Budapest, 1967. (5. évfolyam)

3. szám március - A címlapon: Tanácsköztársaság. Részlet Blaski Jánosnak a Honvédelmi Minisz-térium előcsarnokában levő üveg-festményéből(Szelényi Károly felvétele)

Kádár János Mesterházi Lajosnál MTI Fotó — Vigovszky Ferenc felvétele rülhetetlen, szükséges és helyes volt. Egyrészről, bizonyos korábban elhanyagolt kérdéseket kellett elővenni és jobb megoldáshoz juttatni, Budapest lakossága igényeinek jobb kielégítése érdekében. Másrészt, Budapest esetében sohasem csak a budapestiek érdekéről van szó. Volt egy olyan felfogás, hogy a területi fejlesztésre rendelkezésre álló anyagi eszközöket egy az öthöz arányban kell elosztani Budapest és az ország egyéb területei között. Ez a felfogás így túlságosan és helytelenül leegyszerűsíti a kérdést. Igaz, hogy az ország lakosságának egyötöde él Budapesten, de nem ötöde, hanem az ország lakosságának egynegyede dolgozik — és egyben vásárol — naponta Budapesten. Itt van az egész ország ügyeivel foglalkozó központi intézmények sora. A budapesti egészségügyi intézmények látják el rendszeresen az ország lakosságának több mint egynegyedét. A budapesti főiskolákon tanul az ország diákjainak közel egyharmada. Budapest közlekedése, útjai, hidjai nemcsak a főváros szükségletére vannak, hanem az ország közlekedésének, áru- és személyforgalmának legfontosabb kiszolgálói egyidejűleg. Az utóbbi tíz évben az ország műemlékeinek megóvására többet fordítottunk, mint a megelőző száz évben. Ezt a magyar nép történelmi hagyományainak ápolása és a nép önbecsülése egyaránt megköveteli. Ez a munka nagyban folyik Budapesten, Visegrádon, Esztergomban, Szombathelyen, Kőszegen, Siklóson, Szigetváron, Gyulán, Sárospatakon, Diósgyőrben, úgyszólván az egész országban. Budapesten erre a célra is valamivel többet fordítanak a teljes összeg egyötödénél. A budai Várpalota, s az odakerülő kultúrintézmények azonban szintén nemcsak Budapesté, hanem az egész országé, az egész magyar népé. Budapest „helyi" érdekeinek védelme és összeegyeztetése az országos érdekkel mindenkor feladat, de megoldható feladat, mert a főváros nagyobb létesítményeinek rendeltetése országos jelentőségű és azok fejlesztése mindenkor országos érdek is. Az országos és helyi érdek megfelelő egyeztetése és egybeesése ebben az esetben világosan látható abból is, hogy Budapest fejlesztésével egyidejűleg folyik a vidék viszonylag gyorsabb iparosítása, vidéki városaink viszonylag gyorsabb fejlesztése, a vidék urbanizálódása, a magyar vidék gyors kulturális felemelkedése. Budapest fejlődésével egyidejűleg igazi nagyvárossá fejlődik Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr. Ez is érdeke mind az országnak, mind magának a sok tekintetben túlzsúfolt Budapestnek. Lapunk több dokumentumot közölt Budapest internacionalista szerepéről. Szeretnénk hallani ebben a kérdésben Kádár elvtárs véleményét és egyet-mást a személyes emlékeiből. Budapest internacionalista hagyományainak, az itteni különböző nemzetiségi csoportok kapcsolatainak, s az ezzel összefüggő dokumentumoknak a felkutatása, publikálása feltétlenül helyes. A régebbi keletű eseményekre visszaemlékezve elsőként azt lehet megállapítani, hogy Budapest — bár egy afféle „magyar impérium" fővárosa volt — az akkori -viszonyok következtében különböző népek eleven és progresszív kapcsolatát hozta létre. Része volt ez a Duna-völgyi népek haladó elemei találkozásának, kontaktusának, kölcsönös támogatásának. Az internacionalizmus fogalma nem pontosan illik erre a kezdeti időszakra, de ami akkor kialakult, alapot adhatott arra, hogy később — a munkásosztály és forradalmi pártja fellépésének időszakában — e kapcsolatok a szó mai értelmében internacionalista jelleget öltsenek. Mondom, az erre vonatkozó dokumentumok felkutatása, publikálása hasznos a közvélemény helyes irányú felvilágosításában, ezért az ilyen törekvést csak üdvözölhetem. Természetesen, a kérdésnek csak ahhoz a részéhez tudok hozzászólni, amely a második világháború időszakának történetéhez tartozik. Tudvalevő, hogy azokra az eseményekre, melyeknek kiinduló pontja a hitleri imperializmus különböző akciói és a magyar uralkodó osztály ebben való közreműködése volt, a munkásosztály és a forradalmi pártok nálunk is, és a szomszédos országokban is erejüknek megfelelően reagáltak. Magyar, csehszlovák, román, jugoszláv kommunista szervezetek kapcsolatba léptek egymással, és egységes front kialakítására törekedtek az akkori magyar s