Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Hajnóczi Gyula, Szilágyi Lajos, Vida Zoltán, Gaál Jenő írásai

hogy nem túlzott-e a polgárvárosi amphitheatrum kiegészítése, ugyanakkor amikor ugyanabban a bizottságban szereplő szakemberek Aquincum ügyét egzisztenciálisan érintő városrendezési kérdésekben bizonytalan álláspontot képviselnek — vagy semmilyet se. az elmondottakat: Óbuda belterületének szanálása és újjáépítése a főváros ókori múltjának nagyvonalú demonstrációját nem teszi lehetővé. Erre — szerencsétlen szétdaraboltsága ellenére — csak a külterületi Aquincum polgárváros és környéke alkalmas. Ezért arra lenne szükség, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség vizsgálja meg annak a lehetőségét, miként emelhetné az országos viszonylatban kiemelt műemlékvédelmi feladatok rangjára Aquincum polgárvárost, már ebben az ötéves tervidőszakban, az összesűrűsödő, gyorsuló események miatt, és hasson oda, hogy az antik város műemléki és urbanisztikai egységessége a városrendezési szervek előtt a legmesszebbmenóen elismertessék. Végül a Főváros Tanácsa az Építésügyi Minisztériummal karöltve írjon ki nyilvános tervpályázatot annak a területnek a rendezésére, amelyet az aranyhegyi pályázat kiírása olyan óvatosan kikerült: a Közép-Európában egyedülálló antik város környékének megtervezésére. Hozzászólás dr. Hajnóczi Gyula: Aquincumi panaszok című CÉÉZ A Fővárosi Tanács Városrendezési osztálya részéről Hajnóczi dr. cikkével kapcsolatban több fontos megjegyzésünk, észrevételünk van. A szerző helyesen taglalja, hogy egy rekonstrukció alá kerülő városrészben a régészeti emlékek legmegfelelőbb feltárását és megtartását a legjobb városrendezési tervekben sem lehet hiánytalanul biztosítani. Az élet elsődleges feladatait, a rekonstruált városközpont jól funkcionáló folyamatait mindenképpen ki kell elégíteni. Ugyancsak belátja a szerző, hogy egyes esetekben a régészeti emlékekre fordított anyagi erők nem arányosak a nyert kulturális értékek kiaknázási lehetőségeivel, azaz nehezen oldható meg a régészeti emlék őrzése, bemutatása, folyamatos karbantartása stb. Míg ezeket a helyes szempontokat a szerző Óbuda központjának rekonstrukciója esetében elfogadja és helyesen értelmezi, ezzel ellentétben teljesen megváltozik a szemlélete, amikor Aquincum bemutatását és az ezzel kapcsolatos feladatokat tárgyalja. |g»z, hogy ez utóbbi esetben nem egy városrész rekonstrukciójáról van szó, hanem az ott levő mérnöki műtárgyak, létesítmények problémájáról. Ám úgy látszik, hogy a szerző az előzőekben helyesnek tartott szemléletét itt már megváltoztatja, mondván, hogy a városrendezésnek a mérnöki létesítmények módosításával, átépítésével könnyebb a helyzete, mint az előbb említett rekonstrukció esetén. Alapvetően ebből a meggondolásból ered a cikknek ez a helytelen szemlélete, mely csak arra jó, hogy a Budapest műemlékeiért aggódó jószándékú laikusokat a városrendezés és az illetékes fővárosi szervek ellen hangolja. A szerző arról ír, hogy az eszterogmi vasútvonal úgy került kitűzésre, hogy töltése Aquincum északi részét lemetélte a várostesttől és az amphitheatrummal együtt elszigetelte . . ." Ez állítással szemben megjegyezzük, hogy az említett vasútvonal annak idején úgy került kitűzésre, hogy figyelembe vette a pesti oldal körvasúti vonalának akkor már kiépült vonalvezetését és ezt összekötötte a vörösvári völgy természeti adottságait figyelembevevő, Esztergom felé tervezett vasútvonallal. A továbbiakban megemlített Aranyhegyi árok, valamint a magasfeszültségű távvezeték nem a műemléki megóvás elleni szemlélet eredményeképpen, hanem