Budapest, 1967. (5. évfolyam)

9. szám szeptember - Volly István: Pest-Buda dalai

Volly István PEST-BUDA DALAI „Pesti utcán mikor járok azzal, akit szeretek ..." — így dalolja egy kedves női hang a budapesti rádióban. Vajon miféle muzsikát, hányféle pest-budai vonatkozású dalt juttat eszünkbe a rádióbeli andalgó ritmusú, levendulaillatú dalocska ? i. Kevés zenekedvelőnek jut eszébe, hogy a legszebb magyar „honvágydalt" egy pesti ifjú írta. Mégpedig kereken négyszáz évvel ezelőtt, amikor lófarkas lobogót lengetett a szél a budai vár ormán, és Allah-ot kiáltott esténként a toronyban a török. Talán éppen azért olyan szívbemarkoló a dalszöveg, mert száműzetésben született. Aki benne él ebben a gyönyörű városban, az igazában sohsem érzi meg, hogy mit veszíthet vele, ha itt kell hagynia örökre . .. 1541-ben a török császár katonái kardcsapás nélkül besétáltak Budavárba, és a meglepett pestbudaiak közül sokan menekültek első rémületük után Tiszántúlra, Felvidékre. A hatéves Bornemisza Péter szüleivel együtt indult útra, itthagyva házacskát, boltot, Duna-parti játszóteret, gyermekkori emlékeket. Nemsokára elvesztette szüleit is. Az árvát a felvidéki Balassi család vette gondozásba. Húszegynéhány éves korában elküldték őt egyetemre Itáliába és Németországba. Útrakelése előtt írta a búcsúdalt egy korabeli ének dallamára. így született a volt pesti ifjú első nagy költeménye — korának nagy búcsúéneke —, részben az elválás fátyolozott fájdalmával, részben a kalandosnak ígérkező út „víg kedvében". És ezzel a dallal vált őmaga is százada költőjévé. 2. „Komárom, Budavár körül van kerítve" ezt a katonanótát már hallottam évtizeddel ezelőtt dunántúli gyöngyösbokrétásoktól. A széphangú vitnyédi menyecske, Horváth Lajosné Szalai Ágnes idézte, a „Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem" verssel, a többiek a katonás szöveggel, mert hiszen minden régi dalnak, népdalnak több arca mosolyog felénk: szerelmes, katonás, bánatos vagy tréfás szövegű, mikor s melyik jut felszínre az emlékezetből. A katonás szövegben már akkor feltűnt, hogy éppen azt a két várost emlegeti, amelyik a szabadságharcban legtöbbet szerepelt dicsőségesen! Budavár körülvétele és megvívása volt a szabadságharc utolsó igazi nagy győzelme, Komárom megvédése pedig a szabadságharc utolsó sikeres védekező csatája, és úgy lehet, ez a dalunk volt a szabadságharc utolsó bizakodó katonanótája, 1849 nyárutóján. Utána már csak gyászdalok sírhattak ... De ebben még a kuruc csaták hangja cseng. A versforma és dallam visszavezet a kuruc időkbe: Szencsey György kódexében olvasható II. Rákóczi Ferenc idejéből ez a kuruc dalszöveg: „Mit búsulsz, kenyeres, midőn semmid sincsen" ... A versformának — és dallamnak — ez lehet az őse. Ha nem is négyszáz éves, mint Bornemisza búcsúdala — de legalább két és fél évszázada bujkálhat Dunántúlon, és örüljünk a véletlennek, hogy a bokrétásoknak ez is eszükbe ötlött a sok szép csárdásdal sodrásában, és a pest-budai vonatkozású dalt ilyenképpen feljegyezhettük. Azóta elfelejthették már ők is. Jómagam sem emlékeznék reá jegyzeteim nélkül. Az Felföldet bírják az kevély nímötök, Szerémségöt bírják az fene törökök. Vájjon s mikor lészön jó Budában lakásom! Légyön isten hozzád, áldott Magyarország, Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság, Vájjon s mikor lészön jó Budában lakásom! Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában, Bornemisza Pétör az ő vig kedvében. Vájjon s mikor lészön jó Budában lakásom! Megkapó, hogy a volt pesti ifjú, a „Pétör" — milyen ízesen használja a Duna-Tiszaköz „ö"-ző nyelvjárását! „Vájjon s mikor" láthatta viszont megénekelt szülővárosát? Soha többé életében! A felvidéki Balassi várakban élt, Liptóújváron, Detrekőn, és egy ideig nevelgette nagy költőnket, Balassi Bálintot. Egykori tankönyvükben, egy vaskos esztergomi kódexben, ma is olvasható Bálint gyermek pocákkal tarkított, gyermekes betűivel: „az kigyelmed tanítványa, Balassi Bálint" ... Tanító és diák együtt dalolgathatta: „Vájjon s mikor lészön jó Budában lakásom!" Ma minden iskolásgyermekünk hanglemezről hallgathatja énekórán . .. Kardomnak csörgése, puskámnak zörgése, Hajnali harangszó a rózsám kebele! Buda városából hogyha el kell menni, Bús szivem bánatát nehéz elviselni! 3-„Hej, Budavár, Budavár!" — süvítette fülembe Szandavár alján egy nagyon öreg ember, a falu volt dudásának utóda. Nógrádban, Hontban öregapáink idejében még sok-sok dudás muzsikált, olyanfélék, mint Mikszáth novellahőse, Lapaj, a híres dudás. Egy dudás egymaga kiszolgált háromnapos lakodalmat, vagy bált. „Két dudás nem fér meg egy csárdában!" — hirdeti a közmondás. Miért? Mert egy duda is éppen elég hamis hangot süvít, hát még kettő! A nógrádi és honti várak alatt minden faluban ismerik ezt a dudanótát, csakhogy ma már nem a dudás fújja, hanem a cigánymuzsikusok húzzák. Van-e valami történeti háttere annak, hogy éppen a végvárak vidékén emlegeti a nóta Budavárt? Gondoljunk arra, hogy százötven éven át onnan jöttek a törökök ezekre a végvárakra rajtaütni. A nógrádi és honti he-16