Budapest, 1967. (5. évfolyam)

2. szám február - Bozóky Éva: Élő szülők árvái

A Szél utcai átmeneti otthon életét mutatja be munkatársunk, Birgés Árpád fotoriportja. Első képén az intézet leánycsoportja foglalkozásra indul, a következőkben látjuk őke t a klubszobában, ahol Sződi Szilárdné nevelő-tanár Kodály műveit ismerteti a növendékekkel. Az intézetnek ötezer kötetes könyvtára van, amelynek nyilvántartását a gyermekek önmaguk vezetik. A politechnikai műhelyben Kácsi László zezetésével dolgoznak, kísérleteznek; a lélektani laboratóriumban szakképzett pszichológusok vizsgálják a fiatalok szellemi és fizikai képességeit súlyosan sérült érzelmileg vagy idegileg, vagy ha már züllésnek indult. Természetesen, e sérültség foka, hatása, megnyilvánulása igen különböző. A gyermekek csoportosításáról azonban csak a képezhetőség szempontja dönt: a gyógypedagógiai esetek elkülönítése után a tanítás szempontjából normális gyermekek vagy a 42 fővárosi nevelő otthon egyikébe, vagy vidékre kerülnek; behatóbb szelektálásra nincs mód. Ezekben az otthonokban különösen nagy gondot okoznak a 12—14 éves kis bűnözők, akiknek elkövetett tettei olykor nem is olyan enyhék, de akiket ítélettel javító intézetbe küldeni még nem lehet. Egyes pedagógusok véleménye szerint a nevelőintézetek egységes normarendszere, a közösség hatása megjavítja őket. A tapasztalat azonban ameliett szól, hogy a pedagógiai optimizmus ilyen feltételek között sokszor csak illúzió. Egészséges közösség talán — ez sem biztos, mert a rossz 27