Budapest, 1967. (5. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Hajnóczi Gyula, Szilágyi Lajos, Vida Zoltán, Gaál Jenő írásai

Dr. Hajnóczi Gyula Aquincumi panaszok 1966. évi júliusi számában dr. Póczy Klárával, a Budapesti Történeti Múzeum Ókortörténeti Osztályának vezetőjével, Aquincum felújítása címen cikket írtunk fővárosunk ókori elődjének — helyesebben: egyik városrészének — műemléki állapotáról, jövőjéről. A felszólítást a cikk megírására, az akkortájt újra induló fővárosi folyóirat szerkesztőségétől valójában Póczy Klára kapta, jómagam úgy keveredtem mellé társszerzőnek, mint Aquincummal több mint egy évtizede foglalkozó építész, a helyreállítások zömének tervezője, a kivitelezések irányítója. A szerkesztőség annak idején „valami hangulatosat" kívánt az antik városról, nos ily módon kezdtük írásunkat — Tóth Árpád idézettel —, és bizakodó hanggal folytattuk: most már minden jóra fordul a nemrég még libalegelőnek sem jó, elbitangolt állapotra kárhoztatott — kultúrértékekben felbecsülhetetlen gazdagságot magában foglaló — területtel kapcsolatban. Most magam írok — az elmondandók természete, hangja az „egy-személyes" felelősséget igényli —, felszólítás nélkül és pesszimistán, mert idő közben olyan események történtek, amelyek bekövetkeztétől féltem, de nem reméltem, s amelyek szükségszerűen megkeserítik a szót meg az írást. Magam írok azért is, mert félig-meddig outsider vagyok — szervezetileg minden esetre, mert az antik város sorsának irányításában, a róla való információk adásában hivatalosan szavam sincs, szakmailag azonban nem érzem magam annak, mivel az ókori építészettörténetre oktatom a leendő építészmérnöknemzedéket — és így sine ira et studio írhatok. Röviden: a polgárvárosi amphitheatrum köré „tervezett" forgalmi csomópontról és az aquincumi HÉV-állomás bővítéséről van szó. hogy Aquincum városszerkezete három önálló egységből tevődött össze, a légiós-táborból, ennek kötetlen szerkezetű elővárosából, illetve külvárosából és a helyi elromanizálódott lakosság településéből, a polgárvárosból. A tábor és elővárosa felett helyezkedik el Óbuda belterülete, az antik építészeti emlékanyag itt sokkal monumentálisabb, mint a harmadik városrészben, a polgárvárosban, de hiszen ez természetes is, mert ez a városrész volt a tartomány székhelye. A Castrum — a tábor —, és a canabae — az előváros — feltárása, értékeinek bemutatása és megőrzése azonban roppant nehéz feladat az élő, s napjainkban újraelevenedő város miatt, és még olyan ragyogó városrendezési tervek, mint amilyenek Mező Lajosé, sem biztosíthatnak neki kellő kibontakozást: az élet elsődleges feltételeit mindenképpen ki kell elégítenünk. Bebizonyosodott továbbá az is, hogy azok a kísérletek, amelyek a Castrum és a canabae napvilágra került épülétemlékeit fellelési helyükön, in situ, akarják bemutatni zárt építészeti tér kereteiben — Korvin Ottó utca, Flórián tér, Meggyfa utca helytörténeti múzeumok — tovább nem folytathatóak. Bármennyire Aquincum polgárváros, urbanisztikai helyzete a feltárások megindulásakor. Még sem a vasútvonal, sem a HÉV vonala, sem az Aranyhegyi-árok nem bontotta meg az antik város egységét Távlati terv az antik város műemléki egységének visszaállítására a közlekedő utaknak a rommező felett való átíveltetésével (BUVATI, Vladár Agnes terve)