Budapest, 1967. (5. évfolyam)

4. szám április - Szabó Pál: Szervusz, Budapest!

Fönt és lent: a nálunk ritkán alkal­mazott manzárdtető-megoldás és a kevésbé ritkán található kisvendéglő a párizsi Montmartre hangulatát idézik a Nádor utcába VvHrtJÍ és az elsuhanó nők — s hadd higgyem, hogy Rezeda Kázmérok. A sarkon az Alföldi vendéglőből regényes, bécsi keringő hallatszik. Magam is este mu­tatkozom a Nádor utcában, szándéko­san halogatom a hazatérést. Este itt végzem bevásárlásaimat, megyek a bor­bélyhoz, a trafikba. Valamit az utca lakóiról. Megható az a figyelmesség, ahogy idegenek kö­szöntik az embert. Már messziről ka­lapot emelnek. Olykor találkozás a borbélynál, a Közértben, ahol egymás mellett türelmesen állunk, öt deka kávét és felvágottat vásárolunk, a meg­szokott dohánytőzsdében cigarettát, a gyógyszerészkisasszonynál idegnyug­tatót. Mindez a szűkebb hazához, a Nádor utcához való tartozás, a benn­szülötti szolidaritás, mely jóestéttel, kalapemeléssel, nőknél ismerős mo­sollyal fejeződik ki. Általában magá­nyos ember vagyok, de mikor a tra­fikban egy idősebb férfi (kiderült: ő a ... és ezzel átellenben a teltformájú nőt ábrázoló kedves fafaragás egy roman­tikus múlt századi lakóház kapuján körzeti orvos) nevemen szólított és minden megokolás nélkül vacsora utá­ni feketére hívott, nem csodálkoztam, és a meghívást természetesen elfogad­tam, megtoldva a vendéglátást egy üveg borral. Estefelé, hét-nyolc óra után, a közeli Bazilikában harangoz­nak. A házak — mind műemlékek — jórészben tatarozásra szorulók, bolt­íves lépcsőházak, itt-ott macskaköves udvarok, legtöbbnyire sötét folyosók, találhatók bennük százötvenéves ku­tak, a lakások ajtain múltszázad eleji bronzkopogtatók és keskeny réztáb­lák. A Duna nagyon közel van. A Lánc­híd is. Szemben a Levéltár. Távolabb a Halászbástya. Buda. Ez a mindennapi látvány hozzám tartozik, mint a szí­vem, és a munkaszerszámom, a töltő­toll. A Nádor utca önéletrajzom része. A ház is, ahol lakom. A legendák sze­rint Liszt Ferenc itt lakott, mikor Pes­ten járt a hatvanas években. Ki tudja? A félemeleten folyosók, várszerű bolt­hajtásokkal, klastromszerű korridor­ral. amilyent dunántúli és olasz város­kákban látni. Egyébként a 4-es számú házban volt a Budapesti Napló szer­kesztősége, ahová Ady vitte kéziratait. A 7-es számú házban lakott Kossuth, a 34-es számban élt 1900-ban Móricz Zsigmond, egy pékműhely fölött. Az egyik legértékesebb, legkiforrottabb klasszicista épületünk a Nádor utca 9. számú ház, melyet 1826-ban Pollack Mihály épített és Festetich sarokház néven volt ismert. Ferdén lemetszett háromablakos sarokrészében a föld­szinten van a kör alakú kazettás-rozet­tás boltozatú előcsarnok, négydrapé­riás Teírát és baccháns nőket ábrázoló kőszoborral (Klieber József alkotásai). Hild József romantikába hajló késői alkotásai a Nádor utca 15. és 18. szá­mú bérházak, az utóbbi sok erkéllyel, gazdagfőpárkánnyal és az eredeti kapu­zaton látható női félakt domborművei (1844). Szobám falain vízfestmények, met­szetek a közel száz és néhány évtized előtti Nádor utcáról. Kétfogatú fiáke­rek, szám nélküli, lakkozott gumirád­lerek, kürtőkalapú férfiak, akik a Diana-fürdőbe jártak. Turnür ruhás hölgyek, hímzésük fölé hajolva, kielé­gítetlen vágyakkal, fellobbanó álmok­kal Jevgenyij Anyeginről ábrándoztak. Az utca ma nappal egészen más. Vagy mégsem? Amottan az egyik háznak titokzatos lakója van, a falakon órák rézsúlyok­kal, asztalain orgonahangokat ütő és Az 1830-as években épült „Tigris szálló" (Hild József) épületének cégéres ka­puzata. Bizony, már ez az épület is — több régi Nádor utcai épülettel egyetem­ben — alapos renoválásra szorulna zenélő zsebórák. Órákkal foglalkozik egész nap. Az utca lakói reggel általában el­mennek a város más tájaira, felszívja őket Nagybudapest. Autóbuszon, vil­lamoson szoronganak. Munka után megindul a vándorlás haza. De ismerek olyan bennszülötteket is, akik úgyszól­ván ki sem teszik a lábukat a Nádor utcából. Munkahelyük mellett megta­lálják cipészüket, vendéglőjüket, a rik­kancsot a sarkon, kártyapartnerüket, az OTP-fiókot, a postát, a cukrászdát, illatszerboltot, az orvost és a pati­kát. Számukra kirándulás, ha a Bajcsy-Zsilinszky úti moziba mennek, expedí­ció a színház, a Nagykörút. Ezek már nem is pestiek, hanem Nádor utcaiak, egy múló életforma képviselői. A Nádor utcai órásmester „portál"-ja R A JAVITÁ ÓTÁÜÁSSi

Next

/
Oldalképek
Tartalom