Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Krajczár Imre:A Fővárosi Könyvtár Budapest gyűjteménye

K RAJCZÁR IMRE Az ismeretlen kincsesbánya A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteménye 1917-ben már 6870 kötetből és 17 600 kisnyomtatványból (újságszelvény, térkép, apró nyomtatvány, plakát stb.) állt. (Ma 45 ezer „Budapest-könyvet" és 140 ezer kisnyomtatványt gondoznak a könyvtárban.) A nagy értékű forrásanyag gyarapításához hathatósan hozzájárult Schmall Lajos levéltáros kéziratos hagyatéka, amely több ezer budapesti vonatkozású, kézzel másolt levelet tartalmazott. Az utazó Zichy Jenő gróf XV— XVI—XVII—XVIII. századi anyagot hagyományozott a gyűjteménynek, amelyből a legrégibb, XV—XVI. századból származó nyomtatott földrajzi leírásokhoz jutott. 1919 után rövid időre visszaesett a gyűjtőmunka, de a húszas és a harmincas években, amikor a kultúrpolitika a régmúltban kezdte keresni az eszmei rokonokat, elődöket és érveket — ismét megnyíltak a költségvetési címletek, s a gyűjtemény sajátosan értelmezett fejlesztését nem gátolták anyagi tényezők. A gazdasági válság első éveiben például húsz százalékkal csökkentették a fővárosi közművelődési funkciókat is betöltő könyvtár büdzséjét, ezen belül a gyűjteményét csupán tíz percenttel. A budapesti gyűjteménybe nem kellett félve számolni a pénzt, s ha Enyvvári Jenő egy könyvben felfedezte e három szót: „Mathias rex gloriosissimus"— gondolkodás nélkül megvehette, függedenül attól, hogy a méregdrága nürnbergi kiadvány mondott-e valami mást is Budáról, Pestről, Buda és Bécs uráról. Súlyos száz pengőkért vettek esztergomi missalékat, arra hivatkozva, hogy Esztergom és Buda valamikor közös egyházi kerületbe tartozott. A gyűjtemény drága, XVI—XVII. századi könyvekkel gazdagodott; ezekben az illusztrációk több tucatnyi más várossal együtt bemutatták Buda látképét, amely éppen úgy hasonlított Damaszkuszéra, mint Jeruzsálemére vagy Hamburgéra. A szerzeményezők nagyon egyoldalúan ítélték meg a kortárs-literaturát. A korabeli munkákat olvasva, félretolták a baloldali, az emigrációs irodalmat: Illés Béla 38 nyelvre lefordított Ég a Tiszá-ja, Bölöni Györgyné A szenvedések könyve című munkája, Gábor Andor és az emigrációs sajtó kimaradt a gyűjtők érdeklődési köréből. Viszont lelkesen megvásárolták a Mussolinit bálványozó Fra Caroli Arnoldo könyvét a 19-es Budapestről. A gyűjtemény mint tudományos műhely is a régmúlt felé terelte az érdeklődést. Harmadfél évtized alatt mindössze öt, szolid terjedelmű bibliográfiát állított össze, s ezekben feltárta Aquincum irodalmát, Buda és Pest 1686-os visszafoglalásának korabeli irodalmi feldolgozásait, az ostrom grafikus ábrázolásait, a város gyógyfürdőit és gyógyforrásait, valamint az 1848—49-es Pestet és Budát. A mostani nagy bibliográfia munkálatai tizenkét évvel ezelőtt kezdődtek. A szerzők. 1100 féle folyóiratot lapozgattak át, s természetesen leginkább a gyűjtemény 45 ezer kötetnyi könyvanyagára támaszkodtak. Átnéztek 30 ezer plakátot (fotoeljárással katalógus készült róluk), sokezer hirdetést, hirdetményt gyászjelentést, meghívót, színlapot, 15 ezer fényképet, a gyűjtemény becsben tartott darabjait és más pesti könyvtárak dokumentumait. A minden „leg"-et megérdemlő könyvészeti munka igazolja a részleg létjogosultságát, s azt ígéri, hogy a többévtizedes áldozatokkal felhalmozott anyag minden egyes darabját megtalálja az, aki a város múltjára kíváncsi. A keresés könnyű lesz, mert a könyvtár katalógusai és a bibliográfia segítik eligazodni a kutatót a „sajátosan budapesti szempontok" között. Utcák, terek, foglalkozási ágak, évszámok, szolgáltatások, nevek, történelmi események inspirálhatják a kíváncsiságot: a mindenre kiterjedő analitikus feldolgozásmód, az utalások, mutatók kiterjedt rendszere kapaszkodót ad a kutatóknak, olvasóknak. Havalaki régi sétányokra kíváncsi, a fürdőkkel, városrendezéssel foglalkozó kötet 6007-es tételszáma eligazítja; s ha felüti a Rajzolatok 1838-as évfolyamát, megtudja, hogy a „Leopoldváros és az Újpesth közti téren sétány készül létesülni"; a húsz évvel későbbi Budapesti Hírlap azt is tudtára adja, hogy a Széchenyi-liget bérlője „belépődíjas sétákat rendez ... cselédség és egyéb alsóosztálybeliek, kik a helyet máskor látogatni szokták, ezúttal csak a rácsozaton kívül foglalhatnak helyet." A politikai történetet felmérő kötetben külön fejezet nyílik — 71 címmel — így: Idegen seregek, vezérek, hadifoglyok, katonák Budapesten. A könyvtár gyűjti a főváros múltjának tanúit, s benne saját történetének emlékeit. A kuriózumokra kíváncsi érdeklődők megtalálják még a Magyarság riportját, amelyet a lap 1924 október 24-én keltezett: „Barátságos bikaviadal Újpesten" címmel, vagy az 1913-as Pesti Hírlap (július 24.) nagy horderejű javaslatát, amelyet az újság a hídvámfizetés ügyében közrebocsátott: „Rézlapocskák helyett (jegyek) papírpénzt kellene használni, mert az nem terjeszti a betegséget." Ha a fényképészet történetét kutatja: megmutatják a könyvtárosok a remek cégtörténeti összeállítást és a monstruózus fotóanyagot, amely még az első „fényirdai emlékeket" is megőrizte. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteménye a tárgyilagos olvasókból is felsőfokú jelzőket csal ki: itt minden szuperlativusz jogosnak tűnik. Példásan rendezett, több mint félévszázados iflunkával összegyűjtött anyagban válogathat az érdeklődő, s közben katalógusok, bibliográfiák és nagyon tájékozott könyvtárosok kalauzolják. Az érdeklődők száma elé nem tehetünk szuperlativuszt; itt még üresen áll a „leg"-ek helye; jóllehet, a rádió, a televízió, a sajtó rendszeresen felhasználja a gyűjtemény anyagát. De a leg csak akkor lesz itt is jogos, ha mindenki, akinek szívügye, szerelme Budapest, aki nemcsak szereti, hanem ismerni is akarja a várost— kutatja, vallatja a város tegnapját és tegnapelőtti ét. Ha majd többen, sokkal többen keresik és használják a gyűjtemény kincseit, akkor leírhatjuk: ez nemcsak a legszakszerűbb és a legrészletesebb, hanem a legnépszerűbb helyismereti könyvtár is. Pest és Buda látképe 1832-ből. A „Budapest" gyűjtemény metszete a Tabán városrész tűzvész utáni kialakulását mutatja (Szelényi Károly felvétele}