Budapest, 1967. (5. évfolyam)

11. szám november - Kunszery Gyula: Ady Endre Budapesten

Emléktábla az egykori „Három Holló" vendéglő falán (Csorba Géza müve) utánjait az épület földszintjén levő kávéház­ban tölti meghitt baráti társaságban. A szálló épületében ma a VII. kerületi tanács van (Lenin körút 6. sz.). A Meteor kávéház he­lyén Hírlapbolt és Ibusz-iroda működik. Az éjszakába, sőt hajnalba nyúló esték színhelye már ekkoriban is a legendás Három Holló vendéglő szeparéja az Andrássy (Nép­köztársaság) úton, vagy a közeli Nagymező utcai Fővárosi Orfeum télikertje. Az előbbi helyén, a 24-es számú ház földszintjén most az Állami Balett Intézet gyakorlóterme van. Az egykori orfeumból Operettszínház lett, télikertjéből pedig — Táncpalota. A Három Hollónak, sok Ady-vers születési helyének s a forrongó új magyar irodalom egyik centru­mának irodalomtörténeti jelentőségét emlék­tábla hirdeti a házfalon. Átellenben, a 35. szám alatt volt a kétes hírű Helvéáa kávéház; itt zendültek fel először Reinitz híres Ady­dalai. Ma a Nemzeti Bank egyik osztálya van a helyén. Mikor 1909 őszén visszaérkezik harmadik párizsi útjáról, hűtlen lesz a „hitvány" Meteor szállóhoz, s az István Király szállodába köl­tözik, a Podmaniczky (ma Rudas László) utca 8. szám alá, s még a következő évben is itt la­kik, ha Pesten tartózkodik. A ház ma is szál­lóhely: a Közgazdaságtudományi Egyetem „Rudas László" kollégiuma. Ekkor már La­jos öccse is Pestre került, főgimnáziumi ta­nár, a Visegrádi utca i8lb. alatt van szépen berendezett háromszobás lakásuk, s Endre naponta hozzájuk jár ebédelni. 1911-től házasságkötéséig — kisebb-na­gyobb megszakításokkal — a hotelszobák lakójának" állandó szállója a Dorottya utca 2. szám alatti Magyar Király szálloda; ezt a húszas években lerombolták, a helyén épült a Futura székháza; ma itt van a Belkereske­delmi Minisztérium. Közben megválik a Budapesti Naplótól; főmunkatársa s legfőbb vonzereje lesz az A Veres Pálné utca 4-es számú ház első emeletén lakott Ady feleségével, Csinszkával (Birgés Árpád felvételei) 1908-ban meginduló Nyugat folyóiratnak. (A Nyugat szerkesztőségének kanyargó ván­dorútja: 1908—09: VII. Sajó utca 5/a. 1910—12: V. Mérleg utca 9. (a Hatvany-cég pesti székháza). 1913—16: IX. Lónyay (ma Szamuely) utca 18. 1917—19: VI. Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) út 51. III. e.). 1911—12-ben, miközben a Magyar Ki­rály-ban hál, szinte második — nappali — ott­hona Léda húgának, Brüll Bertának Korona­herceg (ma Petőfi Sándor) utca 6. szám I. emeleti lakása. Mint Ady Lajos hitelt érdem­lően írja: „Késő estig ott tanyázott. Külön szobája, telefonja volt itt, s a pamlagon heve­részve csöndes borozgatás közben végigtelefo­nálta összes pesti ismerőseit." Budapesti életmódjáról önmaga írja: „A Duna partján démonok űznek csúfot ve­lem . . . röhejes mámorba kerget vijjogó, éji csa­pat.. . céda lányokhoz hajt durva öröm, a bor ad álmot s a poharamat összetöröm . ..". Természetesen, ez az életmód időnként meg­rendíti egészségét, s ha nem telik külföldi gyógykezeltetésre, helybeli szanatóriumokba, üdülőkbe vonul. 1912-ben — előbb mint beteg, majd mint üdülő — csaknem egy tel­jes évet tölt a Városmajor Szanatóriumban. (Városmajor utca 64/66.) A háború alatt az épület kiégett, a telkén új bérház épült. Az év végét öccse II. Lövőház utca 13. szám alatti új lakásában tölti, ahol külön szo­bát rendeztek be számára; de nem sokáig bírja a pedáns polgári rendet, s hamarosan visszaköltözik a Magyar Királyba. 1913 őszén újabb gyógykúra következik, előbb csak pihenés formájában a hűvösvölgyi Park-penzióban, majd egészségi állapota rosszabbodtával az Új Szent János kórház ma is fennálló Wodianer pavilonjában. Végül pedig, a következő év elején, a városligeti Park-szanatóriumba költözik. 1915. március 27-én Budapesten köt há­zasságot a Csinszkának becézett Boncza Ber­tukával. A polgári esketést a Városházán maga Bárczy István polgármester végzi, az egyházi szertartás színhelye a budai Szilágyi Dezső téri református templom. Ezután két évig távol a fővárostól, felesége csúcsai kas­télyában él. Csak az após halála után, 1917-ben költöznek fel Pestre, az öreg Boncza Ve­res Pálné utca 4. szám alatti első emeleti laká­sába. A bérház falán ma márványtábla hir­deti, hogy itt volt Ady Endre első és utolsó lakása — s hogy a szöveg nem túloz, azt az előbb elmondottak eléggé igazolják. (A la­kást most dr. János Áron ügyvéd lakja, Ká­rolyi Mihály volt jogtanácsosa). Ady nem sokáig élvezte lakályos új pesti otthonát. 1918 őszén újból súlyosan — im­már halálosan — megbetegedett; a következő év elején a már említett Park-szanatóriumba kellett szállítani, ahol pár nap múlva — ja­nuár 27-én — meghalt. Ady életének az utolsó stációja az akkori Aréna, ma Dózsa György út 84 b. szám alatt állott; a háború alatt bombatalálat érte; maradványait be­építették a Szakszervezetek Országos Taná­csa elnökségének székházába. Adyt a Nemzeti Múzeum oszlopcsarnoká­ban ravatalozták fel, onnan kísérték koporsó­ját országos részvét mellett a Kerepesi teme­tőbe. 1930-ban felállítják sírján Csorba Géza remekbe készült síremlékét. 1935-ben róla nevezik el a rózsadombi Bimbó utcát. Szob­rát, mely ugyancsak Csorba Géza alkotása, csak napjainkban állították fel a Liszt Ferenc téren. Budapest szerette és szereti Ady Endrét. Szeretetünk zálogaként még néhány emlék­tábla kívánkozik a fentebb feltérképezett he­lyek egyikére-másikára. Ám leginkább azzal mutathatjuk ki szeretetünket, ha olyan „eme­letes" Budapest megteremtésén fáradozunk, amely mindenképpen méltó az Ady megál­modta új, független, emberséges Magyaror­szág fővárosi rangjára. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom