Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - Pro Arte 1967

-1967 Népszínház a város peremén a József Attila Színház ' működésének tízéves évfordulóját. Az évforduló alkalmából mintegy kötelező mozdulattal felidéztük az elmúlt tíz év eseményeit, történetét, lapozgattuk a színház életregényét. Kutatás, tájékoztatás közben került kezembe a Színház és Filmművészet egy régi száma, s benne az akkori igazgató írása. Jellemző már a címe is: Kell-e színház a város peremén? A kérdőjel azóta eltűnt, sőt, azok a megválaszolatlan és fel nem tett kérdések is megnyugtató módon lezárattak, amelyek a színház jellegét, működési rendjét vizsgálták. Ma már természetes, hogy nem staggione rendszerrel, a város peremén létesített művelődési házakban bonyolódik a színház élete, hanem egy helyen, saját otthonában fogadja a város különböző területeiről érkező nézősereget. A műsorpolitika problémája is tisztázódott; a színház jellegének pontos körülhatárolása egyszerre a műsor gondjait, a színészek feladatait, a társulatfejlesztés gondjait is meghatározta. Persze, nem egyik napról a másikra. Ha fellapozzuk ezt a különös regényt, amit a színház művészeti titkára összeállított — a vaskos, több mint száz oldalas gyűjtemény címlapján kézzel írt betűkkel olvasható a cím: „Kritikák" —, feltárulnak a sokszor egymással feleselő, perlő idézetekből a színház tízéves működésének művészi problémái. Különös olvasmány ez a könyv; a kritikákból úgy állítja össze a színház történetét, hogy közben egyszerre mérlegeli a kritikusok megállapításait és a színház önbírálatát. Számomra különösen azért volt izgalmas olvasmány, mert bizonyította, hogy a kritika nem egyszerűen kommentátora, hanem teremtő tényezője a színháznak. Ez esetben a tíz év valóságát összegezi — mintegy dokumentálja, megfogalmazza a színház létezését. igazgató az ünnepi társulati ülésen, és a legutóbbi beszélgetésünkkor is egyértelmű határozottsággal fogalmazta meg a színház jellegét, műsorpolitikáját és kultúrpolitikai funkcióját rögzítő elveket. A legfontosabb probléma természetesen a népszínház funkciója ma és Budapesten, a peremvárosban. Amikor a színház megalakult — ezt is az említett „regényben" olvastam —, még csak tervek szóltak arról, hogy egy modern városrész közepén dolgozik majd a József Attila Színház. De erre még várni kellett. A városfejlesztés még ma sem fejeződött be. A közönségre viszont nem kellett várni, A József Attila Színház és Pro Arte aranyéremmel kitüntetett igazgatója: Fodor Imre mert a szeptemberi nyitáskor, sőt, az éwégi bérlethirdetéskor jelenlétével szavaz a színház mellett: kivételes érdeklődésével, bizalmával tünteti ki színházát! Ebben az élő kapcsolat mellett a műsornak is fontos szerepe van. Az élő kapcsolat: a színház művészei rendszeresen felkeresik az üzemek és az intézmények dolgozóit, hogy az előadás megtartásán túl is kontaktust teremtsenek a közönséggel. Ez a tény azért is jelentős, mert a színész emberségét is emeli a munkásokkal való érintkezés. A művészek viszont magatartásukkal, személyes varázsukkal is segítettek megszerettetni a művészetet, a színházat, a színjátszást. Ezt a tevékenységet honorálta a SZOT is, amikor a József Attila Színházat kitüntető díjjal jutalmazta. Ez a ragaszkodás, ez a népszerűség teszi lehetővé, hogy a színház megvalósítsa a saját maga által kialakított népszínházi feladatokat. De erről bővebben kell beszélnünk. A legfontosabb tényező: a József Attila Színház fennállása óta legnagyobb sikereit magyar darabok bemutatóival érte