Budapest, 1967. (5. évfolyam)

5. szám május - Bertalan János: Közel a kétmillióhoz

hogy az ott élő népességet eltartsa. A későbbi peremvárosokon és községeken kívül a budapesti agglomerációhoz kapcsolódó azon Budapest környéki — a lakosság foglalkozását tekintve városias jellegű — települések száma, amelyekben a lakosság a háromezret meghaladta, 1949-ben már 33 volt. Ezek az övezethez tartozó települések 51,6 százalékát, az övezethez tartozó össznépességnek pedig 81,5 százalékát képviselték. Az 1941. január 31-i népszámlálási adatok szerint a főváros mai területén 1 712 800 fő élt; az ország lakosságának 18,4 százaléka. Ha ehhez hozzászámítjuk a körülötte levő agglomerációs terület 264 500 főnyi népességét, akkor azt látjuk, hogy a budapesti agglomeráció területén 1 977 300 fő: az ország népességének 21,2 százaléka koncentrálódott. A főváros szocialista iparának fejlődése és hatása a népességfelhalmozódásra A szocialista rendszer lehetővé teszi, hogy az ipar olyan elosztásban települjön az egész ország területén, amely fejlődése számára a legmegfelelőbb: segíti a falu és a város közötti lényeges különbségek, valamint az ipar és a mezőgazdaság közötti ellentétek megszüntetését. Az ipar termelőerőinek ésszerű területi elosztása igen fontos népgazdaságunk fejlődése szempontjából. Ezért a párt és a kormány az ipar átszervezése mellett célul tűzte ki az ország iparának térbelileg kedvezőbb elhelyezését. A területi munkamegosztás felülvizsgálása, a szocialista ipartelepítés alapelveinekfigyelembevétele és a gyakorlatban való alkalmazása azonban csak a helyreállítás évei után, az első 5 éves terv időszakában kezdődhetett el. Az ipar területileg arányosabb fejlesztésének koncepciója az 1953. évi gazdaságpolitikai változás miatt törést szenvedett. A tervezésben bizonyos fokú kapkodás nyilvánult meg, mely egy időre hátráltatta a területi aránytalanságok felszámolását. 1957 óta a következetes gazdaságpolitika, a tudományosan megalapozott tervezés, valamint a főváros ipari súlyának csökkentése céljából hozott határozatok és a megfelelő intézkedések eredményeként az utóbbi években jelentősen javultak az arányok a vidék javára. Amíg Budapesten a szocialista iparban foglalkoztatottak száma 1965-ben 106,6 százalékkal (316 848 fővel) haladta meg az 1949. évit, addig a vidéki szocialista iparban foglalkoztatottak száma 214,3 százalékkal (604 930 fővel). 2. sz. tábla A szocialista iparban foglalkoztatottak számának és arányának alakulása ÉV A szocialista iparban foglalkoztatottak átlagos állonr.ány létszáma %-os megoszlása Budapesten vidéken Budapesten vidéken 1949 1955 1958 1960 1961 1962 1963 196-t 1965 297 356 484 258 519 539 573 280 588 417 602 981 612 752 630 317 614 204 282 268 614 564 641 082 729 459 756 983 787 218 829 921 874 270 887 198 579 624 1 098 822 1 160 621 1 302 739 1 345 400 1 390 199 1 442 673 1 494 587 1 501 402 51.3 44,1 44.8 44.0 43,7 43.4 42.5 41,5 40.9 48,7 55,9 55.2 56.0 56.3 56,6 57,5 58,5 59.1 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A 2. sz. tábla adataiból kitűnik, hogy a felszabadulás utáni ipartelepítés segítette a tervszerű munkamegosztás kialakulását az ország különböző területei között. A főváros országon belüli ipari súlya némileg csökkent; ám a lakosság számát és arányát, valamint a Budapestre ingázók nagy számát, tekintve a kívánt mértéknél még mindig nagyobb. A főváros lakosságszámának gyors ütemű növekedésében elsődlegesen az iparnak van döntő szerepe. De az ipar nagyarányú fejlesztése szükségszerűen kihatott a nem mezőgazdasági ágazatok bővülésére is, melyek szintén gyarapították a főváros népességszámát. A fővárosi iparban és a kapcsolódó ágazatokban az aktív keresők számát, valamint az országos adatokhoz viszonyított arányát az 1960. január 1-i népszámlálási adatok alapján összeállított 3. sz. táblán szemléltetjük. 3. sz. tábla Az aktív keresők száma és aránya népgazdasági áganként 1960. I. 1.