Budapest, 1967. (5. évfolyam)

10. szám október - Puruczki Béla: Kiránduló kalauz

Puruczki Béla Kirándulókalauz —térben és időben Helyneveink sokszor évszázadokon, esetleg ezredeken át változatlanul megmaradnak, ezért lehet megrajzolni az Árpád-kor településföldrajzát, a honfoglaló törzsek elhelyezkedését, az oklevelekben megőrzött földrajzi nevek alapján. A főváros törénete is kiolvasható az utcák, völgyek, városrészek elnevezéseiből. Tegyünk egy ilyen képzeletbeli sétát Budának azon a tájain, amerre leggyakrabban járnak a kirándulók. Kiindulási pontunk a Mártírok útjának az a része, ahol a Fő utca végződik, illetve a Frankel Leó utca kezdődik. Az utóbbi két útvonalat nemcsak ismerték, hanem ki is építették a rómaiak az időszámításunk utáni II—III. században. Része volt ez az útszakasz annak a hosszú hadiútnak, amely Aquincumból kiindulva végig húzódott a Duna-parton, és Nagytétényen, Dunaújvároson át Pécsig, innen egészen Rómáig ívelt. Ebből az ősi útvonalból ágazik ki a mai Mártírok útja, amelyet a XVII—XVIII. században Land Strasse-nak.azazországútnak neveztek. Nevében valóságos funkcióját őrizte. A múlt században Margit körút lett belőle, ami ugyancsak történelmi okokra vezethető vissza. Az útvonal a Margitszigettől indul, ahol IV. Béla leánya, Margit élt és meghalt. Napjainkban, a felszabadulás óta Mártírok útjának nevezzük. Nem véletlen ez az elnevezés sem. A Széna térnél találjuk azt az épületet, amelyiken emléktábla hirdeti, hogy ebben volt a hírhedt Margit-fogház. A felszabadulás előtt oda hurcolták a munkásmozgalom hőseit, a fasizmus ellen harcoló hazafiakat. Itt végezték ki Kiss János altábornagyot, Tarcsay Vilmos vezérkari századost, akik a megszálló német csapatok megtámadására készülődtek. A Mártírok útjáról a Moszkva téren át a Szilágyi Erzsébet fasorba jutunk. A forgalmas Moszkva tér nem történelmi hely. A század elején tócsa állt a helyén, amelyben kacsák lubickoltak, télen pedig a környékbeli gyerekek korcsolya-pályának használták. A Szilágyi Erzsébet fasor neve sem nyúlik vissza századokra, de elnevezésével mégis a történelmet idézi. Ezen az úton közelítette meg Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet, azt a majorságot, amelyet a Budakeszi út mentében vásárolt és ahol nem egy nyarát töltötte. Itt nyargalásztak Mátyásnak és udvari népének paripái, amikor a budai hegyekbe indultak vadászatra. A Vöröshadsereg útja 78. számú telken Garády Sándor régész feltárta Mátyás Buda-nyéki vadászkastélyának maradványait. A Szajkó utca 2/d. alatt pedig a középkori Nyék falu templomromjai kerültek napfényre a régészek ásója nyomán. Magáról Mátyás vadaskertjéről Oláh Miklós tudósít bennünket az 1536-ban írott Magyarország és Attila című, latin nyelvű könyvében. Ebben azt olvashatjuk — hevenyészett magyar fordításban idézve —, hogy Budától „északra van a király vadaskertje, amelynek Nyék a neve, sánccal van körül véve, nemcsak sziklás hegység, hanem tágas mező is, mintegy három magyar mérföldnyi területen, mely különböző vadakban bővelkedik". Jelenlegi tudásunk szerint úgy gondoljuk, hogy Mátyás és a megelőző királyok vadaskertje jóval túlterjedt a mai Vadaskert nevű hegyen, a Szabadság-hegy táján kezdődött s egészen a pesthidegkúti medencéig húzódott, magában foglalva a jelenlegi János-hegynek, Hárs-hegynek, Hűvösvölgynek, Vadaskertnek, Feketefejnek, Fazekas-hegynek mondott térségeket és magaslatokat. Vályi András Magyarország