Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Hajnóczi Gyula, Szilágyi Lajos, Vida Zoltán, Gaál Jenő írásai

is korszerű ui. a bemutatásnak, élménykeltésnek ez a módja, mind gazdasági, mind didaktikai, mind üzemeltetési szempontból kifogásolható: roppant lelassítja Óbuda újjáépítésének ütemét, az új épületek emelésénél az előregyártott elemek felhasználását kérdésessé teszi, a ráfordított anyagiak nincsenek arányban a nyert kulturális érték kiaknázási lehetőségeivel. Mindegyik ilymódon bemutatott emlékegyüttes ui. önálló kiállítás igényével lép fel, amelyben szükségszerűen ismételten el kell mondani azonos dolgokat a topográfiai összefüggések hiányában, őrzésük is nehézkes: a Korvin Ottó utcai kiállítás zárt ajtaját hiába kopogtatja a turista, a Flórián téri fürdő helyreállítása több mint egy éve kész, mégsem látogatható, a Meggyfa utcai védőépületek ez évben elkészülnek, de azt, hogy ki fogja őrizni, gondozni, még senki se tudja, talán a szomszédos iskola KISZ szervezetének tagjai. Mindez sokkal egyszerűbb lenne, ha az antik város felett nem lenne semmi más csak a földtakaró. Nos, van ilyen része a városnak, és ez a harmadik kerület „harmadik kerülete", a ma Aquincum néven ismert polgárváros. Aquincumban a körülmények sokkal kedvezőbbek arra, hogy a főváros antik múltjának kőbe írt és kőbe épített történetét „olvashatóvá", élvezhetővé és megérthetővé tegyük, mint a hajdani tábor területén, annak ellenére, hogy az emlékanyag itt nem annyira monumentális. A polgárvárosban ui. nem a múlt egy-egy foszlánya kerül elő esetlegesen itt vagy amott, hanem szinte egész fejezete megjeleníthető, mert az egyedi műemléki épületnél sokszorosan többet érő kultürérték maradt itt meg: az antik város urbanisztikai egysége, integritása. Sajnos, még ez az érintetlenség is viszonylagos, hiszen ismeretes, hogy a területet — városi tulajdon lévén — szabadon használták fel: az esztergomi vasútvonal úgy került kitűzésre, hogy töltése Aquincum északi részét lemetéíte a várostesttől és az amphitheatrummal együtt elszigetelte; a gázgyár és a gázgyári lakótelep is azután létesült, hogy a Papföld és a Csigadomb emlékei újra meglátták a napvilágot; az Aranyhegyi árkot fel-Aquincum műemléki helyreállítása a városias jelleg kidomboritására törekszik számolták és új medrét a városon keresztül ásták; a villamos távvezetékeket ugyanezen a nyomvonalon vezették stb. Mind olyan ténykedés, amelyre természetesen elengedhetetlenül szükség volt, a különböző megoldások civilizációs előrehaladásunkat szolgálhatták és demonstrálhatták, de hiányolták a kulturáltságot, azt a többletet, amitől a környezetünk emberiessége valójában emberivé válhat. Magam mindig úgy fogalmaztam meg az Aquincum körül kialakult helyzetet: egy mai városrendező bizonyára nem így oldotta volna meg feladatát, felismerte volna — és ki is aknázta volna — azt a nagy urbanisztikai lehetőséget, amit a szinte érintetlenül megmaradt antik település és a fejlődő, modern világváros találkozása jelent, s olyan megoldásra törekedett volna, amelyben az igények harmonikusan kielégítést nyernek. ilyesmit nem lehetett várni a felszabadulás előtti városgazdálkodásunktól, városrendezőinktől, — ha az igazsághoz hozzá is tartozik, hogy a műemlékek értékelésében, szerepének meghatározásában lényeges módosulások következtek be azóta. És mindezek — a szétdaraboltság, a részben való beépítettség — ellenére ez az a hely Budapesten, ahol metropolisunk múltjának a mélységeit ma is olyan nagyvonalúan mutathatjuk be, mint sehol máshol: maradt még hely bőven arra, hogy Aquincum városa, mint város legyen a tudománynak, a népművelésnek és a turisztikának különleges megbecsült helye. Ez a felismerés vezette — közel tíz évvel ezelőtt — a főváros akkori műemléki felügyelőjét, Horler Miklóst, hogy a Műegyetem Építészettörténeti tanszékével együtt távlati terv kidolgozásának szükségét felvesse Aquincum polgárvárossal kapcsolatban, és ezt a tervet a BUVÁTI Műemléki Szakosztályán Vladár Ágnes építészmérnöknő el is készítette. A távlati terv megszüntette az antik város szétziláltságát — teljesen radikális eszközökkel —: a kétpályás n. sz. gyorsforgalmú utat A polgárvárosi amphitheatrum helyreállított arénafala a párkány és mellvédkövekkel A polgárvárosi amphitheatrum északi lelátójának helyreállítása (A szerző felvételei)