Budapest, 1967. (5. évfolyam)

12. szám december - Kemény G. Gábor: A nemzetiségi munkásmozgalom kezdetei Pesten

zése három nyelven szerepel a minisztériumhoz Senyújtott alapszabályokban: általános Munkásegylet — Allgemeiner Arbeiter Verein — VSeobecny Robotnicky Spolok". Ezt követi — 1868. február 23-án — az Általános Munkásegylet megalakulását bejelentő magyar, német és szlovák nyelven kinyomtatott kiáltvány. Az egyleti életben is három nyelvet használtak hivatalosan. Politzer Zsigmondnak a hetvenes évek vége felé közölt tanulmányából tudjuk, hogy az „elnevezés három nyelven olvasható az egyleti bélyegzőn és a tagsági igazolványokon". ( A magyar munkásmozgalom válogatott dokumentumai I. köt. 53. 1.) Az Általános Munkásegylethez csatlakozott szlovák és cseh nemzetiségű munkások alapíthatták, társegyletként, a hatvanas évek végén a cseh - szláv vagy cseh — szlovák munkásegyletet. Erről azonban közelebbit nem tudunk. A cseh - szláv munkásegylet tényleges működésének iratanyaga — tudomásunk szerint — még nem került elő. Csupán néhány külső adatból következtetünk fennállására, így ismeretes — Arató Endre is említi „Csehszlovák — magyar munkásmozgalmi kapcsolatok (1867 — 1890)" című tanulmányában —, hogy ilyen néven főleg kulturális és segélyező tevékenységet folytató munkásegylet működött Pesten, s az ebből kivált cseh nemzetiségű munkások alapítják majd 1886-ban az 1890-ig fennálló s akkor a Szapáry-kormány belügyminisztériuma által betiltott Svornost (Egyetértés) című második pesti nemzetiségi munkásegyletet. Az első pesti nemzetiségi munkásegyletről inkább kulturális híradások maradtak az utókorra. Két fontosabb vonatkozást is érdemes feljegyeznünk. Kossuth a hetvenes évek elején — a cseh államjogi követelések kapcsán — több cikkben foglalkozott a cseh kérdéssel. Álláspontját, amely a bécsi uralkodó körök Andrássy által támogatott, túlhajtott centralista felfogásával szemben a cseh történeti-önkormányzati álláspontnak kedvezett — Turinból, 1871 nov. 5-éről keltezett nyílt levelében tette közzé. (Kossuth a cseh válságról. Magyar Újság 1871. nov. 10. 258. sz.) Kossuth nyílt levelét egy, a korai munkásmozgalommal rokonszenvező, Pesten tartózkodó cseh demokrata publicista, Frantiéek Sláma (ez idő tájt nem egy neves vagy kevésbé ismert szláv író és hírlapíró járt Budapesten, gondoljunk csak a Pesti levelekben a Jókai megválasztásáért lelkesedő Jan Nerudára és másokra) ismertette a cseh és szlovák munkások pesti egyletében. Frantiäek Slámáaak annyira megtetszett a nyílt levél határozott állásfoglalása, hogy azt Kossuth a cseh kérdésről címmel még az év végén Prágában cseh nyelven önálló kiadványként megjelentette. (KoSut 0 íeském otázce, Praha 1871.) A pesti cseh -szláv munkásegylet későbbi útjáról emlékezésekből tudjuk, hogy kulturális rendezvényein forradalmi költők versei hangzottak el. így valószínűleg Petőfi „Ha férfi vagy, légy férfi" című versének cseh nyelvű meghonosodása is innen ered. Lehetséges az is, hogy Sláma vitte hírét vagy szövegét a Kossuth-féle nyílt levéllel együtt Prágába. Bárhogyan is legyen, 1880-ban, a cseh munkáspárt egyik lapjában, a Budoucnostban (Jövő) megjelent két Petőfi vers, „A nép nevében" és a „Világosságot" cseh fordítása. A Duch őasú (Korszellem) folyóiratban J. B. Pecka, a prágai Delnické Listy (Munkáslap) szerkesztője - mint Arató Endre említett tanulmánya is jelzi cikket írt „Petőfi jelentőségéről", s még ugyanebben az évben a prágai munkásnaptárban megjelent a „Ha férfi vagy, légy férfi" első cseh fordítása, mely nagy népszerűségre tett szert a korai cseh munkásmozgalomban. Antonín Zápotocky, a szocialista Csehszlovákia néhai elnöke is szavalta gyermekkorában egy csehországi munkás önképző egylet ünnepségén. (Arató i. m. 284. 