Budapest, 1967. (5. évfolyam)
11. szám november - Dr. Sárkány Jenő: A főváros csecsemőhalandóságáról
A különböző országok kisdedhalálozása egymástól jelentős fokban eltér. Az ábrán az l — 4 éves gyermekek halálozását látjuk io ooo hasonló korú élőre számítva. A felsorolt országok közül Svédország érte el a legalacsonyabb szintet (nem egész 7 . Portugália értéke ennek majdnem tízszerese. Hazánk indexe alacsonyabb, mint Olaszországé vagy Lengyelországé, és Portugáliáénak csupán t\4~e. Csehszlovákia, Hollandia és Anglia értékei a hazánkénál kisebbek. Budapest kisdedhalálozása már 1960-ban elérte a 10%«-es szintet, vagyis olyan értéket, amely Csehszlovákia vagy Hollandia 1963. évi mutatójának felel meg. 1961 óta folyamatos a kisdedhalálozás csökkenése, és 1964-ben már az index 8 s., alatt volt, vagyis alacsonyabb, mint Hollandia, az Egyesült Államok vagy Anglia mutatószáma. A főváros kisdedhalálozásának szerkezete ugyanazt a haláloki megoszlást mutatja, mint a legfejlettebb országoké. nagymértékben befolyásolja a később születendő generáció életkilátásait. Vannak a családtervezésnek régi, már hagyományosnak tekinthető, és vannak korszerű módszerei is. Egyesek a leendő anya szervezetét, idegrendszerét és endokrin apparátusát nagyobb mértékben veszik igénybe, mások jóval kevésbé; tehát vannak ma már kíméletes eszközök is. Általánosan elfogadott, hogy a terhesség művi megszakítása a családtervezés legkíméletlenebb formája, ami veszélyezteti az anya egészségét. Kihatása a később születendő magzatokra sokféle vizsgálat tárgya volt. Több tízezer fővárosi újszülött adatait vizsgálták meg abban az összefüggésben, hogy szerepel-e anyjuk kórelőzményeiben művi terhességmegszakítás és milyen volt az újszülöttek súlya? Az anyáknak kb. kétharmada nem tett említést művi vetélésről. Ezek szülöttei között 95 ezrelék volt a 2500 g-nál, és 16 ezrelék az 1500 g: nál kisebb születési súlyú. Ezeknek a csecsemőknek 29,2 ezrelék volt a halandósága, míg ugyanebben az időben a fővárosi mutatószám 42,0 ezrelék. Ha az anya kórelőzményében 1 vetélés szerepelt, a koraszülöttek aránya az élveszülöttek között 128 ezrelékre emelkedett; kettő esetén már 154-re, három vagy több esetén pedig 169 ezrelékre. Ijesztő a csecsemőhalálozás alakulása: ez 1 előzetes művi vetélés után 50 ezrelékre, 2 és annál több után nem kevesebb mint 92,1 ezrelékre ugrott. Igen jelentős a közel 50%-os halálozású, 2000 g-nál kisebb születési súlyúak arányszámának növekedése, az előzetes művi vetélésektől függően. Előfordulásuk a vetélést be nem vallottaknál 35; 1 művi vetélés esetén 54; 2 esetén 69 — 3 és több esetén pedig 76 ezreléket tesz ki. Aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy a 2000 g-nál kisebb születési súlyúak arányszámának magas és évről évre emelkedő arányszáma összefüggésben áll az adott szülést megelőző egy vagy több művi vetéléssel. Az élveszülöttek születési súly szerinti meg -oszlásának megváltozása, a kis súllyal születettek arányszámának gyors növekedése nemcsak a halandóság szempontjából jelentős. Említettük, hogy a 2000 g-nál kisebb születési súlyúak 1 éven belüli halandósága a fővárosban 48—50%, a 2500 g-nál kisebbeké 24—28%, míg a 3000—4500 g-osakét sikerült 0,6—0,9%-ra leszállítani. De míg ez utóbbi kategória életben maradt, a szülöttek több mint 99%-át kitevő csoportjának életkilátása, testi, szellemi fejlődése és teherbíró képessége kitűnőnek mondható, — mindezen jellemzők vizsgálata az életben maradt koraszülötteknél annál inkább ad okot borúlátásra, mennél kisebb a születési súly. Gyermekorvos előtt jól ismert tény, hogy a 2000 g-nál kisebb súlylyal születettek életben maradt, 50—55%ot kitevő kategóriája milyen gyakran szenved különböző fejlődési rendellenességekben, az idegrendszer újszülöttkorból származó sérüléseiben, az érzékszervek fogyatékosságaiban, bénulásokban, szellemi gyengeségben, epilepsziás görcsökben, idiotiában, továbbá milyen gyakori közöttük a vérszegénység, angolkór, és a fokozott esendőség mindenfajta fertőzéssel szemben. Gondozásuk, felnevelésük éveken keresztül megkülönböztetett figyelmet és áldozatkészséget követel. A fogyatékos gyermekotthonok gondozottjai között ez a kategória feltűnően magas arányszámmal szerepel. A terhes méh kiürítése még a legszakszerűbb körülmények között is bizonyos veszélyekkel és nem elhanyagolható hátrá-7
