Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Bozóky Éva: Munkás tanácstagok

gazdagabban. Mert a többieké is őt nyomja. Ez az a hely, ahol nehéz tanácstagnak lenni. Pedig eddig nem is volt nagy a körzet, mindössze 580 főt számlált. Most kerül sor összevonásra, s megduplázódik a gondviseltek száma is. Mégis, reménységgel tekint a jövőbe, nem fél a munkatöbblettől. Most végre hatékonyabban lehet majd dolgozni, ha a gazdasági reform meghozza a tanácsok nagyobb önállóságát. Ha majd a saját hatáskörükben intézkedhetnek, s nem kell minden járda-javításhoz a főváros engedélyét kérni. Ha a pénzzel is a beruházás-szükségletek szerint gazdálkodhatnak, s nem lesz lehetetlen a hitel-átruházás az osztályok költségvetésében. Minden zuglói lakos szeretne úgy élni, ahogy szerencsésebb polgártársai a város más részein, vagy akár itt is, az új házakban. Mert itt, az Angol utca táján, rosszak a házak. Avultak. Hol a vízvezetékkel, hol a villannyal van baj, hiányoznak a fürdőszobák, a lakásonkénti WC-k, helyenként düledeznek a kerítések is. (Az új gyalogjáró elkészültét két éves harc előzte meg.) A legtöbb gondot a lakásproblémák okozzák. Részben a meglevők toldozása, foldozása; sajnos, állami tulajdont képeznek, malomkő-terhet a HKI nyakán, a 40 forintos lakbérek nem fedezik a sok renoválást; másrészt az új lakások kérése, hiszen ezekbe az aprócska otthonokba a szülők a legjobb szándékkal sem fogadhatják be a házasuló fiatalokat. (Nemcsak a modern lakások kisméretűek — kicsik voltak a régiek is, ha szegény embernek építették azokat.) Zuglóban nagyszabású építkezések folynak. De az elosztás a főváros 22 kerületének lakói közt történik, s ezt nehezen értik meg a helybeliek. A magyarázat népszerűtlen feladata is sokszor hárul a tanácstagra .. . Kevés az üzlet, s ami van, attól is jobb volna szabadulni. Italbolt az óvoda közelében. A törvény úgy rendelkezik, hogy a gyermekintézménytől 200 m-nyire szabad csak „apák boltját" létesíteni. Ha viszont már 205 méterre esik, akkor nehéz harcolni ellene, hiába botránkoztatják a részegek a kicsinyeket. Nagy Károly négy éves küzdelemmel érte el, hogy most végre modern bisztróvá alakuljon az alvilági kocsma — bár ez is csak részmegoldás, szívesebben látna tejboltot a helyén. Ha megválasztják — első programpontja a közvilágítás kiterjesztése lesz. Bár a sötétség ellenére megjavult a közbiztonság, mióta sikerült elérni, hogy a szomszédos Danuvia művelődési ház zártkörű legyen. Azelőtt mindenki szabadon látogathatta, s itt randalírozott tánc után Budapest megannyi huligánja. Hajnaltájt kiborították a kukákat az utcára, lecsúzlizták a meglevő kevés lámpát, kilopkodták az ablakokból és összetörték a virágcserepeket. Nyoma sincs már ennek. Éjnek idején nyugalom honol az Angol utcában, halkan lépegetnek végig rajta a táncból hazatérők, a kultúrház pedig az, aminek lennie kell, a művelődés központja. Mekkora része volt ebben ? Nem mondja. Dehát ő a tanácstag a körzetben, nélküle nem történhetett. A kulturális ellátottság kielégítő. Művelődési ház, könyvtár, iskola, mozi van a közelben, s előbb-utóbb gyógyfürdő is épül; melegvíz buggyant fel ugyanis a Paskál malom környékén. A tanácstagnak van mit terveznie. Bíznak benne és segítik: társadalmi munkában is elvégzik a közérdekű tennivalókat. Hiszen ő is társadalmi munkában fáradozik értük. De néha tehetetlen. Bármily keserű bevallani: ez is előfordul. Egyetlen játszótér volt, a Rózsavölgyi téren — ott parkszínpad létesült. Mi fontosabb, a színpad vagy a gyermek?! Nincs megoldás, mert sehol egy tér, sehol egy szabad földdarab. Nincs mit kiküzdeni, elperelni. A nincsből a tanácstag sem szerezhet. Pedig a gyermekeket igen szíveli, bár neki csak egy van — szakácsipari tanuló, olyan ételeket készít máris, hogy az anyja is elámul —, dehát így alakul ez, ha az ember a városba kerül, ők még kilencen voltak odahaza, Csajágon. A testvérei a fűzfői gyárban dolgoznak, ahol hajdanában ő is kezdte. A felszabadulás után jött csak föl Budapestre, de gyakran és szívesen jár haza, a Balaton melléki faluba, ahol az édesanya házánál időnként összejön a család, ünnepekre, disznótorra. A Danuviánál motorkerékpár-alkatrészeket gyárt; nem szereti a motort, világért sem ülne rá; a gyárat annál jobban: épp most kapott igazgatói dicséretet a kongresszusi versenyben elért teljesítményéért. Szocialista címért küzdő brigád vezetője, a munkában tehát nem lehet hiba. A tanácstagságban sem. Mert milyen is a jó tanácstag? A választók szerint olyan, aki mindent elintéz. A tanács-funkcionáriusok szerint olyan, aki minden odabenn rábízott feladatot megold. Mindkettőnek meg kell