Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Hajnóczi Gyula, Szilágyi Lajos, Vida Zoltán, Gaál Jenő írásai

népi demokratikus, hanem világjelenség. A Constanze c. nyugatnémet folyóirat 1962 novemberi számának első oldalán öles betűkkel állt a szöveg: Ich suche eine Frau. Egy 34 éves jómegjelenésű mérnök, méghozzá „vevőszolgálati" mérnök, kereste a neki megfelelő asszonyt. Pedig egy ilyen beosztásban levő embernek — elvileg — igazán nem volt nehéz találnia megfelelő élettársat. Mégis, kénytelen volt felkeresni a valóban profithajhászó házasságközvetítőket, akik alkalmankint 180 DM-t kértek tőle. Ezt a problémát boncolta a pár évvel ezelőtt nálunk is bemutatott amerikai film, a Kallódó emberek is — s a megoldás szükségességét bizonyítja a már többször emlegetett prágai Seznamka. Hát ha Prágában lehet, akkor csak idézhetem Nyárádi Éva 1964 márciusi cikkének címét: „Budapesten miért ne ?" lehetne ... Ha nem is ugyanaz, de valami, ami segít megoldani ezt a nagyon is komoly és hétköznapi problémát. Mert az már részletkérdés, hogy Magányosok Klubja vagy más szervezet jön-e létre nálunk de ideje, hogy létrejöjjön, mert az élet követeli. Egyébként nem tagadom, hogy sem a nyugaton levő Egyedülállóak Klubja, sem a prágai Seznamka működési formáját nem tartom megfelelőnek. Az előzőnek csak a „jogilag" hajadonok és fiuk lehetnek tagjai — az özvegyek és elváltak, akiknek talán még több szükségük volna egy új élettársi kapcsolatra, nem tehetik be a lábukat a klubba. A Seznamka tudomásom szerint 70 koronáért 6 hónapon át háromszori alkalommal kartotékrendszer alapján ismerteti össze a jelentkezőket. Természetes, hogy minden szervezetnek fenn kell magát tartania, és én nem is a 70 koronát kifogásolom, hanem a módot. Miért kell valakinek a más véleményére, a beosztott ügyintéző döntésére bíznia magát, miért nem lehet a saját ízlése, szubjektív impressziója alapján kiválasztania a társát? Változatlanul eddigi elképzelésemet kell javasolnom: a klub formát, ahol minden kényszer nélkül, társasági alapon jöhetnek létre ismeretségek, szabadon, a régi bevált közmondás alapján: similis simili gaudet. Természetesen, hogy a klub, mint jogi személy, a maga alapszabályzata alapján elő tudná segíteni az intézményes házasságközvetítést is; ugyanakkor kötetlenségével nem riasztaná vissza az embereket, itt mindenki szabadon, önként vállalhatná élete rendezését. Ezek ma már csak részletkérdések. Az ilyen célt szolgáló szervezet megszületését nem akadályozhatja meg senki sem. Vida Zoltán GAÁL JENŐ Diplomatervek, szakdolgozatok a főváros jövőjéért A Hazafias Népfront budapesti elnöksége — Fővárosi Tanács V. B. közösen — érdekes kezdeményezés megvalósításához fogott hozzá az elmúlt év őszén. A kezdeményezés nagyobb figyelmet, több nyilvánosságot érdemel. Lényegét röviden így lehetne összefoglalni: vigyük közelebb az élethez az egyetemeken, főiskolákon végzett tanulmányokat, a kutató munkát. Ismeretes, hogy a budapesti egyetemeken és főiskolákon évről évre több száz diplomaterv, szakdolgozat készül. Fddig az volt a helyzet, hogy a témák kijelölése a tanári kar feladata volt, ami nehézkesen, erőltetetten történt. Sokszor úgy kellett valósággal „kiagyalni" az ötleteket. Az egyik egyetem tanára elmondotta, hogy a diplomatervek kiadása előtt mindig nagyobb figyelemmel olvasta az újságokat, azokból lesett el ötleteket, napilapokból ollózta ki a főváros problémáit, fejlesztési, rendezési gondjait, s ezek alapján fogalmazta meg egyegy diplomaterv címét. így azután nem lehet csodálkozni azon, hogy a diplomatervek, szakdolgozatok — melyekbe óriási munkát fektettek — évről évre elkallódtak, senki sem törődött velük. Nem egy egyetemen, főiskolán 10—15 év diplomaterv termése raktárba zsúfolódott — értéktelen lim-lomként kezelve —, hogy végül is a szemétre vagy a MÉH telepre kerüljön. Elképzelhető, hogy mennyi gazdag ötlet, felvillanó javaslat veszett el így nyomtalanul, mindörökre, eltemetve a feledés homályába. E tarthatatlan állapoton kívánt segíteni a Hazafias Népfront budapesti elnökségének javaslata: állítsuk hasznos cél szolgálatába a diplomaterveket, szakdolgozatokat! A feladat világos. Ne meddő, senkit nem érdeklő témákon dolgozzanak a jövendő építészmérnökök, ne mondvacsinált problémákon törjék a fejüket a jövő közgazdászai, jogászai, hanem olyan kérdéseken, melyek Budapest mai, élő fejlesztési problémái. Sok eldöntetlen, tisztázatlan fejlesztési és rendezési kérdés van Budapesten. Szakemberek, hivatali szervek vitatkoznak azon, mit hová, hogyan építsünk. Az utóbbi években tapasztalható volt az is, nem csak a hivatalos szervek és a szakemberek érdeklődnek Budapest jövője, fejlesztése iránt — társadalmunk