Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - Szabolcsi Gábor: Emberek, nem gépek II.

Az olvasás nálam hobby-számba megy. Szabadidőm 90 százalékát olvasással töltöm. Néha hajnalig is olvasok; olyankor a mamám össze is szid a villanyszámla miatt. Legkedvesebb íróm Hemingway. Szeretem Jókait, a maiak közül Szilvássy Lajost, meg Berkesi Andrást; szeretem a bűnügyi regényeket. A mai költők közül Soós Zoltánt szeretem a legjobban. Az én nyelvemen ír, roppant őszinte, meg meri írni, amit lát. Az úgynevezett kényes témaköröket is bátran feszegeti. Otthonrádió is van, TV is; nem járok sehova. Ma már minden hazajön, amire kíváncsi az ember. — Dehát a szocialista brigádtagság valamiféle közösségi élettel, egymásrahatással is jár, nem? , — Ez igaz. Csakhogy sokféle ember van egy brigádban, sokféle adottsággal. Nemcsak arra gondolok, hogy a jellemünk különböző; én például nagyon jól megvagyok magam . .. Hanem a lakóhelyek közti nagy távolság miatt sem tudjuk összeigazítani az életünket a munkaidőn túl. Nincs rá idő; más az érdeklődési terület. Az egyik olvasni szeret, a másik a mozit szereti, a harmadik a kártyát. Van, aki a komoly színházat, van, aki az operettet. Aztán a családi élet. Én nőtlen vagyok, nekem nem probléma. De aki jól él otthon, az nem akarja a nyugalmát megháborítani. Mert az asszonyok nem szeretik, ha a férjük eljár. Ahol rossz az élet, ott is van probléma. Nehéz és majdnem megoldhatatlan ez a munkán-kívüli közösségi élet. Az első évekhez képest a vezetőség is, a SZOT határozatai is enyhítettek ezeken a követelményeken, abból kiindulva, hogy formális kollektívára nincs szükség. Mi mégis megpróbálunk valamit, hiszen a kulturális célok jók, csak a megvalósítás nehéz. Ilyen próbálkozás az olvasómozgalom. Minél többet, minél jobbat olvasni, ezt igénnyé tenni — ez is eredmény. * Elmondom Tompos Istvánnak az előbbi beszélgetést. — Igen. Míg a termelési felajánlások világosak, pontosak, lemérhetőek — a verseny táblázat utolsó két pontja már nehezebben ellenőrizhető, főleg nehezen értékelhető. Valamit minden brigád tesz, hogy teljesítse a kulturális, „a kapun kívüli közösségi vállalást." Azt sem lehet mondani, hogy ez — nem szívügyük. Csakhogy a kapun kívüli közösségi élet nem olyan egyszerű dolog. A szocialista brigád élete lényegében más, mint azoké a munkás-közösségeké, amiket a múltban ismertünk. Azok a közösségek — arató, kubikos bandák — az elvégzendő munka idejére alakultak. Szigorú közösségi szabályaik az egész embert érintették: a magatartást a munkában, a szálláshelyen, egészen addig, míg haza nem tértek, szét nem oszoltak a családokba. A közösség kötőereje annyiban élt tovább, hogy számított a két munkavállalás közötti magatartásuk, amikor a következő évben ismét összefogtak egy újabb munka elvégzésére, valahol másutt, ismét idegenben. Aki munkához akart jutni, annak vállalnia kellett a közösség fegyelmét. Ott a dolgozó és családja egzisztenciálisan kötött volt. A szocialista brigádmozgalomban az alapfeltétel más. Először: nem időszaki munkára, a családjuktól távolra kerülő dolgozók közösségéről van szó. Másodszor: az egzisztenciális kényszer is lényegesen kisebb, majdnem elhanyagolható. Itt a kötőerő a munkában elsődlegesen erkölcsi. A munkafegyelem, a