az igények kielégítése, az adottságok, valamint az akkori anyagi lehetőségek józan mérlegelése alapján épült meg. A továbbiakban a szerző úgy állítja be a Szentendrei út forgalmi rendezési tervét készítő Buváti tervezőket, mint akik nem ismerték a Vladár Ágnes-féle tervet és ezért, a szerző szerint, nem megfelelő tervet készítettek. A Buváti szakemberei nagyon jól ismerik a Vladár-féle tervet, egyeztették is elgondolásaikat Vladár Ágnessal és ennek megfelelően módosították a tervet, melynek alapján Vladár Ágnes is tudomásul vette az így elkészült forgalmi rendezési tervet. Az említett Vladár-féle tervet gyakorlati célokra felhasználni nem lehet. A Szentendrei útnak, a szentendrei HÉV vonalnak, továbbá a dorogi MÁV-vonal érintett szakaszának hídszerkezetekre helyezése a késői távlati jövő szempontjából is teljesen irreális javaslat. Még akkor is irreális lenne, ha szabad területen épülő létesítmények tervezéséről lenne szó. Az adott helyen még inkább irreális, mert ezeket a közlekedési vonalakat a forgalom folyamatos fenntartása mellett kellene a Vladár-féle terv szerinti módon átépíteni. Ez műszakilag is, anyagi vonatkozásban is teljesen irreális elképzelés. Amikor a főváros más, nagyobb forgalmú csomópontjai, az életveszélyes szintbeni kereszteződések kiküszöbölésére hosszú évek óta nem tudunk kellő anyagi erőt fordítani, amikor a főváros lakásínségének enyhítéséhez a legszükségesebb út-, csatorna-építést — a népgazdaság nagy anyagi áldozata árán — éppen hogy meg tudjuk oldani, akkor az ilyen irreális elképzelések és ezek számonkérése a fővárostól elfogadhatatlan és nélkülöz minden reális alapot. A szerző ezután negatív vonatkozásban észrevételezi az aranyhegyi tervpályázatot. A széles szakközvélemény előtt ismeretes, hogy a televízió telepítésének nem mindennapos feladata rendkívül bonyolulttá és nehézzé tette a tervpályázatot. Tovább növelte a feladat nehézségét az aranyhegyi lakótelep tervezése, ennek kapcsolata a televízió központi telepével. Ezeken a nagy feladatokon túl teljesen elhibázott lett volna a tervezőket tovább terhelni az Aquincum melletti közlekedési csomópont megtervezésével. Nem helytálló a szerzőnek az a megjegyzése sem. amely az Országos Műemlék Felügyelőségre hivatkozik oly módon, hogy az nem ismeri a Szentendrei út tervezésével kapcsolatos rendezési terveket. A szerző által aggályoskodónak nevezett bizottság megfelelő szakemberekből tevődik össze és számtalan esetben arra kényszerül, hogy a római emlékek feltárásában, kiegészítésében működő tervezőket józan és mértéktartó magatartásra intse. Ez a bizottság féltve őrzi a római kori emlékek történeti értékét, eredetiségét, és mindent elkövet, a reális lehetőségeken belül, annak megőrzésére, bemutatására. Eredményesebb és helyesebb lett volna a szerző részéről egy olyan szemléletű cikk megírása, mint amilyen szemlélettel foglalkozott Óbuda központjának rekonstrukciója vonatkozásában a műemléki megoldásokkal. Az ilyen cikknek az kell legyen a célja, hogy rámutasson a városi élet különböző szempontjainak összhangba hozatalára, a bonyolult kölcsönhatásokra, a különféle összefüggésekre és ezek együttes értékelése, elemzése, ötvözése mellett irányt mutasson — még ha kompromisszumok útján is — a reális lehetőségeken belül a leghatékonyabb műemléki megoldásra. dr. Hajnóczi Gyula cikke nem ebben a szellemben, inkább a szakmai sovinizmus sugallata alapján íródott, s ezért az általa felvetett irreális javaslatokat nem tudjuk elfogadni, magunkévá tenni. Szilágyi Lajos osztályvezető 2P Ifi. Gebhardt György: Aquincum. (A „Budapest" fotópályázatára érkezett felvétel)