szinte minden rétege örvendetes érdeklődést tanúsít Budapest egy-egy rendezési tervével kapcsolatban. Nem magától értetődő-e, hogy a kérdésekhez szervesen kapcsolódjanak az egyetemeken belül folyó munkák is? Jogos az a követelmény, hogy az új szakemberek ne tértől és időtől elvonatkoztatva végezzék szakmai, tudományos tevékenységüket, hanem a ma érdekes, izgalmas feladataihoz próbáljanak segítséget, ötletet adni. Ugyanakkor senki sem várhatja, hogy e diplomatervek, úgy ahogy vannak, kész, elfogadásra alkalmas, kiérlelt tervek legyenek. De azt el lehet várni e fiataloktól, hogy friss, újszerű javaslatokkal álljanak elő, olyan új koncepciókkal, melyek további gondolkodásra késztetnek. Csak javára válhat egyegy ügynek az, ha a döntés előtt minél több alternatívát, megoldási módozatot ismernek meg az illetékesek. jók lehetnek az ilyen diplomatervek még akkor is, ha nem ma vagy holnap, hanem csak a későbbiekben valósíthatók meg, a népgazdaság teherbíró képességétől függően. Csak példának említsük meg Zoltai István szigorló hallgató diplomamunkáját; ő tavaly a Népliget területére tervezte a modern művészetek múzeumát. Szilveszter Ádám a Rákóczi út és Múzeum körút sarkára tervezett egy 14 emeletes szállodát. Lehet, hogy ezek bizarr, talán kivihetetlen terveknek tűnnek, valójában mindenképpen elgondolkoztatok, még akkor is. ha csak negatív értelemben tanulságosak. Öt-hat javaslatból, ötletből mégiscsak könnyebb a döntést hozó szerveknek a legreálisabbat, a legmegfelelőbbet kiválasztani. A Hazafias Népfront budapesti elnöksége a Fővárosi Tanács V. B. közösen a legjobb diplomamunkákat, szakdolgozatokat nyilvános kiállításon mutatta be a múlt év folyamán. E kiállításon a szakemberek, de az érdeklődő közönség is véleményt nyilváníthatott, javaslatokat tehetett egy-egy témával kapcsolatban. A legjobb diplomaterveket a Fővárosi Tanács V. B. jutalomban részesítette. S arról is beszámolhatunk már, hogy a múlt évi kiállításon bemutatott diplomatervek egy részét a gyakorlatban is felhasználták. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Közlekedési Üzemi Tanszéke által beküldött diplomaterveket a rővárosi Tanács, a Fővárosi Autóbuszüzem és az UVATERV hasznosította. Menczur Anikó reprezentatív felmérésére támaszkodva a belvárosi utazási igény alapján állították be a 81-es autóbuszjáratot az Üllői úti lakótelepre. A Fővárosi Tanács e munkára támaszkodva dolgozza ki az új lakótelepek közlekedési tervét. Gilicze Éva diplomatervében újszerűen számította ki a Kelenföldi új lakótelepről történő utazások számát és irányát. Eredményeit az Autóbuszüzem a telep közlekedéssel való ellátásánál alapul veszi, és a diplomatervben javasolt viszonylatot valósítja meg, a végállomás csekély módosításával. Giro László típusterveit az üzemanyagtöltő állomások kialakításához és forgalmi tervéhez, a vonatkozó pályázat kiírásánál és feldolgozásánál alapként használták fel. S még lehetne sorolni a hasonló példákat. Ezzel az akcióval nemcsak a főváros gondjain tudunk segíteni. Úgy gondoljuk, hogy a Népfront ezzel a kezdeményezéssel is közelebb kerülhet a fiatal műszakiakhoz, szakemberekhez, akik éppen akkor lépnek ki az életbe igazán, akik csak ezután kapcsolódnak be a társadalom építő munkájába. A Népfront lehetőséget kíván adni arra, hogy e fiatal szakemberek közelebb kerüljenek a közélethez és tehetségükhöz mérten részt vállaljanak abból. Nem lehet közömbös társadalmunk számára sem, hogy az első lépések nyomán milyen hatások, milyen politikai akciók érik a fiatal embereket. Ugyanakkor saját fejlődésük is megkívánja, hogy megismerjék fővárosunk gondjait, problémáit. Résztvenni Budapest szépítésében, építésében — megtisztelő feladat a fiatalok számára. Ez az akció is segít abban, hogy fiataljaink igazi patrióták, a szülőhaza tisztelői legyenek. Aki csak egy kicsit is kiveszi részét szülőföldje fejlesztéséből, az mindjárt másképp is néz arra, jobban magáénak érzi, segítőkészen áll a közösség rendelkezésére. Akciónkat ebben az évben tovább folytatjuk, s még nagyobb figyelemre számítunk társadalmunk részéről a fiatal diplomások munkája iránt. Mit ábrázol a fenti kép? Netán a magyar parlamentet? Korántsem. Hanem a bécsi ún, ..fünfhausi" plébániatemplomot, ameíy a Westbahnhof köreiében a Gürtelen emelkedik. Éppen száz éve, tehát a mi parlamentünknél egy emberöltövei korábban épült. A feltűnő egyezest bizonyára kellőképpen magyarázza az a tény. hogy az országház tervezője, Steindl Imre. tanítványa volt a templomot építő Friedrich Schmidt neves bécsi műépítész-tanárnak. Nagyon valószínű tehát, hogy Steindlt mesterének példája ösztönözte a neogótikus tornyok és a kupola ritka merész kombinációjára. k. gy. 31