1.) Az első pesti nemzetiségi munkásegylet nemcsak a fővárosi szláv munkások (eleinte a lengyelek is ide jártak) szervezete, hanem az együtt élő népek közötti kapcsolatok új szakaszának elindítója is. Kapcsolatok az első nemzetiségi szocialista folyóirat betiltása elleni pesti demonstrációkig Kisebb kötetre menő adat jelzi a pesti munkásmozgalom nemzetiségi érintkezéseinek a század utolsó negyedében bekövetkezett nagyarányú gazdagodását. Ebből az impozáns bizonyító anyagból, amely eleven kultúrhidat alkot az első pesti nemzetiségi munkásegylet 1868. évi és a nemzetiségi szocialisztikus sajtó évtizeddel későbbi indulása (Straza - őrség, Üjvidék 1878-1879) között, befejezésül még néhány — a korra és az egykorú társadalmi viszonyokra egyaránt jellemző adalékot emiitünk. Ismeretes, hogy már az első pesti munkásgyűlés (1869. aug. 22.) elnöke, az 1869 végén felségsértési pörbe vont és elítélt Sassy Árpád, Táncsics Arany Trombita című lapjának szerkesztője által felolvasott határozati javaslat 7. pontja követeli „A nemzetiségek teljes egyenjogúságára fektetett és minden más országtól teljesen független Magyarországot". A magyar munkássajtó bejelentője, a Pesten 1870. áprilisától június 25-ig megjelenő Altalános Munkás Újság rövid fönnállása alatt többször foglalkozott a munkásosztálynak a nemzetiségi kérdés terén betöltendő hivatásával. „A kolozsvári testvérekhez" című cikk írója Petőfire, az „egyedüli magyar proletárköltőre" hivatkozva a többi közt kijelenti: „A nemzetiségi súrlódásokból csak az arisztokraták húzzák a hasznot, ők nem állhatnának fenn, ha (az) egyik nemzetiséget a másik ellen nem uszítanák, ők felhasználják az ellenségeskedést és civódást és közben a pártokra szakadt szegényeket leigázzák. Ezt ajánlom figyelmetökbe erdélyiek: ismerjétek el a szászt és románt testvéretekül, mert lám a román és a szász az ő nemzetbeli arisztokratájától éppúgy zsaroltatik, mint a hason ajkú tőkepénzesek által. . . Szervezkedjetek, alakítsatok egyleteket a szász, a román kerületekben . . ." (Általános Munkás Újság, 1870. máj. 8.) Ugyanitt 1870. júniusában, röviddel a lap megszűnése előtt, arról olvasunk, hogy az Általános Munkás Újság agitációja nem áll meg az ország határán: „Hazánk határain túl. . . Szerbiába, egészen le Moldváig . . . szállítja az Általános Munkás Újság az ismeret szikráit: igen, egészen a Duna torkolatáig nyomul az ébresztő szózat, hogy felébredjenek a munkások a hosszú álomból". (Munkásmozgalom, Általános Munkás Újság, 1870. jún. 12.) Ennek a népek közötti baráti kapcsolatnak a szálai vezetnek az első újvidéki szerb szocialista szemléhez, a Straza című folyóirathoz, melynek 1879. évi betiltása és szerkesztőinek kiutasítása ellen most már nemcsak a pesti munkássajtó, hanem a függetlenségi baloldal is tiltakozik a képviselőházban. A Straia-nak azonban egyéb, ennél közvetlenebb kapcsolata is volt a magyar baloldallal, a pesti munkásmozgalommal. A Munkás-Heti-Krónikában 1877. januárelejéna nemzetiségi kérdésről cikkező szerb munkatárs feltehetően a lap szerkesztője, L. Paőu lehetett. Bármiként is álljon a szerzőség kérdése, az újvidéki szerb szocialista szemle írói és agitációs köre később is közvetlen kapcsolatban állott Frankel Leó lapjaival, mind a Krónikával, mind annak német nyelvű testvérlapjával, az Arbeiter-Wochen-Chronik-V.a\, mely élesen tiltakozott a Straia elnémítása és munkatársai jogtalan kiutasítása ellen. (Zur Ausweisung der Neusatzer Sozialisteti. Arbeiter-Wochen-Chronik, 1879. máj. 18 és 25.20-21 sz.) Ezzel az akkorddal zárult az első magyarországi pártszervezkedés, a Magyarországi Altalános Munkáspárt (1880) megalakulása küszöbén a pesti nemzetiségi