Budapest, 1967. (5. évfolyam)

11. szám november - Kunszery Gyula: Ady Endre Budapesten

Kunszery Gyula Ady Endre Budapesten Essünk túl mindjárt a nehezén. Ne kön­törfalazzunk: Ady Endre (aki most, november 22-én lenne kilencven esztendős, ha nem halt volna meg „majdnem, majdnem fiatalon") nem szerette Budapestet. Számára Párizs jelen­tette a nagybetűs Várost, a „szép ámulások szent városát". Persze, Budapestet is város­nak tekintette, de — Átok-városnak. A jel­zői éppen nem hízelgők: „csúf", „bús", szegény". Magánleveleiben még durvább jelzőkkel illeti: „pocsék, lehetetlen város", „utálatos", „förtelmes" ... Hadd közöljünk egy beszédes szó-statisztikai adatot is: Párizs neve hatvankét ízben fordul elő verseiben, Budapesté csak huszonkilencszer, s mint lát­tuk, „epiteton"-jai éppen nem „ornans"-ok. A pesti éjszakák hazug ragyogása mögött meglátja a szegényesség, a nyomor ott set­tenkedő árnyékait („Budapest éjszakája szól"). Csak a Margitsziget romantikája és a Hűvösvölgy táji szépsége csal húrjaira szelí­debb hangokat: „Vallott nekem a Nyulak­szigete" .. . „Talán Szent Margit híres szige­tén" . . . „Fakó gyepét, kínlódó lombját, őszi virágát láttam ma a szigetnek" ... „Hűvös­völgyemből sebten, rohanón" . .. „Tavaly a Hűvösvölgyben szakadt a hó, s oly szép volt" ... Akkor kezd egy kicsit Budapest iránt meg­enyhülni, amikor tapasztalja, hogy itt nem mindenki ellensége, hanem hívei tábora is nagyrészt innen seregük. 1909 őszén zajos si­kere van a Royalban megrendezett első nagyszabású Ady-esten, ugyanez év telén pe­dig ő nyeri el a főváros Ferenc Józsefről elne­vezett 2000 koronás irodalmi díját. Költői estjén már elismerő szavai is voltak Buda­pestről: „Budapest, melyet ki akartam ke­rülni s melybe Párison át s csak félig érkeztem meg, ez a Budapest, mely mégis csak Magyar­ország, mert ez az egyetlen építmény ebben az országban, amiből lehet valami s amire lehet emeleteket rakni, végső földűlésemben megtá­masztott ..." Ebben a pár sorban önmaga magyarázza meg ellenszenvének, idegenke­désének okát. Előbb ismerte meg Párizst, s ahhoz képest Pestet bizony provinciálisnak, parvenűnek érezte. Meg aztán az ő szimbó­lum-teremtő fantáziája Budapestben, mint fővárosban, annak a visszamaradt, reakciós, feudál-kapitalista Magyarországnak az össze­sítő jelképét látta, amelynek ő a forradalmi tűzhalálát — s az abból való megtisztult fel­támadását — kívánta. Ady Nagyvárad és egy évi párizsi tartózko­dás után 1905. január derekán érkezik Bu­dapestre, mint a Budapesti Napló szerződte­tett munkatársa. Eleinte a Páris szállóban la­kik, majd amikor régi barátja, Bíró Lajos is feljön Pestre Nagyváradról, közösen vesznek ki egy udvari hónapos szobát Stern fűszeres Váci-körűt (ma Bajcsy-Zsilinszky út) 74. szám alatti földszintes lakásában. Szerkesztő­ségük a Honvéd utca 10. alatt van, a Pallas Nyomda házában; szórakozóhelyük ekkori­ban a közeli Szabadság kávéház. Menjünk sorra. A Páris szálloda (Bajcsy-Zsilinszky út 25., Zichy Jenő utca sarok) ma hivatal-ház: a MÁV magasépítési főnöksége és a Beruhá­zási Bank egyik osztálya van benne. Sternék földszint 3. számú egykori lakásában most Erdős Lajos szakiskolai tanár családja lakik. A szerkesztőség épülete ma a Kossuth Nyomdáé. A Szabadság kávéház helyén — az Aulich és Báthori utca sarkán —a Sparta­cus cukrászda van. Ady és Bíró „társbérlete" nem tarthatott sokáig, mert Ady 1906 tavaszán ismét a Páris szállóból küld levelet Lédának. 1906 nyarán újabb — több mint egy esztendeig tartó — párizsi út következik, s mikor 1907. szeptem­berében hazaérkezik, a Meteor szálloda IV. emeletén bérli a leghátsó udvari szobát. Dél-Ady Endre szobra a Liszt Ferenc téren (Csorba Géza alkotása) 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom