Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Bertalan János: Közel a kétmillióhoz

Bertalan János Közel a kétmillióhoz Az ipartelepítés és Budapest népességfelhalmozódása A nagyvárosi fejlődésben előrehaladó Budapest már a felszabadulás előtt nagy vonzerőt gyakorolt. Az ipar nagy részben Budapestre települt, és az ország népességének jelentős hányada ide összpontosult. Ebben nagy szerep jutott a főváros kedvező földrajzi fekvésének, a közlekedési hálózat centrális voltának és egyéb tényezőknek. A budapesti ipar kialakulása és a fejlődést meghatározó adottságok Az iparnak Budapesten való túlzott összpontosulása nem új keletű, hanem közel egy évszázad eredménye. Több, jelenleg is működő ipari üzem története a XIX. század közepéig nyúlik vissza. A legrégebbiek között az építőanyagiparhoz tartozó téglagyárakat említhetjük meg; első telephelyük a jelenlegi Moszkva téren volt. Innen szorultak ki fokozatosan Újlakra, Óbudára, a pesti oldalon pedig Kőbányára. A téglagyártás létrejöttének alapja az ún. kiscelli agyag volt. Már nem a helyi, hanem a helyzeti adottság hozta létre a másik nagy iparágat, a malomipart. A múlt században ugyanis mezőgazdasági termékeink — ezek között elsősorban a gabona és a liszt — felvásárlóhelye Budapest volt, fő piacát pedig a nyugati országok jelentették. Mivel az olcsó vízi út itt vezetett át, ez a körülmény a malomipar koncentrált telepítésének kedvezett. A malomipar fejlettségére és koncentráltságára jellemző, hogy 1870-ben Budapesten 14 malom üzemelt, évi kapacitásuk 5,9 millió q volt, és 2991 főt foglalkoztattak. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon 1870—1880 között évenként átlagosan 16,6 millió q búzát termeltek, a fővárosi malmok az ország összes búzatermelésének több mint 1/3-át tudták volna megőrölni. A budapesti malmok technikai berendezése nemcsak magyarországi, hanem európai viszonylatban is a legkorszerűbb volt. A harmadik iparág, amelynek Budapesten megvoltak az adottságai: az erjedési ipar. A budafoki és a kőbányai mészkőbe vájt pincékre alapult a borászat és a söripar. A vasútépítés korszakában indult nagyarányú fejlődésnek a vas- és a gépipar. A gyorsan épülő vasutak egyre több gördülőanyagot igényeltek. Ezt a konjunktúrát kihasználva, sorra alakultak a vas- és gépipari vállalatok; köztük a legjelentősebb a mai MÁVAG és az 1850-ben alapított Ganz Vagon- és Gépgyár volt. Ezenkívül Budapest, mint az ország legnagyobb fogyasztó piaca, a fővárosba vonzotta az élelmiszert, a textilt és az egyéb közszükségleti cikkeket gyártó iparágakat is. Fővárosunk azonban nemcsak a közszükségleti cikkeknek, hanem, más iparágak termékeinek is fogyasztópiaca. Az ipari üzemek egy része félkésztermékeket gyárt más üzemek számára. Nagy a budapesti ipar igénye elektromos gépekre, berendezésekre és szerszámgépekre. Ugyancsak nagy a központi közlekedési ágazatok gépigénye (villamoskocsik, autóbuszok, mozdonyok, vasúti személygépkocsik és ezek alkatrészei stb.). Ezért a közlekedési eszközöket gyártó és javító ipar nagyobbrészt szintén Budapestre települt. Az első világháború előtti Magyarország úgy rendezkedett be, hogy az ipar egy része (pl. az alapanyagtermelő bányászat) az ország periférikus vidékein talált helyet, másik része pedig — a feldolgozó ipar — zömmel a fővárosban. A közbeeső területek mezőgazdasági termelésre és legfeljebb a mezőgazdasági termékeket feldolgozó kisebb ipari üzemek telepítésére és üzemeltetésére szorítkoztak. Az Alföld ipar nélkül maradt. Ipari elmaradottságára jellemző, hogy 1938-ban, a gyáripari létszámot tekintve, az alföldi megyék iparában foglalkoztatottak száma alig haladta meg az ipari dolgozók összlétszámának 7 százalékát. Óriási fejlődésnek indult a főváros ipara a két világháború között, amikor Budapest a megkisebbedett ország