munkásmozgalom „előtörténete". APesti Hírlap nevet több újságunk viselte. Közülük a legelső és legismertebb Kossuth történelmi jelentőségű lapja, amely 1841. június 2-án indult meg, és 1849. július 4-ig tájékoztatta az olvasókat az eseményekről. A Légrádi testvérek 1878-tól 1944-ig jelentették meg a maguk Pesti Hírlapját. Ez is jól ismert, hiszen egy időben ez volt a legnagyobb példányszámú magyar napilap. Annál kevesebben tudnak a száz esztendő előtti Pesti Hírlapról. Alapítása a kiegyezéssel megélénkülő politikai érdeklődéssel függ össze. Kiadói, a Deutsch testvérek, ily módon akarták családi tulajdonban levő nyomdájuk jövedelmét emelni. Más periodikákat is adtak ki, két képeslapot (Magyarország és a Nagyvilág — Képes Újság) és egy divatlapot (A Divat). Deutschék személy szerint a kiegyezés hívei közé tartoztak, azonban az ország többségének függetlenségi hangulatára való tekintettel hasznosabbnak tartották, ha a lap párton kívüli programmal indul. „Minden egyéni meggyőződést tiszteletben tartva — hirdették az előfizetési felhívásban — a minisztérium és az oppozíció álláspontjait egyaránt méltatva, minden irányban függetlenek leszünk." Szerkesztőnek egy arisztokratát kértek fel, Lázár Kálmán grófot, úgy gondolva, hogy az újságnak a grófi név nagyobb tekintélyt biztosít. Lázár Deák-párti politikus volt, de személye, a múltjára való tekintettel — 1848-ban honvédszázadosként harcolt — a kiegyezést ellenzők szemében is elfogadhatónak látszott. Madártannal foglalkozott, közleményeit szívesen közölték a hazai és külföldi szaklapok, munkásságát az Akadémia levelező tagsággal honorálta. írt elbeszéléseket és útinaplókat is. Az első szám munkatársak gyanánt ismert nevű személyeket, kormánypárti politikusokat, főispánokat, főbírókat sorolt fel: Bethlen Farkas grófot, Gajzágó Salamont, Kállai Bénit, Lévay Józsefet, Pulszky Ferencet, Szász Károlyt és másokat. Mindez arra mutatott, hogy a Pesti Hírlap, az előfizetési felhívástól eltérve, minden tekintetben kormánytámogató lap lesz. Ezt igazolták az első számok is, amelyek a kiegyezést a jog diadalaként ünnepelték, kigúnyolták a szélsőbaloldali politikusokat és Kossuth-ellenes hangot szólaltattak meg. Az első szám 1867. március 5-én jelent meg, és nem sokkal ezután már különféle nehézségek támadtak a lap összeállítása körül. Lázár ideges, mindenen sokat elmélkedő természete nem bizonyult alkalmasnak egy napilap szerkesztői tisztségére. Nem ismerte a kéziratok terjedelmének megítélését, a szedés és tördelés apró fortélyait, a legfrissebb hírek utólagos betoldásának módját, a munkatársakkal való bánásmódot, nem ült mindennap késő éjszakáig a redakcióban. A beharangozott munkatársak sem tolakodtak cikkeikkel, a rutinmunkáknál pedig teljesen használhatatlanoknak bizonyultak. A Deutsch testvéreknek sürgősen kellett keresniök valakit, aki a szerkesztést átveszi. Tekintélyesebb írót vagy politikust nem kérhettek fel, hiszen a névleges szerkesztő, Lázár mellett az illető csak háttérben maradhatott. Ilyen körülmények közt két képeslapjuknak a szerkesztőjéhez fordultak, Vértesi Arnoldhoz, akinek sok éves szerkesztői ügyességét, rátermettségét, hallatlan munkabírását és jó tollát ismerték. Vértesi vállalta a megbízást, egyelőre anélkül, hogy neve szerepelt volna a lapon. Az új szerkesztő nem tartozott egyik politikai párthoz sem, de plebejus-demokrata gondolkozása miatt egészen közel állt a szélsőbalhoz. Részt vett a demokrata körök szervezésében, amelyek Kossuth szellemében a kiegyezést árulásnak bélyegezték. Nem ismerjük a kiadó által aláírt szerződés szövegét, de ő nyilván kikötötte, hogy a leközlendő cikkek elbírálásába, a lap politikai irányának megállapításába a kiadónak nem lehet be.