leírása című könyvében, amely 1799-ben látott napvilágot, egyenesen azt írja Solymár községgel foglalkozva, amely már kívül esik a főváros határán, hogy a falu „mulató helye vala Korvinusz Mátyásnak, s az Oláh Miklós által leírt nyéki, kővel kerített királyi vadaskert egészen eddig terjed vala." A Nyék helynevünk, amely a falunak és a királyi vadaskertnek egyaránt neve volt, a nyelvészek — Tolnai Vilmos, NémethGyula, Pais Dezső—egyöntetű megállapítása szerint eredetileg finnugor közszó, amelynek több értelme, jelentése volt: vadaskert, sövénnyel kerített hely, árok, erdő, berek. Ebből vált honfoglaláskori törzsnévvé s a törzsnévből lett helynévvé. Pesthidegkúti helyi hagyomány azt tartja, hogy a község neve is Mátyással kapcsolatos, mert a legenda szerint ő mondogatta, ha erre a vidékre indultak, hogy: a hidegkúthoz megyünk vadászni. Ebből csak a hideg kút felel meg a tényeknek, amely a Kilincs utcában ma is megvan, bár nem használják. Mátyáshoz való kapcsolása jóhiszemű feltevés, hiszen a község századokkal Mátyás előtt Hidegkút néven fordul elő okleveles emlékeinkben. Térjünk vissza a Szilágyi Erzsébet fasorba, ahonnan Mátyás vadaskertjébe jutottunk, mert van még ott látni és tudni való bőven. Az út bal oldalán óriás platánok hajladoznak. A lombok alatt Beethoven szobra tekint a sétálókra. Itt van a Városmajor, amely valamikor az volt, ami a neve: Buda város tulajdonában levő majorság, amelyet mezőgazdaságilag műveltek. Északi végében a XVIII. században egy £cce homo szobor volt, amiről a környezetet Ecce homo rét néven emlegették. (Az Ecce homo szobor egyébként ma is áll a Fogaskerekű töltése oldalában a János kórház felé menet.) Ahol ez a rét volt, ma a fogaskerekű vasút alsó végállomása áll. A fogasra méltán büszkék lehetünk, mert amikor 1874. június 24-én először vágott neki, gőzmozdonnyal vontatva a Szabadság-hegynek, még csak kettő volt belőle az egész világon. 1890-ig csak a Szabadság-hegy nevű megállóig közlekedett, akkor hosszabbították meg a mai Széchenyi-hegyig. 1929 óta a gőzmozdonyt villamos vontatással cserélték fel, azóta két 140 lóerős motor vontatja a szerelvényt meredek pályáján. Szemben a fogassal kezdődik a Pasarét. A múlt század végétől fokozatosan beépült villanegyedet nevezik így. Azt mondják, valaha a budai pasák rétje volt ezen a tájon. Ez azonban jámbor legenda. A pasa szó nem török, hanem szláv eredetű. Nem a budai pasának, hanem a tabáni rácoknak a legelői terültek itt el. Az ő nyelvükön ez a név zsombékos, vizenyős területet jelentett. Az viszont igaz, hogy a későbbiek folyamán azért nem fordították magyarra a pasa szót, mert valóban a törökkori várparancsnokokra véltek benne ismerni. Feljebb haladva, az Ördögárojc völgyében, amit köznyelven Hűvösvölgynek mondunk, jobbra romantikus, meredeken leszakadó szikla néz le ránk. Mellette terült el az Apáthy majorság, övék volt a kiugró sasbérc is, amelyet Apáthy sziklának neveznek. Szemben az Apáthy sziklával a völgy túloldalán nyújtózik a Lipótmező. A Közhit úgy tudja, hogy ezt a lankát az a Lipót császár adományozta a városnak, akiről a pesti Lipótvárost is elnevezték. Ugyancsak tévedés. A terület ősidőktől fogva Buda városáé volt, amelyet 1820 körül egy Göpp Lipót nevű molnár vásárolt meg. Majorságot és mulatóhelyet A Városmajor szép új gyermekjátszó parkjának részlete (Rózsa László felvétele) A középkori pálos kolostor romjainak részlete (Budakeszi út 9?.)