Budapest, 1967. (5. évfolyam)

2. szám február - Mucsi Ferenc: Nemzetiségi munkássajtó Budapesten

Mucsi Ferenc Nemzetiségi munkássajtó nemzetiségi munkásegyletek > Budapesten 1880 1890 1900 1910 Összesen 360 000 491 000 716 000 863 OOO Magyar 204 000 326 000 568 000 745 000 Német 123 000 117 000 IOI OOO 75 OOO Szlovák 22 000 27 000 24 OOO 20 OOO Román 300 700 I OOO 2 500 Szerb-horvát 1 800 3 000 3 600 5400 Egyéb 7 000 16 000 16 OOO 14 OOO Egy évszázad telt él azóta, hogy a feudalizmusból átmenekedett Habsburgbirodalom — 1867-ben — két központú monarchiává alakult át. A kiegyezés a félszabadság-félszolgaság börtönébe zárt tucatnyi népet, nemzetet, s megszilárdította két nemzet — az osztrák és a magyar — uralkodó osztályainak hatalmát a többi nép felett. Az elnyomás egyik centruma a kettős monarchiában Budapest lett. De Budapest lett a felszabadulásért indított küzdelem egyik központja is. Ez a küzdelem olyan helyi tömegbázisra támaszkodhatott, mint a főváros szervezett munkássága. Ez tekintélyes erő volt, ha meggondoljuk, hogy Budapesten élt és dolgozott az ország egész munkásságának több mint 30 százaléka. A fővárosban koncentrált munkásság — az országos állapotok tükörképeként — nemzeti szempontból meglehetősen vegyes összetételű volt. 1867 után a viharos gyorsasággal alakuló fővárosi és környéki üzemek főként osztrák-német és cseh szakmunkásokat alkalmaztak. (Arányuk még 1900-ban is csaknem elérte a 20 százalékot.) A vasipar, az építőipar megtelt szlovák munkásokkal. Szerbek-horvátok, olaszok és románok is egyre nagyobb számban kerültek a budapesti munkások soraiba. A századfordulón a szakmunkások fele nem magyar anyanyelvű. 1910-ben már 60 százalékuk magyar. Hasonló, bár kevésbé intenzív folyamat zajlott le a segédmunkások között is. Ezek a változások a főváros lakosságának rendkívül gyors növekedésével párhuzamosan, annak részeként következtek be. Budapest lakossága az 1880-as évektől 1910-ig több mint kétszeresére növekedett, s megközelítette a 900 ezret. A lakosság nemzetiségi összetételében eközben a magyar anyanyelvűek száma egyre dominálóbbá vált, bár néhány más nemzetiség száma is növekedőben volt. A főváros polgári népességének megoszlása anyanyelv szerint (kerek számokban) A románok és szerbek-horvátok beáramlása az első világháború előtt még emelkedő irányzatú volt; a többi idegen nyelvű (cseh, olasz, lengyel, ukrán, török stb.) lakos mindvégig viszonylag magas száma a főváros lakosságának nemzetiségi szempontból rendkívül heterogén összetételét bizonyítja. A fővárosban együtt élő és együtt harcoló sok tízezer magyar és nem magyar munkás a nemzetközi összefogást a mindennapi élet reális követelményének fogta fel: internacionalizmusa természetes és magától értetődő volt. A munkásság nemzetiségi összetételéből természetszerűen következett, hogy a kialakuló szocialista munkásmozgalom kezdetben két — német és magyar — nyelvű volt. Ugyanilyen természetességgel jelentkezett a 20. század elején a magyarországi munkásmozgalomban a szlovák, a szerb, a román munkások mozgalma. Az utóbbiak központja is — egyebek közt lakosságának s közte munkásságának vegyes nemzeti összetétele folytán — Budapest lett. A munkásság legátfogóbb szervezetei a szakszervezetek voltak. Nemzetiségi különbség nélkül soraikban tömörítették a munkásság öntudatos, szocialista elitjét. A század elején kibontakozó harcokban a szakszervezeti taglét-Budapesten megjelent nemzetiségi munkáslapok szám országosan elérte a százezer főt, s kisebb ingadozásokkal ezen a szinten maradt a világháború kitöréséig. A fővárosi munkásság szervezettsége valamivel magasabb fokú volt az országosnál. Az egyes szakszervezeti szövetségek Budapesten megjelentetett lapjai közül többet német és szlovák nyelven is kiadtak. A Vas- és Fémmunkások Szaklapjának mellékleteként jelent meg a Fachblatt der Eisen-und Metallarbeiter; a nyomdász szaklap: a Typographia is adott ki német mellékletet: a Gutenberget-, hasonlóképpen jelent meg a Buchbinder-Zeitung és a Schneider- Fachblatt, a Könyvkötők Szaklapja, illetve a Szabómunkások Szaklapja német megfelelőjeként stb. Az Építőmunkás szlovák melléklete a Stavitel'sky Robotnik volt, a Bőrmunkás szlovák változatát a Nová Pest — Újpest — városában kiadott Kozerobotnik képviselte. Ezek a lapok sok ezer munkás gazdasági küzdelmét hangolták össze. Sohasem fordult elő, hogy a sztrájkokban a különböző nemzetiségű szervezett munkások egymással szembekerültek volna. A fővárosban élő nem magyar munkások kulturális igényeit, szocialista nevelését szolgálták azok az önképző egyesületek, amelyek a múlt század legvégén s a 20. század első éveiben alakultak. Az osztrák-német munkások az egyik korabeli detektívjelentés szerint a „szociáldemokratikus alapon alakult" Vorwärts munkásképző egyletben tömörültek. (Helyiségük kezdetben a Kertész utca 32., majd a Dohány utca 18. sz. alatti házban volt; 1906-ban átköltöztek a Király utca 12. sz. alatti új otthonukba.) A'z egylet elnöke, Kittel Ferenc, az 1890-es években a magyarországi munkásmozgalom bal szárnyához, Engelmann Pál köréhez tartozott; 1907-ben a párt ellenőrző bizottságának volt tagja. Az egylet 1903 —1904-ben gyülekező helye volt a párt baloldali elemeinek. 1904 tavaszán a Szabó Ervin körül kialakuló baloldali csoportosulás itt 40