szinte egyetlen ipari nagyvárosa maradt. Ezenkívül csak Észak-Magyarországon — a Sajó völgyében és Salgótarján környékén —, a Kisalföldön — Győrött és néhány más városban —, Tatabánya és Dorog vidékén, valamint Pécs környékén volt valamelyest fejlett ipar. Az önállósult, de belföldön termelt alapanyagokra most már csak igen kismértékben támaszkodható üzemek tovább fejlődtek, és sorra Budapesten létesültek. Új iparágak jelentek meg, mint pl. a rádiótechnika, a finommechanika, az optika, a gyógyszeripar és az olajfinomítás. Mindezek eredményeként 1938-ban a gyáriparban foglalkoztatottak 62,3 százaléka a fővárosban dolgozott. De nemcsak az ipar koncentrálódott ide, hanem a politikai és a földrajzi okok együttes érvényesülésével a fővárosban összpontosították a kereskedelmet, a kultúrát, a közlekedést; általában a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a szellemi élet legfontosabb intézményeit. Az iparosodás hatása a népességszám növekedésére és az agglomerálódásra Az ipar vonzó hatására már a XVIII. század végén elkezdődött Budapest népességszámának a nem kizárólag saját természetes megújhodása útján nyert növekedése és agglomerációs központtá való kialakulása. A munkás-tartalékhadsereg biztosítása céljából szükség volt a vidéki munkaerőre. A vidéken lakó munkanélkülieket, illetve az igen szűkös megélhetési körülmények között élő agrárproletárságot a nagyvárosi munkalehetőségek csábító látszata a fővárosba és a vele legközvetlenebb szomszédságban levő településekbe indította. A fővárosban és a körülötte levő településekben lezajlott népesedési mozgalomról az 1. sz. táblázat adatai nyújtanak tájékoztatást. 1. sz. tábla A népesség számának alakulása Budapesten és a vonzása alá eső környékén Időpont A népesség száma 1000 főben A népességszám növekedése az 1900 évi népesség %-ában Időpont Budapest 1950. 1. 1. előtti 1950-ben Budapesthez csatolt Budapest környék (64 település) területén Budapest 1950. I. 1. előtti 1950-ben Budapesthez csatolt ' Budapest környék (64 település) területén Időpont területen Budapest környék (64 település) területén területen ' Budapest környék (64 település) területén 1900. XII. 31. 719.9 141,5 128,8 100,0 100,0 100,0 1910. XII. 31. 880,9 229,5 164,0 123,4 162,2 127,3 1920. XII. 31. 930,0 302,0 183,3 129.2 213,4 142,3 1930. XII. 31. 1006,2 436,7 224,2 139,8 308,6 174,1 1941. 1.1. 1165,0 547,8 264,5 161,8 387,1 205,4 1949. 1. 1. 1062,9 527,4 261,9 147,6 372,7 203,3 Megjegyzés: Budapest környékihez Pest megyéből 59 község, valamint Szentendre és Gödöllő járási jogú virosok tartoznak, Fejér megyéből pedig 3 község (Gyúró, Martonvásár és Tordas). Az 1. sz. táblázat az 1950 előtti főváros adatain kívül nemcsak a Nagy-Budapesthez sorolható belső övezetről, han^m a külső településgyűrűről is külön rovatban mutatja az egyes évek népszámlálási eredményeit. Az összehasonlításokból a Budapest és környéke fejlődése közötti nagy különbség így tisztábban látható. (Kis-Budapest népessége az 1900. I. 1-től 1949. I. 1-ig terjedő időben 47,6 százalékkal emelkedett; az 1950-ben Budapesthez csatolt ún. belső övezetben 272,7 százalékkal, a távolabb fekvő települések lazább gyűrűjében pedig 103,3 százalékkal.) Az agglomerációhoz tartozó településgyűrű népességszámának növeléséhez hozzájárult az is, hogy a főváros népességének egy része, az olcsóbb lakbérek miatt, szintén a szomszédos övezetbe települt ki. Ezzel évről évre növekedett a budapesti agglomerációhoz tartozó településekben a nem agrár jellegű keresők száma, és egyben a főváros igazgatási határa mellett közvetlenül elhelyezkedő településeken megindult az elővárosiasodás. Ebben az időben a fővárost körülvevő ún. második gyűrűben levő települések egyike sem rendelkezett ipari üzemekkel, mezőgazdasági területe viszont kevés volt ahhoz, KMtM