el. Eddigi bemutatóik közül a műsorrend egyharmadát töltötték ki új magyar művek. A színház háziszerzői — Kállai István, Berkesi András, Gyárfás Miklós — olyan hangvételű műveket írtak, amelyek a színház igényeit és a közönség érdeklődését egyaránt kielégítették. A színház ezen kívül a szovjet és a népi demokratikus művek sikerrevitelével olyan missziót teljesített, ami nem kis eredmény: helyesen orientálta a nézők tömegeit, rányitotta a szemüket szomszédaink kultúrájára. A klasszikus művek vonatkozásában is több felfedezés fűződik a színház történetéhez. Osztrovszkij több művét ősbemutatóként játszották. A nyugati kortársi drámairodalomból is olyan műveket emeltek ki, amelyek az egészséges tájékozódást szolgálták. Éppen a népszínház-jelleg megfogalmazásához Osztrovszkijtól kaptak pontos eligazítást. Fodor Imre azt mondja erről: „Mit kell tenni a József Attila Színháznak ? Ugyanazt, mint az orosz szerzőknek, akikről Osztrovszkij annak idején a következőket írta: ki akarják próbálni erőiket, friss közönség előtt, amelynek idegei nem nagyon engedékenyek, amely erős drámaiságot, jelentős komikumot, lángoló, őszinte érzéseket, élő és erős jellemeket kíván..." Ebből következik, hogy a színház azokat a műveket részesíti előnyben, amelyek gondolatilag, hangulatilag elég érdekesek, szellemesen bonyolítottak, ha kell, játékosan, ha kell, a feszültség minden oldalú megteremtésével közvetítik mondanivalójukat. Kedvelik ebben a színházban az erős színeket, a szövegben csakúgy, mint a játékban; s az így szerzett sikert, népszerűséget használják fel arra, hogy megvalósíthassák a legjobb színházvezetői gyakorlatot. Ezt Dullin így fogalmazta meg: ,,Mindig egy lépéssel a közönség igénye előtt, és egy lépéssel a •iáját igényem mögött kell járnom . . ." A népszínház programjához hozzátartozik az évről évre immáron rendszeressé vált zenés játékok bemutatója is. Ezt a műfajt is sok ízléssel művelik ebben a színházban — ha olykor félsiker, vagy fiaskó volt is egy-egy kísérletük —; több esetben sikerült kimunkálniok a zenés komédia új útjait. Tehát sok a szín, s e sok színnek jól harmonizáló összessége adhatja azt, amivel a József Attila Színház betöltheti a népszínház funkcióját. Ismét csak Fodor Imrére hivatkozom, aki ezt tömören így fogalmazta meg: a közönséggel együtt a közönségért. . . A társulat szervezeti fejlesztése, a szerződtetések, a belső erők nevelése egyaránt azt szolgálják, hogy teljesiteni tudják népszínházi feladataikat. A műsor igényeinek megfelelő színészegyéniségek munkálkodnak itt. Hozzá kell tennünk: egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy „méltatlan" körülmények, netán „megalázó" művészi lehetőségek között dolgoznak — számukra a játék érdekes művészi lehetőségeit fogalmazza meg a népszínházi funkcióból következő játékmód. — mint eddig is — a tanácsi szervek és az állami vezetés gondoskodása ismét jelentős mértékben járul hozzá a színház körülményeinek megjavításához. Űj öltözőkkel, kiszolgáló épületekkel bővül a színház; ez is növeli majd az itt dolgozók kedvét, s még több lehetőséget teremt a közönség szolgálatára. Az elkövetkező évek és évtizedek, reméljük, még jobban megszilárdítják a József Attila Színház művészi rangját. Remélni akarjuk, hogy írói köre tovább bővül — talán sikerül felfedeznie fiatal, kezdő írókat is, akiket elindíthat a pályán! —, és közönséget vonzó szellemi sugárzása, reméljük, egyre jobban áthatja majd a város peremének új és régi lakosságát... Illés Jenő 9 Nemrég ünnepeltük Ebben az évben Fodor Imre,