-én az aktív keresők Ágazat megnevezése budapesti munkahelyeken vidéken országosan megoszlása %-ban Ágazat megnevezése budapesti munkahelyeken vidéken összesen Budapesten vidéken összesen fő Budapesten vidéken összesen Ipar Építőipar Közlekedés Kereskedelem Szolgáltatás Egyéb nem mezőgazdasági ágazat 591 377 105 193 109 266 124 933 83 063 168 561 787 610 198 053 187 055 183 508 74 759 405 096 1 378 987 303 246 296 321 308 441 157 822 573 657 42,9 34,7 36,9 40.5 52.6 29,4 57,1 65.3 63,1 59.5 47.4 70.6 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Nem mezőgazdasági ágazatok együtt 1 182 393 1 836 081 3 018 474 39,2 60,8 100,0 Az adatokból látható, hogy Budapestet nemcsak az ipari munkahelyek nagyarányú koncentrációja duzzasztotta nagyméretűvé, hanem emellett — a mezőgazdasági ágazat kivételével — hasonló nagyságú súllyal szerepel a többi ágazat munkahelyeinek felhalmozódása is. Ezek az arányok az utóbbi években némileg javultak a vidék javára. A népességszám növekedése A szocialista nagyipar kialakulása és továbbfejlesztése, valamint a társadalmi és a gazdasági strukturális változás hatására különösképpen meggyorsult a főváros igazgatási határát övező település-láncolat népességtömörülése. Budapest népességszáma 1949. január 1-től 1966. január 1-ig 361 200 fővel (22,7%-kal) gyarapodott — ugyanezen idő alatt a Budapest környéki települések lakosságszáma 133 400 fővel (50,9 %-kal) emelkedett. A vidékről feláramló tömegek jó része a környéken telepedett le. A rohamos fejlődés egyben kitágította a főváros határait is. Az ún. szorosabb első gyűrűben levő településeket (7 várost és 16 községet) az 1950. évi közigazgatási rendezés során a fővároshoz csatolták. E települések lakosságszáma 1960. I. 1-én 604 265 fő volt. A Budapest környéki övezetben lakók többsége a fővárosban dolgozik. 1960. I. 1-én az össznépesség 15%-a volt csak mezőgazdasági kereső (83 264 fő), az összes keresők 50,9 százaléka pedig naponként bejárt dolgozni a fővárosba. Azóta ezen településekből tovább növekedett az ingázók száma: ma már több mint 100 ezerre becsülhető. Az igen jelentős népességszám-gyarapodás többségében nem a természetes szaporodás, hanem a belső vándorlás eredménye. Budapesten az 1949. január 1-től 1960. január 1-ig eltelt 11 év alatt a népességszám növekedése 214 290 fő volt — ebből a természetes szaporodás 84 785 fő (39,6%). Ezzel szemben az 1960. január 1-től 1966. január 1-ig terjedő időben számlált 146 915 fős népességszaporulat teljes egészében bevándorlási különbözet — a természetes szaporodás eredménye ugyanis negatív volt. A budapesti agglomerációhoz tartozó Budapest környéki településekben a nagyobb születésgyakoriság 1949. 1.1. és 1960. I. 1. között még érvényesült: ezen települések népessége 66 218 fővel (25,3%-kal) gyarapodott, amiből a természetes szaporodás 27 287 fő volt (41,2%). Ez az arány azóta kedvezőtlenebbül alakult: az 1960. I. 1-től 1966.1. 1-ig terjedő időben a népességszám gyarapodása 67 156 fő volt, s ebből a természetes szaporulat mindössze 7 846 fő volt (11,7%) — 59 310 fő (88,3%) pedig bevándorlási többlet. Ez a hatalmas vándorfolyamat kedvezően befolyásolta a lakosság korösszetételét. A bevándorlási különbözetnek átlagosan több mint háromnegyed része tartozott a fiatalabb (15—39 éves) produktív korcsoportba. Ennek ellenére az idősebb korosztályhoz tartozók (60 éves és idősebbek) száma és aránya jelentősen növekedett. Amíg 1949-ben a főváros jelenlegi területén élő össznépesség 11,4%-a tartozott ehhez a korosztályhoz, addig 1966. I. 1-én már 17,5 %-a. Az öregedési folyamat fokozódása Budapest környéken is észlelhető, bár mérsékeltebb ütemben. Budapest környéken 1949. I. 1-én az idősebb korosztályhoz az összlakosság 11,1 %-a tartozott, 1960. 1.1-én pedig 13,4%-a. A főváros és közvetlen környékén lakó népességszám alakulását a túloldalon szemléltetjük. KMtM