyvszekrények a sima földön, a fal mentén sorakoznak egymás mellett, megszakítás nélkül, és egy tágas emeleti karzatot tartanak. Ez a karzat annyi állványt hord, amennyit csak el lehetett helyezni az ablakok közti térben. Két kőlépcső vezet fel ide, és aranyozott nagy urnákkal van díszítve. A sima fehér menynyezeten ugyan nélkülözzük a festmények zománcos fényét, amely annyira ide illene, mégis gondoljunk arra, hogy a kutatók kedvét és a gyűjtemény értékét nem a színek emelik a legmagasabbra." Ezután Schams felsorolja a Könyvtár legértékesebb köteteit, majd így folytatja: „Ebben a nagy könyvtárteremben még szobrokat, vázákat és római eredetű gemmákat is találunk, ezenkívül görög, római és egyéb európai pénzeket, különféle fémekből verve. A múzsatemplom díszítését két, a szokásosnál jóval nagyobb földgömb egészíti ki. A könyvtári alkalmazottak tevékenységének és szorgalmának nyilvánvaló bizonyítéka a feltűnő rend és tisztaság." Ez és a hozzá hasonló egyéb leírások számos látogatót vonzottak a könyvtárba. Közülük sokan beírták nevüket a vendégkönyvbe, évi átlagban 130—140-en. Érdekes böngészni ezek közt a régi aláírások közt, amelyeken még a porzó szemcséi is megmaradtak. Eleinte majdnem mindenki latinosan írta be a nevét. Nem kivétel a 22 esztendős Csokonai sem, aki 1795-ben, mikor művei kiadása érdekében Pesten járt, és megnézte a könyvtárt, a „Michael Vitéz Csokonai" névformát használta. Csak a XIX. század harmincas éveitől kezdve tapasztalhatjuk nyelvünk fokozatos térhódítását: ekkor a többség már magyarosan írta a nevét. Sok külföldi is megfordult itt, ezt a német, angol, francia nevek mel-A könyvtár régi képe (Korabeli vízfestmény) lett a görög, héber és arab betűs bejegyzések bizonyítják. A vendégkönyv aláírói nevük mellett gyakran feltüntették foglalkozásukat, s ez segít nekünk, ha az egykori látogatókat a történelemből, irodalomból ismert személyekkel akarjuk azonosítani. Például két Kis János szerepel, de az egyik „ev. superintendens", s így tudjuk, hogy ő volt Kazinczy barátja. Johannes Kollár is kettő akad, közülük a pesti lelkész a szlovákok ismert költője. A látogatók közt sok a megyei és városi tisztviselő, a birtokos nemes, az ügyvéd, pap és az arisztokrata. Akad néhány szakmabeli is: könyvtáros, nyomdász. A vendégkönyv első lapjainak egyikén olvashatjuk Teleki Sámuelnek, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítójának aláírását. Akármerre lapozunk, jóformán mindenütt találunk ismert neveket. Ilyenek többek közt: Bólyai János, legnagyobb matematikusunk, Vajda Péter, a Természettudományi Társaság fő propagátora és első titkára, Karacs Teréz, nőnevelésünk apostola, Tessedik Sámuel, a szarvasi mezőgazdasági iskola alapítója, Egressy Gábor, a nagy Shakespeare színész. Az írók közül említsük meg Döbrentey Gábort, Szemere Pált, Czuczor Gergelyt, Vitkovics Mihályt, a történetírók közül pedig Budai Ézsaiást, Szalay Lászlót, Romer Florist. Garay János első éves bölcsészhallgató korában írta be a nevét, ekkor még nem sejthette, hogy később a könyvtár alkalmazottja lesz, s ennek írnokaként fog meghalni. Eötvös József mint gimnazista járt itt, ezt bizonyítják gyerekes betűi: „B. Josephus Eötvös IV. Grammaticus". Természetesen a vendégkönyvben csak azoknak a neve olvasható, akik a könyvtárt mint látványosságot nézték meg, a mindennapi látogatóké, az olvasóké nem, pedig ezek közt bizonyára még több ismert író, tudós akad. A múlt század negyvenes éveinek elején a régi, eredetileg nem könyvtárnak készült, könyvekkel Fénykép a könyvtár régi vendégkönyvének egy lapjáról Csokonai aláírásával túlterhelt épület összeomlással fenyegetett. Félni kellett, hogy a mennyezet beszakad. Ezen csak úgy tudtak segíteni, hogy 51 oszloppal és 5 gerendával aládúcolták. A gerendaerdő az olvasóterem szépségét teljesen tönkretette, és ettől kezdve a látogatók száma erősen lecsökkent. Az első magyar felelős minisztérium előtt nem volt ismeretlen az Egyetemi Könyvtár mostoha elhelyezése. Már 1848 októberében tervbe vette egy új könyvtár építését. Megbízásából egy három tagú bizottság kereste fel a könyvtárt: Almássy Pál, a képviselőház alelnöke, Kazinczy Gábor képviselő és Horváth Mihály csanádi püspök, a későbbi kultuszminiszter, ők a régi vendégkönyvben az utolsó ismert nevű férfiak. A terv maga a szabadságharc bukása miatt sokáig terv maradt; csak negyedszázaddal később fogtak hozzá az Egyetemi Könyvtár mai épületének alapozásához. 37