Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Lőcsei Pál: Társtalanság, házasságközvetítés, erkölcs

Lőcsei Pál Társtalanság, házasságközvetítés, erkölcs A házassági hirdetések tömeges megjelenése, valamint néhány újság- és rádióriport már évek óta jelzi bizonyos rétegek érdeklődését a házasságközvetítés problémái iránt. Ennek hatására a „Tempó" szolgáltató szövetkezet engedélyt kért egy Budapest területén működő házasságközvetítő iroda felállítására. Kérelmét elutasították. Azóta figyelemre méltó vita kerekedett az ügyről a sajtó hasábjain; hosszabb-rövidebb írás jelent meg a Budapest-ben, a Magyar Nemzetben, az Élet és Irodalom-ban, számos levél és cikk a prágai házasságközvetítő iroda munkájáról a Nők Lapjá-ban. A vita lényegében egyetlen kérdésre összpontosult: szükség van-e házasságközvetítő intézményre, érdemes-e ilyet létrehozni és működtetni nálunk? Bár a legtöbben — különösen a személyileg leginkább érdekelt egyedülállók — e kérdésre határozott igennel válaszoltak, figyelmet érdemlő vélemények és érvek hangzottak el az intézmény létesítése ellen is. Némelyek azt tartják, hogy a házasságközvetítés nem igazi közügy, csupán néhány üzleti szellemű, íróasztalt kereső ember buzgólkodásának tárgya. Mások úgy vélik, hogy a társtalanok problémája létező probléma ugyan, de azt semmiféle szervezett házasságközvetítés meg nem oldhatja. Végül vannak, akik erkölcsi okokból ellenzik az intézmény felállítását: összeegyeztethetetlennek tartják a társadalom mai etikai normáival. Érdemes sorra venni e véleményeket, és szembesíteni a statisztika és a demográfia tényszerű álh'tásaival, a szociológia és az etika időszerű vizsgálódásaival. I. 320 ezer társtalan Budapesten Az egyedülállók, a családon kívül vagy töredék családban élő felnőttek száma és aránya a legtöbb civilizált országban emelkedő tendenciát mutat. E sajátos demográfiai réteg két legnagyobb csoportját az özvegyek és az elváltak alkotják. A jó táplálkozás, az orvostudomány és a közegészségügyi viszonyok gyors fejlődése a modern ipari társadalmakban megnövelte az áüagos életkort és csökkentette a megözvegyülés évenkénti arányait. De ugyanez a tényező ellentétes irányban is hat: megnöveli az özvegyi családi állapot időtartamát és ezzel együtt az olyan özvegyek számát, akiknek újraházasodási esélye életkoruk előrehaladásával fokozatosan csökken. Hosszabb távon ez lassú, de megállíthatatían növekedést eredményez, amelyet a világháborúk tömegpusztítása következtében két ugrásszerű növekedés tetéz. A XX. század magyar népesedési statisztikája, de különösen Budapesté rendkívül jellegzetesen mutatja a fent leírt tendenciák érvényesülését. Budapest özvegyei (1900—1960) Időpont Budapest össznépessége Az özvegyek száma és %-a az össznépességben 1900 861 000 51 000 5,9 1910 1 110 000 64 000 5,8 1920 1 232 000 90 000 7,3 1930 1 443 000 108 000 7,5 1941 1 713 000 128 000 7,5 1949 1 590 000 148 000 9,3 1960 1 805 000 149 000 8,3 Mivel i960 és 1966 között is folytatódott a fenti táblázatról leolvasható lassú növekedés, jelenleg mintegy 160 ezerre tehető Budapest özvegyeinek száma. Sokkal gyorsabb ütemben növekedett és növekszik ma is a törvényesen elváltak száma és népességbeli aránya Budapesten. Míg a XX. század első 60 évében az özvegyek lélekszáma hozzávetőleg megháromszorozódott, a törvényesen elváltaké huszonnégyszeresére (!) emelkedett. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a fővárosi bíróságok i960 óta 6—7 ezer házasságot bontottak fel évente, úgy a budapesti elváltak száma — az időközben újraházasodottak levonása után is — legalább 80 ezerre tehető. És ezen felül ott van még a válását nem legalizáló felbomlott házasságúak ismereden sokasága. Budapest elváltjai (1900-1960) Időpont Budapest össznépessége A törvényesen elváltak száma és %-a az össznépességben 1900 861 000 2 600 0,3 1910 1 110 000 6 600 0,6 1920 1 232 000 9 900 0,8 1930 1 443 000 23 100 1,6 1941 1 713 000 39 400 2.3 1949 1 590 000 36 700 2,3 1960 1 80S 000 63 000 3,5 Ez a félelmetesen gyorsnövekedés is összefügg azokkal a demográfiai tendenciákkal, amelyek számos fejlett európai és amerikai ország társadalmában fellelhetők. A roppant arányú iparosodás, a népesség faluból városba áramlása, a falu urbanizálódása, a nagyüzemi termelési formák uralma, a nők nagyarányú bekapcsolódása a kereső foglalkozásokba stb. — mind-mind lazítja a férji-apai egzisztenciára és egyeduralomra épült család hagyományos belső rendjét, és egyszersmind fokozza társadalmi illeszkedésének és adaptálódásának bonyolult terheit. Arra gondolva, hogy a társadalom mozgásának ezek a tendenciái hazánkban súlyos konfliktusok és megrázkódtatások közepette, a hatalmi és a gazdasági viszonyok radikális átalakulásával együtt érvényesültek, nem nehéz megérteni, miért ingott meg a házasságok és a családok jelentékeny részének stabilitása, miért került Budapest a világvárosok válási statisztikájának élmezőnyébe. A 160 ezer özvegy és a 80 ezer törvényesen elvált mellett a mai Budapest egyedülállóinak táborát még további 25 ezer nőtlen férfi és 55 ezer hajadon nő népesíti be, akik valamennyien 34 évesnél idősebbek. A nőüenek és hajadonok fiatal korosztályain kívül tehát mintegy 320 ezer olyan felnőtt él a magyar fővárosban, akinek vagy egyáltalán nem volt még házastársa, vagy válás, illetve özvegyülés következtében egyedül maradt. E 320 ezer főnyi sokaságot, persze, nemcsak sérült lelkű, elhagyatottságtól szenvedő emberek alkotják. De bizonyos, hogy közöttük sok tízezer csalódott, megkeseredett, reménytelenség felé sodródó ember van, aki életpárjának megkeresésében nagyon is rászorulna valamilyen közvetítő intézmény segítségére. A szervezett házasságközvetítés ügyét az ö helyzetük, törekvésük, igényük tűzte napirendre, rem pedig egy vagy néhány vállalkozó szellemű ember leleménye. E probléma forrását és lényegét azokban az objektív biológiai, gazdasági és társadalmi folyamatokban kell keresni, amelyek szüntelenül növelik a megözvegyült, elvált, magukra maradt emberek bonyolult konglomerátumát. n. Mit tehet értük a házasságközvetítés? A házasságközvetítés hatékonyságával szemben a legkomolyabb kételyt azok a demográfiai tények támasztják, amelyek a társtalanok nemek szerinti megoszlásáról beszélnek. A 320 ezer budapesti egyedülálló közül hozzávetőleg 253 ezer a nő, és csupán 67 ezer a férfi. Ez anynyit jelent, hogy minden társtalan férfira csaknem négy egyedülálló nő jut. Az özvegy nők száma több mint hétszerese (!) az özvegy férfiaké-KMtM