Budapest, 1967. (5. évfolyam)

1. szám január - Szabolcsi Gábor: Emberek, nem gépek II.

lább megismerik egymás családját. Az évközben kapott jutalmakat összegyűjtik, az öszszegből közös kirándulásokat szerveznek. A KISZ fiatalok szakmai patronálását közösen, szinte nevelői értekezleteket tartva végzik; rendszeresen foglalkoznak egy úttörő csapattal, legutóbb egy zászlót adtak nekik, amit a brigádtagok feleségei készítettek. A „Május i" brigád az irodalomszeretetben tűnt ki. Színházba, moziba együtt járnak, a családias kapcsolatok itt fejlődtek ki a legerősebben — persze, azt megmérni, hogy a viszonylag jó szervezeti formák mögött milyen tartalom él, már nehezebb ügy. A tartalom problémája egyre inkább előtérbe kerül a szocialista brigádok életében. Az idén megerősödtek az olyan kezdeményezések, amelyek a Művelődési Házat a brigádok kulturális és közösségi életének központjává tehetik. A tennivaló sok. A gyárban 6327 olyan dolgozó van, aki vagy egyáltalán nem tud írni-olvasni, vagy még az úgynevezett „négy elemit" sem végezte el. Az életkorok szerinti megoszlás: 26 éves korig 586 dolgozó 40 éves korig 1651 dolgozó 50 éves korig 1722 dolgozó 50 év felett 2358 dolgozó Az elmúlt tanévben 492-en iratkoztak be az általános iskolába; ebből 276-án sikeresen levizsgáztak. Középiskolába — levelező, esti iskolákba — a gyár dolgozói közül 1398-án iratkoztak be; 1189-én vizsgáztak osztályvizsgákon. 206-án érettségiztek. 370-en egyetemre járnak. 52-en tettek államvizsgát. A tanulók nagy többsége a szocialista brigádok tagja. A tanulók közös segítése a brigádokban már törvény. Amit a Művelődési Ház nyújt a továbbtanulás biztosítására, azzal a szocialista brigádokat segíti. A lemorzsolódások nagy száma és aránya mégis figyelmeztető! Népszerűvé vált a szocialista brigádok számára szervezett munkásegyetem. A résztvevők 3 év alatt 24 előadást hallgatnak meg — havonta egyet, októbertől májusig—, amelyeken „a természet- és a társadalomtudomány legfontosabb összefüggéseivel ismerkednek meg." Bár az elnevezés kissé túlzottnak látszik, a sorozatnak van vonzása, hiszen az előadásokat filmbemutatók, neves művészek fellépései kísérik. A „családi bérlet" két személyre szól, és 20 forintba kerül. Az egyes előadásokhoz olvasmányjegyzéket kapnak a beiratkozok. Az ajánlott irodalmat az előadások helyszínén kölcsönzik a könyvtárosok. Az előadássorozat végén a részvevők számára egyéni és brigád-vetélkedőket rendeznek. A könyvtár más eszközökkel is segíti a brigádokat. A brigádokhoz „ládakönyvtárat" — 100-120 kötetes kiskönyvtárakat — visznek ki. Vannak brigádok, ahol minden tag olvasó: a vagongyári hegesztők „Béke" brigádjában, a mozdonygyár „Béke", „Zrínyi" és „Kossuth" brigádjában. írótalálkozóikon Gergely Mihály, Bihari Klára, Fábián Zoltán, Bárány Tamás, Vas István vettek részt. Az üzemi könyvesbolt a bizományos-rendszert a szocialista brigádokra építi fel. 95 bizományosa 1965-ben 1 millió 860 ezer forin-Filótás Ferencné a Pamuttextilművek Központi Gyáregységének ,,Ifjúsági" brigádjával tos forgalmat bonyolított le. A Világirodalom remekeire 400-an, a Milliók könyve sorozatra 450-en, az Aranykönyvtárra 350-en fizettek elő. A Művelődési Ház nagy összegeket használ fel. Sok munka, szívósság, s a sikertelenségeken felülemelkedő elszántság kell ehhez a munkához. Itt semmit sem ér a rutin. Mindig valami újra van szükség. Az anyagi és emberi erőfeszítések elérik-e a kívánt célt ? • A Pamuttextilművek Központi Gyárában az „Ifjúsági" szocialista brigád vezetőjével, Filótás Ferencnével beszélgetek. A lányok a fonalnemesítő-orsózó üzemrészben dolgoznak. Heten vannak; közülük egy budapesti, 5 vidékről jár be (Etyek, Érd), 1 lányszálláson lakik. — Nehéz a fiatalokat összetartani ? — Nem. Fiatalok vagyunk, ráérünk. Van szabadidőnk, azt jól szeretnénk eltölteni. — Sikerül? — Többnyire igen. Az idén kétszer voltunk színházban. — Mit láttak? — A Csárdáskirálynőt és a Bál a Savoybant. Sokat vagyunk moziban is, többször, mint amennyit vállaltunk. Voltunk a Szépművészeti Múzeumben, nagyon szép volt, elhatároztuk, hogy legközelebb hosszabb időre megyünk. Aztán résztveszünk a szemináriumon. Ez a legnehezebb, de tanulni kell. Vasárnap vietnami műszak volt, mindenki benn volt. Voltunk közös hajókiránduláson. Az Ifjú Kommunistából betanultunk kis szatirikus jeleneteket, ezeket más szocialista brigádoknak is többször eljátszottuk. — Barátnők lettek maguk ?' — Igen, én úgy gondolom, barátnők vagyunk. — Maga asszony? — Igen. — S mit szól a férje? Engedi, hogy ennyit menjen a lányokkal ? — Engedi. O is ilyen. Egyébként sokfelé velünk jön, ha éppen nem ő vigyáz a kislányunkra. Maga miért csinálja? — Szeretek pontosan dolgozni. És színházba, moziba járni is szeretek. Szeretem a lányokat és felelősséget érzek értük. Jó velük; úgy érzem, ők is szeretnek. Édesanyám párttag, ő is sokat tett másokért. Amit őtőle láttam, azt akarom folytatni. Ilyenek a testvéreim is; elég sokan vagyunk, nyolcan. Ahogy mondani szokták: „politikailag mind aktív." Ilyen család vagyunk. Ezt akarom továbbadni a lányóknak. — Mi a legkedvesebb élménye a brigádról? — Tavaly elhatároztuk, hogy patronálunk egy árva kislányt. Csathó Évikének hívták. Karácsonyra, Mikulásra megajándékoztuk, vasárnaponként elvittük magunkkal moziba. Ez évben az egyik brigádtag családja örökbefogadta. Családot kapott ez a kislány. Ez nagyon jó érzés. * A „Goli" mellett szintén ott a munkáskolónia. Összetúrt, salakdombos, gazos térre néznek a házak. A patriarchális tőkés építkezése és az egyenlőtlen városfejlődés különös hatású együttese. A gyárban Máté Jenőt, az szb. termelési felelősét kérdezem a szocialista brigádmozgalomról. —• Számokat mondhatok. 30 szocialista brigádunk van. 2 bronzkoszorús: a ,,Gagarin" és a „Béke". Csönd támad. — Ez szép — mondom. — S a brigádok üzemen kívüli élete ? — Értem. Hogyan valósul meg a hármas jelszó közül a kettő: szocialista módon élni •és gondolkodni. Miből lehet itt kiindulni ? 18