felelni. Akkor is, ha nehéz. Hiszen minden elért eredmény öröménél százszorta fájóbb, ha valahol nem tud segíteni az ember .. . KÉPES GÉZA A HARMADIK NAPON A nagyvilágon akármerre mégy, magadat mindig magaddal viszed s a gond, mely nyakadba csimpaszkodott, jó ideig lehúz a földre még — De egyszer, amint az Akropoliszról baktatsz fáradtan lefelé, végig az Eolosz-uton, ahol üzlet üzlet hátán, zsúfolva mind árukkal és vevőkkel: a túloldalon látod, már cseppet sem lepődve meg, hogy Hermesz isten szembe jön veled: szárnyas kalapja alatt mosolyog, szárnyas saruban lépked könnyedén, szárnyas botját vidáman lengeti — Szeme rád villan barátságosan, mert hát ő nemcsak a kereskedőknek, hanem költőknek s tolvajoknak is megértő és segítő istene. S egyszerre érzed: szíved könnyű lett, sötét éned valahol elveszett. Kiegyenesíted görnyedt gerinced, gondod után tapogatnál, de nincs meg. Szédülsz, úgy adja magát ez a város s úgy lépsz ki az Omónia felé, mint egy diák, ki attól fél, hogy a találkozóra késve érkezik — Sietsz, mert az Omónia alatt türelmetlenül vár a gyorsvasút, hogy Pireusz kikötőjébe röpítsen. A kikötőben horgonyzó hajók közül kiválasztasz egyet, felszállsz rá, mielőtt felvonnák a hajóhidat. S hullámkörök hátán eléd forognak szigetek kőtömbjei és oszlopok, az ég íveit tartók ... De most még körülötted Eolosz útja zúg, hosszú, hosszú mint Pesten a Bartók Béla-út — Különös, hogy itt is ő jut eszedbe, Bartók. (Athén 1966 szeptember 10) Parodisták mondják, hogy Budapest a „leg"-ek városa: itt csak annak van becsülete, aminek szuperlativuszokban verik fel az árát. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest történetének bibliográfiája cimű kiadványa szinte felkínálja magát a „leg"-keresőknek, mert a nagy történetikönyvészeti munka valóban egyedülálló vállalkozás. Nincs még egy város, amely ilyen méretű, részletes, szakszerű inventáriumba foglalta volna múltjának írott emlékeit! A magyar könyv- és könyvtártudomány doyenje, Kőhalmi Béla professzor a Magyar Könyvszemlében írta róla, hogy: „Budapest 1964 végén két nagy alkotással lett gazdagabb: az újjáépített Erzsébet-híddal és a készülődő nagy Budapest-bibliográfia... hatalmas köteteivel." A hétkötetesre tervezett, két év múlva befejeződő nagy vállalkozás 90 ezer könyv, térkép, jelentés, kérészéletű hírlapi cikk, kép és kalendárium adatait sorolja fel. A 90 ezer címes betűbánya nyersanyag-készletének nagy része a könyvtár állományába tartozik, hiszen a főváros könyvtára már indulása idején arra törekedett, hogy pénzt és tárolópolcot adjon a helytörténeti források beszerzésére és elhelyezésére. 1913-ban már olyan mennyiségű monografikus munka, ősnyomtatvány, francia, latin, spanyol, olasz, német, angol és természetesen magyar nyelvű anyag gyűlt össze, hogy gondozására létrehozták a Budapest Gyűjteményt. A gyűjtemény legrégibb könyvcsoportja az a néhányezer kötet, amely a főváros statisztikai hivatalából került a Szabó Ervin Könyvtárba: Körösi József igazgató remek gyűjteményét 1903-ban adták át a könyvtárnak. A Fővárosi Tanács rendeletére Pest és Zugló egykori szabad királyi városok törvényhatóságainak jegyzőkönyvei is a történeti tékát gyarapították, Toldi László főlevéltáros pedig szisztematikusan gyűjteni kezdte Budapest múltjának krónikáját. Tíz esztendő alatt hétezer kötetet „szerzeményezett": de a polcokra özönlő könyvek áradata méginkább felhívta a figyelmet a hiányokra. Szabó Ervin könyvtárigazgató 1905-6-7-ben egymásután írja a beadványokat a fővároshoz, hogy pénzt kérjen újabb vásárlásokra és a legkorszerűbb könyvtári szakrend és osztályozás, a decimális klasszifikáció bevezetésére. A névadó könyvtárigazgató életében alakult ki a várostörténeti gyűjtemény arculata, s akkor fogalmazódott meg az a kissé maximalista követelmény, hogy „mindent gyűjtsünk, ami a fővárosra vonatkozik." Szabó Ervin, ismert Marx-fordító, neves szocialista teoretikus figyelme természetesen kiterjedt a fővárosi munkásmozgalom múltjára s jelenére is: így vásárolta a szocialista munkásmozgalmi könyvtermést is, amivel még a nemzeti könyvtár funkcióit betöltő Széchényi Könyvtár sem törődött. A szocializmus története akkor is a „jelenbe ért"; s ez volt az a gondolati lépcső, ami a szerzeményezőket arra a felismerésre vezette, hogy a mindenkori jelen dokumentumaiból holnap a város múltjának dokumentuma lesz. Szakszervezetek, szakegyletek, pártértekezletek, kongresszusok jelentései kaptak könyvtári eX librist, együtt a hatalmas kisnyomtatványanyaggal, kerületi tanácsi iratokkal, Beszkárt és közműfejlesztési tervekkel, döntvényekkel. Az önálló részleggé gyarapított gyűjtemény 22