munkához való alkotó viszony erkölcsi kérdés, a szocialista erkölcs lényeges eleme. Nem véletlenül mondtam, hogy alkotó viszony. Ezen a szón, hogy alkotó, múlik a brigád erkölcsi arcának igazi kibontása. De ez a legnehezebb feladatok egyike. Birkózunk, küszködünk vele. Igazi, tartós megoldást nálunk még nem értünk el. Kísérletezünk. Még azzal is kísérletezünk, hogy mit értsünk közösség alatt. Sokféle gondolat megfordul az ember fejében. Közösség: egy nép. Minden tagját senki sem ismeri, mégis minden ember odatartozónak érzi magát egy néphez. Hallgasson csak meg valakit, a harmadik-negyedik féldeci után. Mindenki „magyar ember" lesz, ha ennyit iszik. Nem mondom, hogy dicsekeddenkit mindenütt vár a maga megszokott közössége. Hát ez az első probléma. Legyőzni a lakóhelyek közötti távolságot, s a különböző széthúzó vonásokat. Elsősorban ezért nem válhatik a brigádmozgalom a szabadidőben is együttélő emberek — a családokat is összekapcsoló — közösségévé. * Mégis, közelebb kell hozni őket egymáshoz, s meg kell találni a módját, hogy a brigád, mint kötőerő, az emberek gondolkodását is alakítsa. A „Petőfi" brigád 7 tagú. Régen együtt vannak. Már háromszoros szocialista brigád. Kitűnően termelnek, mindenki tanul, a közösségi életben is résztvesznek, minden üzemi megmozduláson ott vannak, olvasnak is — de ha pénzről van szó: baj van. A brigádnivaló dolog, de ez is valami. Meg kellene nemesíteni ezt a fajta közösségi tudatot. Hát ez is egy feladat volna. Aztán itt van a foci-közösség. Ez is egy külön kaszt, fanatikus kaszt. A brigádmozgalomban is találkozunk vele. Nem nagyon örülünk neki. Szinte mindenképpen gátló tényező. Ha közös drukkerek, akkor is; ha ellendrukkerek, akkor is. Aztán itt vannak a „falkak", a galerik, különösen a fiatalok között; annyi a bajunk velük, meg az ivócimborasággal — hát ezek helyébe kellene valami más. De ha lépni akarunk, mindjárt utunkat állja egy nagy probléma. Harminc éve a MÁV AG mellett, a kolóniában lakott a dolgozók többsége. Ma, ha letelt a munkaidő, alig-alig megy valaki a kolóniára. Az egyik ember Újpestre utazik, a másik Rákospalotára, a harmadik Budafokra, a negyedik Öcsára, Biára; vannak, akiket. Nagykörösről hoz naponta az autóbusz. Nagy a távolság, s minnak egészében is, a tagjainak egyénileg is az az érdekük, hogy szériamunkát kapjanak. Akkor jól forog a gép, zökkenőmentes az összedolgozás, nő a százalék, csökken a selejt, vastagabb a boríték. Ennek a brigádnak minden tagja úgynevezett univerzális munkás. Kitűnően gyalul, vés, mar mindegyikük. A műhely érdéke az, hogy a program-teljesítésbe bekapcsolják őket — de ez nem szériamunka; ez változó munka. Csökken a boríték vastagsága, hol az egyiknél, hol .a másiknál — s már áll a bál. Egy ilyen összekoccanás után a közösségi szellem kialakításában kezdhetnek mindent élőiről. Van, ahol könnyebb a helyzet. A „Lenin" brigád — amelyik Sinkovits Imrét tiszteletbeli brigádtagnak választotta — évente többször tart „fehér asztal találkozót". Közösen mennek el szórakozni — ez is eredmény. Ha csak egy-egy esti találkozás erejéig, de lega-A Ganz-MÁV AG járműszerkezeti üzemében az üzemi könyvesbolt-vezető bemutatja Morvái László könyvpropagandistának (középen) és Deák Ferenc hegesztőnek a könyvújdonságokat 17